Hatalmas megtiszteltetés, lélegzetelállító sportdiplomáciai siker, hogy ezt épp nálunk, a legnagyobb magyarról elnevezett stadionban vívják meg a felek. Mit felek, egészek, óriások, a Bayern München csapata Sevilla városának csapatával: gigászok csatája Budapesten! Mely az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) nemzetközi rendezvényeinek sorában azzal is egyedülálló, hogy közönség előtt rendezik meg. Közönség előtt, ebben a sajnálatosan inger- és fociszegény járványos világban! Sajnos csak 20 ezer néző lehet tanúja a helyszínen ennek a csodának, de ők bizonyára feledhetetlen élményekkel lesznek gazdagabbak utána. Persze a „televízió képernyője előtt szurkolók” sem panaszkodhatnak majd, „látványos megoldásokban gyönyörködhetnek”, s néha egy-egy vágóképen még szeretett szentélyük valamelyik különösen kedves szegletére is ráismerhetnek.
Ám mielőtt magunk is átadnánk magunkat a boldog szurkolásnak a bőrnadrágosok vagy a borbélyok oldalán, illetve a kedd délutántól érvényes fővárosi útlezárásoknak (csak Zuglóba ne kelljen hazamenned), akad itt néhány találós kérdés.
Az első a legkönnyebb, azt egyből rá kell vágni: ki nyerte tavaly a Szuperkupát? Nem tudod? Súgunk: nyilván az a csapat, amelyik a BL-t, hiszen a két legrangosabb izé között akkora a színvonalbeli különbség, mint a magyar és az európai foci között, nagy. A BL az európai élcsapatok, az EL pedig a középcsapatok ligája. Ettől még lehet, hogy tavaly épp az EL győztese diadalmaskodott, hisz aki egy kicsit is ismeri az európai labdarúgósportot, az tudja pontosan, hogy a Szuperkupa gyakorlatilag semmiféle téttel nem bír, az úgynevezett döntője pedig általában langyos sörmeccs, mondjon valaki egy emlékezetes Szuperkupa-döntőt! Ebből fakad a következő kérdés is, melyet már az ugyancsak budapesti úszó-világbajnokság alkalmából is feltettünk: hol rendezték a tavalyi döntőt?
Ennyit tehát a sporttörténeti jelentőségről, illetve a nagy esemény lázáról. A Szuperkupa békeidőben egy nyaranta esedékes laza műbalhé, arra szolgál, hogy valamicske televíziós közvetítési jogdíjat még holtszezonban is behúzzon a tiszteletre méltó szövetség. Maguk az érintett csapatok sem lelkesednek túlságosan érte, így járványidőszakban meg kivált nem: a Sevilla a részére felajánlott 3 ezer jegyből csak 500-at értékesített, a Bayern edzője meg már a mérkőzés gondolatától is kiborult, hasonlóan a bajor miniszterelnökhöz, aki egyenesen a labdarúgás lehetséges Ischgljeként emlegette a csütörtöki döntő kapcsán Budapestet. Rizikós hely, mondotta és nem túlzott, hiszen a magyar kollégája szerint Európa legeredményesebb járványvédekezést produkáló Magyarországon egyre rosszabb a helyzet, lakosságszámra vetített halálozási számban már Olaszországot is elhagytuk, a napi fertőzésszám az egekben, satöbbi, satöbbi. Az UEFA maga is egyfajta emberkísérletről beszél a mérkőzés kapcsán.
De feleslegesen pánikolnak a bajorok, maradnak távol a spanyolok, mert a járvány jeles honi szakértője megmondta, hogy járványügyi szempontból „szignifikáns veszélyt” nem jelent a meccs. Újabb találós kérdés: ki mondta ezt? Merkely Béla? Szlávik János? Falus Ferenc? Netán az áldoktor Gődény? Nem, Csányi Sándor, ő csak tudja.
Mindeközben jelen sorok pötyögéséig a teljes honi lakájsajtó azt siratta, hogy szegény jó miniszterelnök úr nem lehet jelen ezen a világraszóló eseményen, mert elragadja a brüsszeli bürokratákkal vívott nagy honvédő harcolása. De végül mégse ragadja, amit tekinthetünk akár isteni közbeavatkozásnak is, hisz ne szépítsük: az ő kedvéért van ez az egész. Egyáltalán a labdarúgást az ő kedvéért találták fel nyilván. Ő hiszi azt, hogy ettől a Szuperkupa-döntőtől az országnak, de főként személyesen neki nagyobb lesz a respektusa. Hogy ezzel az ország felkerül valamiféle térképre. Pedig dehogy, most is, mint annyiszor, inkább viszolygást vált ki mindenkiből. Mert ez a hacacáré is most pont olyan, mint egyéb viselt dolgai: felesleges, hazug módon nagyzoló, de bizonyítottan ártalmas, s természetesen a mások micsodájával verik benne a csalánt.
