Van-e még Alkotmánybíróság?

Agyukban kopasz cenzor ül

A szerk.

Szerdán az Alkotmánybíróság (AB) újra nem döntött a magán-nyugdíjpénztári tagokat érintő törvényről, noha az előadó bíró már nyáron elkészítette a határozattervezetet. Az origo.hu akkori információi szerint a testület két ponton is a pénztártagoknak kedvezőre íratta volna át a jogszabályt. Így a maradó kasszatagok is jogosultak lettek volna az állami nyugdíjra, s eltűnt volna az a rendelkezés, ami a munkavállalói nyugdíjjárulékot „nyugdíj-hozzájárulás”-ra nevezte át.

Az elmúlt fél évben az AB hatszor veselkedett neki az ügynek, az utolsó három alkalommal már a Fidesz-parlament ejtőernyőseivel kiegészülve, mindannyiszor eredménytelenül. A testület döntésképtelensége szerdán végérvényessé vált, hiszen a január 1-én hatályba lépő orbánista alaptörvény értelmében az AB nem foglalkozhat 2012. január 1. előtti beadványokkal. Utólagos normakontrollt pedig a parlamenti képviselők egynegyedén és az alapvető jogok biztosán kívül magánszemély csak akkor kérhet, ha előtte már fordult rendes bírósághoz is.

A látszat ezúttal aligha csal: az Alkotmánybíróság a nyugdíjpénztári döntést egyszerűen elszabotálta. A szabotázs már akkor nyilvánvaló volt, amikor – ellentétben a Bokros-csomag néhány elemét elkaszáló Sólyom-féle testület gyorsaságával – a pénztári tagokat diszkrimináló és az egyéni befizetések államosítását lehetővé tévő törvénnyel az AB semmit nem kezdett a pénztári vagyon de facto átirányításának megkezdéséig.


Fotó: MTI

Ne engedjünk a kísértésnek, és ne gyávázzuk le őket gondolkodás nélkül. Fogadjuk el, hogy az Alkotmánybíróság valódi tagjai (kik is lehetnek ők? – a 15 fős testületből vonjuk ki a Fidesz embereit, plusz Bihari Mihályt) nem egzisztenciális félelemből, hanem őszinte meggyőződésből teszik, amit tesznek. Orbán Viktor újbóli hatalomra kerülése óta ugyanis a bírák már nemcsak a törvény betűjére (vagy szellemére), hanem külső szempontokra is figyelnek. Mérlegelik, hogy döntéseik következményeként kiírhatja-e Orbán Viktor az Alkotmánybíróságot a magyar közjogi rendszerből. Márpedig egy jogköreiben megkurtított, kiherélt AB is jobb, mint az, ha egyáltalán nincs Alkotmánybíróság – vonhatják le a végkövetkeztetést. És igazítják aztán e következtetéshez politikai stratégiájukat.

De így van-e? Nézzük e hét eseményeit! Az AB ezúttal sem határozott a magán-nyugdíjpénztári tagok sérelmeiről, azok így végleg ad acta kerültek. Viszont precedensértékű döntéssel nyilvánították törvénysértővé a kaposvári önkormányzat guberálást tiltó, illetve szankcionáló rendeletét. Ez az AB-határozat az első, ami valódi erővel lép föl legkiszolgáltatottabb embertársaink védelmében – és a hivatalos politikává emelt szegényellenesség idején ezt nem lehet eléggé értékelni.

De mekkora ez a valódi erő? És meddig tarthat ki?

Az országgyűlési kétharmad ugyanaznap egy salátatörvénybe csomagolt olyan passzusokat, amiket az AB korábban alkotmányellenesnek ítélt. (A legfőbb ügyész és Szájer József felesége lényegében minden ügyet arra az ügyészre és bíróra szignálhat ki, akit jónak lát.) Tehát mekkora is a mozgástere az Alkotmánybíróságnak? Mint kukacnak az almában?

Az Alkotmánybíróság tiszteletre méltó tagjai hivataluk és a magyar alkotmányosság védelme érdekében az öncenzúrát választották. Nem konfrontálódnak, nem tesznek szóvá nyíltan semmiféle alkotmányellenességet, határozataikban kimondott és ki nem mondott elvárásoknak igyekeznek megfelelni azért, hogy cserébe a hatalom megtűrje, és ha korlátozott szuverenitással is, de dolgozni hagyja őket.

Csakhogy - a fenti példáinkból is kitetszik - ez nem így működik. Az önkényt nem a behódolás tudja megállítani, hanem az ellenállás. Már az is elég baj, hogy az elvben a pártok, a törvényhozói és végrehajtó hatalom fölött álló, azokat a törvényesség keretei közt tartani hivatott Alkotmánybíróság politizálni kényszerül. Vagy úgy érzi, hogy politizálni kényszerül. Még nagyobb baj, ha ezt kiszolgáltatott helyzetben teszi. S a legnagyobb baj az, hogy a kiszolgáltatott helyzetét el is fogadja, azt veszi természetesnek. Így épp a saját mozgásterét szűkíti tovább. Lehetséges-e, hogy ezt éppen az Alkotmánybíróság tagjai ne látnák?

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.