A hét közepén immár a második nagy nemzetközi hitelminősítő intézet, a Standard & Poor’s is a bóvli kategóriába vágta Magyarországot. De a kakas csípje meg, ez is teljesen ok nélküli – derül ki a kormányzat, közelebbről az illetékes (nemzetgazdasági) minisztérium közleményéből. Nem is vártunk mást – sem a hitelminősítőtől, sem a minisztériumtól (beleértve a közleményükben előforduló helyesírási hibákat is).
Amikor a Moody’s minősítette le az országot, annak sem nemzetgazdasági oka volt, akkor politikai támadás indult az ország ellen, és három New York-i tinédzser akarta meghekkelni a forintot.
S a tündérmeséknek se vége, se hossza: „a döntés nem Magyarországról, hanem az euró válságáról szól. Része a dollár és az euróövezet élesedő párharcának. Magyarország szenvedő alanya ennek a küzdelemnek…” De mind ugyanoda lyukad ki, egy szenvedő alany ez az ország, mer’ báncsák a magyart. Elhiszi ezt még valaki? – vetődik fel a jogos kérdés.
Nos, a látszólag jogos kérdés. Valójában ez a kérdés teljesen inadekvát, még inkább felesleges. Mert nem hiszi el senki sem. De nem is ez az érdekes. Cefetül áll az ország, háromszáztíz forint körül van az euró, van baj csőstül – azért, mert a kormány a hivatalba lépése óta csak úgy tömködi a jórészt (például az egykulcsos adóval) maga csinálta likakat, hogy elvesz ettől, elvesz attól, de strukturális átalakításokra nem futja a bátorságából, még kevésbé az invenciójából. S sokan látják ezt, engedjük meg, mindenki.
Ugyanez a kormány míg tönkrevágta a gazdaságot s igyekezett lenullázni a demokráciát, hatalmának bebetonozására is rengeteg energiát fordított, így többé-kevésbé biztonságban is érezhetné magát a belső ellenerőivel szemben. Csakhogy a biztonságérzet nem a választási törvény kellően antidemokratikus voltától alakul ki valakiben, hanem a jól elvégzett munkától, a becsületesen élt élettől. Ilyenformán a Fidesz, a kormány és minisztériumainak hazugságai már jó ideje nem azoknak szólnak, akiknek címezve vannak. Már nem a népnek hazudnak, nekünk csak a 2010-es választásokig hazudtak. Már nem is Európának vagy a világnak hazudnak, azt is megpróbálták ugyan, de már az elején bebuktak vele.
Magyarország miniszterelnöke és kormánya már régen saját magának hazudik. Egyfelől azért, mert a hazugság mindig hazugságot szül, mint azt a mindenkori leminősítésekre adott éppen aktuális válaszok jól mutatják (a hírszerző.hu jegyzete szerint a következő bóvlinál már csak a marslakók támadása következhet). Másfelől félelmében, mert nincs jobb ötlete, mit lehet ilyenkor csinálni. Hazudjunk gyorsan még egyet, aztán hátha történik valami, hátha jobbra fordulnak – a rajtunk kívül álló – dolgok, s emelkedni kezdenek a mutatók, csökkenni fog az államadósság, mert „a jelenlegi kedvezőtlen irányú elmozdulás az adósságrátában a forint árfolyamának átmeneti, a nemzetközi események által okozott gyengülésére vezethető vissza. Amint a forint árfolyamában korrekció következik be, az adósságráta újra gyors csökkenésnek fog indulni”.
Hát persze, és akkor majd meglátják a nagyokosok is, majd megértik, hogy mit miért csináltunk, és akkor majd Merkel és Sárközy kocsit küld Brüsszelből Orbán Viktorért, s Barroso is bocsánatot kér majd az alkalmatlankodásért. És akkor Orbán Viktor majd a szemükbe vágja, hogy: Ti öregek és konzervatívok vagytok, és azt hiszitek, hogy a világ ezentúl is csak olyan lesz, mint eddig, és elfelejtitek, hogy egyszer eljön majd az érettségi. Ti nem tudjátok például elképzelni, hogy lehet majd esetleg egy miniszterelnök… satöbbi satöbbi.
Drága mese.
