A szerk.

Mi lesz?

A szerk.

Hétfőn kilenc ellenzéki párt (a Jobbik nem volt köztük) aláírta azt az oktatási minimumprogramot, amelynek konszenzusos elfogadását a Tanítanék Mozgalom január 28-i tüntetésén jelentették be.

Noha a dokumentum jellegéből következően inkább alapelvekről van szó, azért kiderülnek konkrétumok is: például az, hogy véget vetnének a köz- és felsőoktatásban tapasztalható eszetlen központosításnak, az ágazatra fordított kiadásokat növelnék, és úgy általában is egészen más mederbe terelnék az oktatáspolitikát.

Ez az esemény nemcsak azért volt fontos, mert a baloldali-liberális ellenzék – felülemelkedve a sokszor érthetetlen és értelmetlen pozíció- és presztízsharcokon – képes volt együtt föllépni, hanem azért is, mert végre valamit megtudtunk arról (ha mégoly vázlatosan is), hogy egy rendkívül fontos társadalmi ügyben miként képzelnék el a NER-telen jövőt. Az orbánizmus meghaladása ugyanis nem pusztán annyiból áll, hogy egyszer majd nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, és egyszer majd Orbán hűbéresei és utasításainak végrehajtói (akiknek a halmazát puszta megszokásból „Fidesz”-nek szokás nevezni) eltűnnek az állam és a gazdaság minden szintjéről. Érthetően arról kellene beszélni (már régóta), hogyan lesz NER-telenítve az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, a gazdaság, kormányra kerülve hogyan rángatná ki a mostani ellenzék Magyarországot Oroszország fenyegető árnyékából, miként építené újjá atlanti kapcsolatainkat – és így tovább.

Ennek hiányában ugyanis nem lehet Orbántól megszabadulni. A Fidesz infantilis propagandaszövegeire hajazó lózungokon előbb-utóbb túl kell lépni, mert ezeknek már akkor sem volt értelme, amikor még masszívan több mint kétmilliós volt a baloldali-liberális térfél. Hogy mást ne mondjunk, a rezsicsökkentés tönkrevágta a víziközmű-szolgáltatókat, és ezek rendbetétele nem megúszható feladat. Végiggondolta bárki is az ellenzékiek közül, hogy mit lépnének, ha a Fidesz a „rezsicsökkentés” eredményeit megvédendő tüzeli a híveit? Vagy majd „lassan magyarázzák, hogy Orbán Viktor is értse”, hogy kormányra kerülve dehogy nyúlnak ők ezekhez a „vívmányokhoz”? Az MSZP ilyen dumával próbált semlegesíteni egy demagóg fideszes állítást 2002-ben, de aztán csak annyit ért el vele, hogy belefulladt a saját hülyeségébe.

Orbánék Magyarországot lerabolták, a demokratikus intézményrendszert kiüresítették, a nagy ellátórendszereket tönkretették. Az újjáépítést, történjék az bármikor is, mindannyian megérezzük majd. Ha erről nincs őszinte beszéd, vagy – amibe belegondolni sem merünk – nincs erre egy kósza ötlet sem, akkor Orbán és mindaz, amit a politikája megtestesít – a magyar állam totális elfoglalásáért bármire, akár az ország polgárainak a jövőjét is kockáztatni kész kalandorság – beláthatatlan időkre velünk marad.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.