A járvány második hulláma várhatóan erősebb lesz a tavaszinál, ám semmi gond, kivédésére garancia „a kidolgozott vezénylési terv”, amelynek lényege, hogy ha az egyik kijelölt kórházban elfogy a kapacitás, a következő belép az ellátási körbe, ahová más intézményből irányítanak át egészségügyi dolgozókat. Különben is, márciusban, amikor még „ismeretlen ellenséggel álltunk szemben”, példás gyorsaságú intézkedésekkel az ország (a kormány) megnyerte az első csatát. Azt is megtudhattuk a kormányfői felszólalásból, hogy az Operatív Törzs munkáját segítő szakértői stáb a legrosszabb esetben 200 ezer ember egyidejű megfertőződésére számít, és ha ez bekövetkezik, 16 ezer embernek lesz szüksége egyidejűleg kórházi ágyra, 800 embernek pedig lélegeztetőgépre. Orbán azonban „a biztonság kedvéért” ennek a kétszeresével számol, és a magyar egészségügynek ki kell bírnia azt is, hogy ha egyszerre 400 ezren lennének fertőzöttek, és 32 ezer kórházi ágyra, valamint 1600 lélegeztetőkészülékre volna szükség.
Müller Cecília országos tiszti főorvos ugyanaznap minden járó- és fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézménynek, azaz a magánszolgáltatóknak is levelet küldött azzal, hogy írják össze azokat az orvosokat és ápolókat, akik – az egészségügyi törvény vonatkozó pontjai alapján – szükség esetén átvezényelhetők a Covid-betegeket kezelő intézményekbe. A címzetteknek igen rövid idejük volt a listázásra, nyilván az Orbán emlegette alapos „felkészítés” jegyében: a hétfőn kapott levélre kedd délig kellett válaszolniuk.
Hónapok óta beszámolók, újságcikkek, egészségügyi dolgozók, szakértők, szervezetek nyilatkozatai, nyílt levelei foglalkoznak azzal, hogy a tavaszinál nagyobb megterhelést aligha bír el a jelenlegi rendszer. Legutóbb egy intenzív terápiás szakorvos fakadt ki a Facebookon: „Nem az ágyak, és már nem is a lélegeztetőgépek száma szab gátat a súlyos betegek gyógyításának, hanem valami, ami a világ minden pénzéért sem szerezhető be azonnal: a megfelelő szakszemélyzet alacsony száma. Hogy mit tudunk ezzel kezdeni? Növelni ezt most nem tudjuk, évek kellenének hozzá. Elkezdhet viszont a politika a lényegről beszélni.” Az pedig keddi hír, hogy több, a koronavírusos betegek kezelésére kijelölt kórháznak hét-nyolc hetet kell várni a dízelaggregátorokra, amelyeket a lélegeztetőgépek folyamatos működésének biztosítására ígért nekik a kormány. A G7.hu értesülése szerint a tenderen a múlt héten hirdettek eredményt. Továbbá: a hatósági ár bevezetése miatt drasztikusan csökken a tesztelés intenzitása, noha egyöntetű szakmai álláspont szerint a hatékony védekezés egyik fontos eszköze épp annak felpörgetése lenne – és ebben Magyarország eddig is alulteljesített még a régióban is.
Augusztus vége, szeptember eleje óta meredeken nő az aktív fertőzöttek és a kórházban ápoltak száma, és szűk három hét alatt négyszer több lett a lélegeztetőgépre kapcsolt beteg is. A számítások szerint a járvány terjedése immár nem kontrollálható. Az egészségügy elérte a teljesítőképessége határát. Ezzel mindenki tisztában van hónapok óta, feltesszük, a miniszterelnök is, aki bizonyosan a legtöbb információ birtokában van.
A hétfői zengzetes szavak mögött azonban ugyanaz a tehetetlenség és alkalmatlanság sejlik föl, mint azon a márciusi estén, amikor Orbán feltűrt ingujjban belehazudta az ország szemébe, hogy a digitális oktatásra átállással nem lesz nagyobb gond, hiszen amúgy is a vonatkozó fejlesztés finisében tart a közoktatás. Majd a lovak közé dobta a gyeplőt: oldják meg a problémát a tanárok. Ugyanezt látjuk most is: a diadalmas bejelentés az egészségügy „felkészítéséről” hatalmas kamu. Vajon hány magyar fizeti meg ennek a kapkodó káoszkormányzásnak az árát? Akár az életével is?
