Noha a dokumentum jellegéből következően inkább alapelvekről van szó, azért kiderülnek konkrétumok is: például az, hogy véget vetnének a köz- és felsőoktatásban tapasztalható eszetlen központosításnak, az ágazatra fordított kiadásokat növelnék, és úgy általában is egészen más mederbe terelnék az oktatáspolitikát.
Ez az esemény nemcsak azért volt fontos, mert a baloldali-liberális ellenzék – felülemelkedve a sokszor érthetetlen és értelmetlen pozíció- és presztízsharcokon – képes volt együtt föllépni, hanem azért is, mert végre valamit megtudtunk arról (ha mégoly vázlatosan is), hogy egy rendkívül fontos társadalmi ügyben miként képzelnék el a NER-telen jövőt. Az orbánizmus meghaladása ugyanis nem pusztán annyiból áll, hogy egyszer majd nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, és egyszer majd Orbán hűbéresei és utasításainak végrehajtói (akiknek a halmazát puszta megszokásból „Fidesz”-nek szokás nevezni) eltűnnek az állam és a gazdaság minden szintjéről. Érthetően arról kellene beszélni (már régóta), hogyan lesz NER-telenítve az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, a gazdaság, kormányra kerülve hogyan rángatná ki a mostani ellenzék Magyarországot Oroszország fenyegető árnyékából, miként építené újjá atlanti kapcsolatainkat – és így tovább.
Ennek hiányában ugyanis nem lehet Orbántól megszabadulni. A Fidesz infantilis propagandaszövegeire hajazó lózungokon előbb-utóbb túl kell lépni, mert ezeknek már akkor sem volt értelme, amikor még masszívan több mint kétmilliós volt a baloldali-liberális térfél. Hogy mást ne mondjunk, a rezsicsökkentés tönkrevágta a víziközmű-szolgáltatókat, és ezek rendbetétele nem megúszható feladat. Végiggondolta bárki is az ellenzékiek közül, hogy mit lépnének, ha a Fidesz a „rezsicsökkentés” eredményeit megvédendő tüzeli a híveit? Vagy majd „lassan magyarázzák, hogy Orbán Viktor is értse”, hogy kormányra kerülve dehogy nyúlnak ők ezekhez a „vívmányokhoz”? Az MSZP ilyen dumával próbált semlegesíteni egy demagóg fideszes állítást 2002-ben, de aztán csak annyit ért el vele, hogy belefulladt a saját hülyeségébe.
Orbánék Magyarországot lerabolták, a demokratikus intézményrendszert kiüresítették, a nagy ellátórendszereket tönkretették. Az újjáépítést, történjék az bármikor is, mindannyian megérezzük majd. Ha erről nincs őszinte beszéd, vagy – amibe belegondolni sem merünk – nincs erre egy kósza ötlet sem, akkor Orbán és mindaz, amit a politikája megtestesít – a magyar állam totális elfoglalásáért bármire, akár az ország polgárainak a jövőjét is kockáztatni kész kalandorság – beláthatatlan időkre velünk marad.
