A szerk.

A mocsár

A szerk.

Noha a magyar köztársasági elnök fix időpontú, konkrét eseményre – a november 26-i Grain from Ukraine (Gabona Ukrajnából) program miatt – utazott Ukrajnába, látogatásának értékelésekor ez a tény a legmellékesebb.

Személyében magyar közjogi méltóság majdnem napra pontosan kilenc hónappal az orosz invázió kezdete után utazott először Kijivbe. És míg korábban a nagyvilág azon csodálkozott, hogy a 40 évig orosz megszállás alatt élő Magyarország vezetői miért nem demonstrálják szolidaritásukat Ukrajnával egy kijivi utazással, mint valamennyi hasonló közelmúltú kelet-európai és baltikumi sorstársuk, addig ma már csak legyintenek. Orbán országát ugyanis az orosz birodalmi törekvések támogatójának és csatlósának, az európai közösség árulójának tartják. Sőt annál is rosszabbnak: amorális kufárnak, aki a másik élethalálharcát a „nemzeti érdekeire” hivatkozva – valójában az uralkodó és a klientúrája túléléséért – alku tárgyává, zsarolási eszközzé silányítja. Ezt ma már mindenki, de tényleg mindenki látja – nem véletlen, hogy újabban Orbán is kénytelen ezzel szemben védekezni. Lapzártánk napján válaszolta például a finn NATO-csatlakozás ratifikációja miatt aggódó finn miniszterelnöknek azt, hogy „barátok közt” fölösleges azon aggódni, hogy ő a finn tagság kérdését összekötné az Európai Unió által visszatartott 3500 milliárd forint ügyével.

Innen nézve Novák Katalin utazása értelmezhető egyfajta kármentésként is, mint ahogyan eddigi háborús tárgyú megszólalásai is – azok ugyanis közelebb állnak az európai, mint a magyar kormányzati állásponthoz. Csakhogy – és ezzel az ukránok éppúgy tisztában vannak, mint a németek, a franciák vagy a hottentották – Novák Katalin súlytalan tényező a magyar belpolitikában, ugyanúgy része Orbán európai pávatáncának, mint mondjuk a vélt szalonképessége miatt az uniós pénzekért Brüsszelbe küldött Navracsics Tibor.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”