A szerk.

A NER szája

A szerk.

Az a jó a NER-ben, hogy főbb (és feltörekvőbb) képviselőinek immár nem kell lakatot tenniük a szájukra. Az elmúlt napokban nyilvánosságra került csodálatos megnyilatkozások mind megveszekedett hatalmi gőgről és tébolyról árulkodnak.

A nagy mondások sorát még a múlt héten Lázár János miniszterelnöki főminiszter nyitotta meg azzal, hogy azt mondta a közmunkásokról: „Akinek reggel 6-kor el kell mennie melózni, és mondjuk Hegedűs Laci dolgoztatja itt, a hódmezővásárhelyi városházán, annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni. Beszéljünk világosan és egyértelműen.” Csak a pontosság kedvéért tehát: ha kihajtod a cigány belét, nem ér rá lopni, mert földig lóg a nyelve. Lázár aztán – kor­mány­infónak nevezett heti stand-up műsorában – elrebegett valami önkorrekciófélét, hogy „azokról az emberekről beszélt, akit a szocialisták korábban megélhetési bűnözőként neveztek meg, de ha bárkit megsértett, elnézést kér”. Szerencsére azt is gyorsan hozzátette, hogy „megcáfolhatatlan tény, hogy vannak olyan csoportok, akiknek korábban csak a megélhetési bűnözést ajánlották, most a munkát”. Hogyha a szavait valaki véletlenül bocsánatkérésnek vette volna, tudja, hogy valójában miről van szó: újabb ordas cigányozásról.

S ha már a megélhetési bűnözésről van szó, a Fidesz örökös második helyezettje, Kövér László is a megélhetési bűnözés egy kétségkívül fehérgalléros változatáról számolt be – persze csak úgy maguk közt, de sajna kiszivárgott neki. „A választási rendszer reformjáról nem mondom, hogy nincs benne földrajzi bűvészkedés vagy nem volt, de csak annyi bűvészkedés volt benne, mint a 90-es törvényben, amit a szocik alkottak meg” – mondotta az Országház dúlt tekintetű magatartás-felelőse, nem is annyira a múltba révedve, mint inkább a jövőre nézvést. Azt tudniillik, hogy „bazmeg, csaltak a szocik is, mi is csalunk, kedves magyarok, ez van, ezt kell szeretnetek, amúgy meg pont le vagytok szarva”. Kövér nagy kiszivárgása után nem reagált önmagára, bocsánatot sem kért érte semmit, a Fidesz szerencsétlen kommunikációs osztálya nyökögött valamit, hogy „mér’, mi ezzel a probléma, semmi”, ilyesmit. (A miheztartás végett: a 90-es törvényben semmi ilyesfajta csalás nincs. Vagyis a szokásos önfelmentő hazudozás.)

Schmidt Mária után viszont már a saját irodája küldött e-mailt a Guardiannek, hogy a kormánybiztos asszony csak viccelt, amikor azt találta mondani a lapnak, hogy „nem szeretem, ha olyan emberek oktatnak ki, akik nem tudtak felállítani egy nemzetállamot 1871 előtt”. Ennek a mondatnak a lefordításával most – nem lévén szakorvosok – nem nagyon veszkődnénk, a belőle áradó téboly önmagában is sokatmondó. Valaki nem tudja, hogy mit is állít valójában, nem tudja, hogy hol él, nem tudja, hogy épp mi is történik vele, csak azt tudja, hogy melyik seggbe kell belenyalni, s azt, hogy hogyan kell belenyalni, hogy legalább annyit fialjon, mint eddig.

S ha teljesíteni kell, a NER alsóbb traktusaiban is nagy a tolongás. Kedvencünket, szerkesztőségünk kerületének mozgékony polgármesterét, Bácskai Jánost hagytuk a végére. Ő konkrétan azt mondta, hogy legfőbb csókosa azért parkolhat ingyen a kerületében, mert a parkolási társaságnak (ti. a vezetése alatt álló önkormányzat parkolótársaságának) van egy előtte is „titkos VIP-listája”, amire „valaki”, az ördög se tudja ki, feltette a kerület hírhedett kalandorának a nevét. Ez pedig már tényleg nem jelent mást, csak annyit, hogy én ugyan szénhülye vagyok, de ezt még vizsgáljuk, másrészt ti, kis kerületi barátaim, még nálam is százszor hülyébbek vagytok, úgyhogy csengessétek csak tovább rendesen a parkolási díjakat.

S ha még egyszer végignézzük, mindegyik közlésnek ugyanez az üzenete: csak, baszki, azért, mert nekünk szabad, te meg tűrjed. Szabad cigányozni, csalni, hazudni és megint csak csalni. És tényleg szabad.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.