A szerk.

A jó Balkán

  • A szerk.
  • 2016.01.10 11:12

A szerk.

Arra ki emlékszik, hogy „Fogd be a pofád, kisanyám”? S arra, hogy „Vetkőzz, Ági! Hol a babydoll?”. Senki? Kár, mert mindkét megjegyzés a magyar parlamentben hangzott el, hon­atyák szájából.

De azt már bizonyosan őrzi a nemzet kollektív emlékezete, hogy „majd ha mindenki megszülte a maga két-három vagy négy gyerekét, akkor mehet önmegvalósítani meg emancipálódni”. Igen, ezt Varga István fideszes képviselő mondta egy ugyancsak hosszúra nyúlt országházi estén eszközölt felszólalásában… khm, a családon belüli erőszakról folytatott vita során. Apropó, családon belüli erőszak! Meg tudja mondani valaki, hogy Balogh József Fülöpháza polgármestere-e még ebben a pillanatban is? Ne keressék: az. Tudják, az a csávó, akinek az a szép, de sajnos vak komondora van.

Hát az a mondat a fülébe cseng-e itt akárkinek, hogy „attól, hogy cigány vagy, még ledöfnélek”? Valamelyik neve elhallgatását kérő jobbikos képviselő, Zagyva György Gyula mondta Osztolykán Ágnesnek, az LMP parlamenti képviselőjének. Lefordítsuk? Vagy érti mindenki?

Tarlós István (km. Kovács Péter fideszes fővárosi képviselő) kedélyes évődése Tüttő Katával? Hogy aszondja: „Az én szívemnek oly kedves Tüttő Kata, egykori képviselő asszony, aki a székeken helyet foglal. Akárhogy meresztgetem baloldalra a szemem, nála kellemesebb látványt nemigen fedezek fel” – oh, hisz ez egyenesen széptevés, bók volt, dehogy merő szexizmus, hová tetszenek gondolni, kedves elégedetlenkedők.

„Vagy önnek én jutok mindenről az eszébe, vagy pedig sok közös témánk van. Remélem, hogy ezt a speciális érdeklődést más minisztertársammal is megosztja majd.” „Eszembe sem jutott ilyesmi önnel kapcsolatban” – mármint szexuális tartalom, ha jól idézzük fel Lázár János főminiszter halhatatlan, ám sajnálatos módon ugyancsak a parlamentben, Szél Bernadetthez intézett mondatait. És ezeket csak úgy fejből hordtuk össze, nem gugliztunk, nem keresgéltünk.

Ám mielőtt teljesen belevesznénk a részletekbe, idézzük ide ennek az egésznek az esszenciáját, ki mástól is, mint Orbán Viktortól. „Pedig mi még egy kulturáltabb népség volnánk a magunk felfogása szerint…” Mindezt akkor tartotta fontosnak leszögezni, amikor a Lamperth Mónikát ért „polgári” inzultusokat hozta fel annak indoklásául, hogy miért nincsen a kormányának egyetlen árva nőnemű minisztere sem. Pedig „vannak tehetséges hölgyek, akik talán meg is tudnák oldani, de nem csodálkozom, hogy nem jelentkeznek a feladatra”. Talán, bazdmeg.

Orbán, amikor ezen ars poeticáját megfogalmazta, nem állított egy hajszállal sem mást, mint amit önmegvalósítás és emancipáció tárgyában Varga Istvántól citáltunk fent.

De ha Orbán kijelentése Vargáénak felel meg, akkor kiének felel meg Bratislav Gašić szerb védelmi miniszter egy vasárnapi sajtótájékoztatón elejtett mondata? „Szeretem azokat az újságírónőket, akik ilyen könnyen letérdelnek.” Ér-e egy vetkőzz, Ágit? Vagy egy ledöfnéleket?

Persze, nem ezek az igazi kérdések, hanem az, hogy vajon hétfőn is védelmi miniszter volt-e még Szerbiában Bratislav Gašić? Nem volt. Aleksandar Vučić kormányfő úgy rúgta ki, mint a pinty. Aztán bocsánatot kért minden nőtől. Vučić. Gašić is bocsánatot kért a megsértett újságírónőtől, s minden nőtől. Írásban és szóban is, többször is (és amikor ezt írjuk, még csak kedd van). De hát az a sötét Balkán.

Mi meg, a miniszterelnök pont e tárgyban fogalmazott meghatározásában „egy kulturáltabb népség volnánk a magunk felfogása szerint”. Oh, csakugyan? „A magunk felfogása szerint”?

Kirúgtak itt valakit? Bocsánatot kért itt valaki? Emlékszik ilyesmire valaki?

Neked ajánljuk