A szerk.

Mi lesz?

A szerk.

Hétfőn kilenc ellenzéki párt (a Jobbik nem volt köztük) aláírta azt az oktatási minimumprogramot, amelynek konszenzusos elfogadását a Tanítanék Mozgalom január 28-i tüntetésén jelentették be.

Noha a dokumentum jellegéből következően inkább alapelvekről van szó, azért kiderülnek konkrétumok is: például az, hogy véget vetnének a köz- és felsőoktatásban tapasztalható eszetlen központosításnak, az ágazatra fordított kiadásokat növelnék, és úgy általában is egészen más mederbe terelnék az oktatáspolitikát.

Ez az esemény nemcsak azért volt fontos, mert a baloldali-liberális ellenzék – felülemelkedve a sokszor érthetetlen és értelmetlen pozíció- és presztízsharcokon – képes volt együtt föllépni, hanem azért is, mert végre valamit megtudtunk arról (ha mégoly vázlatosan is), hogy egy rendkívül fontos társadalmi ügyben miként képzelnék el a NER-telen jövőt. Az orbánizmus meghaladása ugyanis nem pusztán annyiból áll, hogy egyszer majd nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, és egyszer majd Orbán hűbéresei és utasításainak végrehajtói (akiknek a halmazát puszta megszokásból „Fidesz”-nek szokás nevezni) eltűnnek az állam és a gazdaság minden szintjéről. Érthetően arról kellene beszélni (már régóta), hogyan lesz NER-telenítve az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, a gazdaság, kormányra kerülve hogyan rángatná ki a mostani ellenzék Magyarországot Oroszország fenyegető árnyékából, miként építené újjá atlanti kapcsolatainkat – és így tovább.

Ennek hiányában ugyanis nem lehet Orbántól megszabadulni. A Fidesz infantilis propagandaszövegeire hajazó lózungokon előbb-utóbb túl kell lépni, mert ezeknek már akkor sem volt értelme, amikor még masszívan több mint kétmilliós volt a baloldali-liberális térfél. Hogy mást ne mondjunk, a rezsicsökkentés tönkrevágta a víziközmű-szolgáltatókat, és ezek rendbetétele nem megúszható feladat. Végiggondolta bárki is az ellenzékiek közül, hogy mit lépnének, ha a Fidesz a „rezsicsökkentés” eredményeit megvédendő tüzeli a híveit? Vagy majd „lassan magyarázzák, hogy Orbán Viktor is értse”, hogy kormányra kerülve dehogy nyúlnak ők ezekhez a „vívmányokhoz”? Az MSZP ilyen dumával próbált semlegesíteni egy demagóg fideszes állítást 2002-ben, de aztán csak annyit ért el vele, hogy belefulladt a saját hülyeségébe.

Orbánék Magyarországot lerabolták, a demokratikus intézményrendszert kiüresítették, a nagy ellátórendszereket tönkretették. Az újjáépítést, történjék az bármikor is, mindannyian megérezzük majd. Ha erről nincs őszinte beszéd, vagy – amibe belegondolni sem merünk – nincs erre egy kósza ötlet sem, akkor Orbán és mindaz, amit a politikája megtestesít – a magyar állam totális elfoglalásáért bármire, akár az ország polgárainak a jövőjét is kockáztatni kész kalandorság – beláthatatlan időkre velünk marad.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.