A szerk.

A NER szája

A szerk.

Az a jó a NER-ben, hogy főbb (és feltörekvőbb) képviselőinek immár nem kell lakatot tenniük a szájukra. Az elmúlt napokban nyilvánosságra került csodálatos megnyilatkozások mind megveszekedett hatalmi gőgről és tébolyról árulkodnak.

A nagy mondások sorát még a múlt héten Lázár János miniszterelnöki főminiszter nyitotta meg azzal, hogy azt mondta a közmunkásokról: „Akinek reggel 6-kor el kell mennie melózni, és mondjuk Hegedűs Laci dolgoztatja itt, a hódmezővásárhelyi városházán, annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni. Beszéljünk világosan és egyértelműen.” Csak a pontosság kedvéért tehát: ha kihajtod a cigány belét, nem ér rá lopni, mert földig lóg a nyelve. Lázár aztán – kor­mány­infónak nevezett heti stand-up műsorában – elrebegett valami önkorrekciófélét, hogy „azokról az emberekről beszélt, akit a szocialisták korábban megélhetési bűnözőként neveztek meg, de ha bárkit megsértett, elnézést kér”. Szerencsére azt is gyorsan hozzátette, hogy „megcáfolhatatlan tény, hogy vannak olyan csoportok, akiknek korábban csak a megélhetési bűnözést ajánlották, most a munkát”. Hogyha a szavait valaki véletlenül bocsánatkérésnek vette volna, tudja, hogy valójában miről van szó: újabb ordas cigányozásról.

S ha már a megélhetési bűnözésről van szó, a Fidesz örökös második helyezettje, Kövér László is a megélhetési bűnözés egy kétségkívül fehérgalléros változatáról számolt be – persze csak úgy maguk közt, de sajna kiszivárgott neki. „A választási rendszer reformjáról nem mondom, hogy nincs benne földrajzi bűvészkedés vagy nem volt, de csak annyi bűvészkedés volt benne, mint a 90-es törvényben, amit a szocik alkottak meg” – mondotta az Országház dúlt tekintetű magatartás-felelőse, nem is annyira a múltba révedve, mint inkább a jövőre nézvést. Azt tudniillik, hogy „bazmeg, csaltak a szocik is, mi is csalunk, kedves magyarok, ez van, ezt kell szeretnetek, amúgy meg pont le vagytok szarva”. Kövér nagy kiszivárgása után nem reagált önmagára, bocsánatot sem kért érte semmit, a Fidesz szerencsétlen kommunikációs osztálya nyökögött valamit, hogy „mér’, mi ezzel a probléma, semmi”, ilyesmit. (A miheztartás végett: a 90-es törvényben semmi ilyesfajta csalás nincs. Vagyis a szokásos önfelmentő hazudozás.)

Schmidt Mária után viszont már a saját irodája küldött e-mailt a Guardiannek, hogy a kormánybiztos asszony csak viccelt, amikor azt találta mondani a lapnak, hogy „nem szeretem, ha olyan emberek oktatnak ki, akik nem tudtak felállítani egy nemzetállamot 1871 előtt”. Ennek a mondatnak a lefordításával most – nem lévén szakorvosok – nem nagyon veszkődnénk, a belőle áradó téboly önmagában is sokatmondó. Valaki nem tudja, hogy mit is állít valójában, nem tudja, hogy hol él, nem tudja, hogy épp mi is történik vele, csak azt tudja, hogy melyik seggbe kell belenyalni, s azt, hogy hogyan kell belenyalni, hogy legalább annyit fialjon, mint eddig.

S ha teljesíteni kell, a NER alsóbb traktusaiban is nagy a tolongás. Kedvencünket, szerkesztőségünk kerületének mozgékony polgármesterét, Bácskai Jánost hagytuk a végére. Ő konkrétan azt mondta, hogy legfőbb csókosa azért parkolhat ingyen a kerületében, mert a parkolási társaságnak (ti. a vezetése alatt álló önkormányzat parkolótársaságának) van egy előtte is „titkos VIP-listája”, amire „valaki”, az ördög se tudja ki, feltette a kerület hírhedett kalandorának a nevét. Ez pedig már tényleg nem jelent mást, csak annyit, hogy én ugyan szénhülye vagyok, de ezt még vizsgáljuk, másrészt ti, kis kerületi barátaim, még nálam is százszor hülyébbek vagytok, úgyhogy csengessétek csak tovább rendesen a parkolási díjakat.

S ha még egyszer végignézzük, mindegyik közlésnek ugyanez az üzenete: csak, baszki, azért, mert nekünk szabad, te meg tűrjed. Szabad cigányozni, csalni, hazudni és megint csak csalni. És tényleg szabad.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.