A szerk.

Ki pápább a pápánál?

A szerk.

Róma messze van. Székesfehérvártól különösen. Persze, mi nincs messze Székesfehérvártól? A kérdés ugyan költői, mégis lenne egy tippünk.

Szerencsére a fenti megállapítás nem csupán szűk földrajzi szempontok szerint értelmezhető, hanem spirituálisan is. A katolikus világ központja most valamiért messzibbnek tűnik a magyar katolikus egyház és államiság e koronázó bástyájától. A Magyar Katolikus Egyház momentán piszok messze áll a Vatikántól, s ez már csak azért sem mindegy, mert híven tükrözi országunk szélsebes távolodását Európától. S ez nem a mi megfigyelésünk (még ha meg is egyezik azzal), hanem a kedves honi katolikus egyház szíves közlése. Már ha adekvátnak fogadjuk el (s ugyan mi okunk lenne az ellenkezőjére) a mondott egyház egyik szerfelett reprezentatív figurájának minapi megnyilatkozását. Spányi Antal egyházmegyei püspök, ráadásul a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója, ilyetén kiszerelésében tehát nyugodtan titulálható minden egyes szava a Magyar Katolikus Egyház hivatalos hangjának.

A Magyar Katolikus Egyház pedig azt mondja nevezett címeres főhang messze zengő, mélybarna baritonján, hogy nem az számít, hogy ki kezdte a háborút (tudniillik azt, amelynek nyitányaként Oroszország lerohanta Ukrajnát), hanem az számít, hogy legyen inkább béke. Ne adjon senki fegyvert a védekező Ukrajnának, mert azzal csak a háborút tartja fenn (a vonatkozó szó szerinti idézeteket megtalálják a Népszavában, már azok, akiknek van gyomruk hozzá). Mert a verekedő gyerekeknél sem azt kell nézni, hogy ki adta az első pofont…

Oké, Spányi püspök a Mindenható embere, azt mondja, amit nyilván a Jóisten diktál az ő lelkinek. S ebbéli mondandójában a szentatyára sem átall hivatkozni. De álljunk csak meg egy szóra! Nem valahonnan máshonnan ismerős ez a szöveg? Biztosan az atyaisten vagy a pápa mond ilyeneket? Nem halljuk ezt nap mint nap mástól? Álságos felvetés: dehogynem. A Magyar Katolikus Egyház becses hangja ugyanis egy az egyben méltóztatta felböfögni a kormánypropagandát, Orbán Viktor péntek reggeli kinyilatkoztatásait, fullajtárjainak mindennapos papagájbeszédét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.