A szerk.

Mi lesz?

A szerk.

Hétfőn kilenc ellenzéki párt (a Jobbik nem volt köztük) aláírta azt az oktatási minimumprogramot, amelynek konszenzusos elfogadását a Tanítanék Mozgalom január 28-i tüntetésén jelentették be.

Noha a dokumentum jellegéből következően inkább alapelvekről van szó, azért kiderülnek konkrétumok is: például az, hogy véget vetnének a köz- és felsőoktatásban tapasztalható eszetlen központosításnak, az ágazatra fordított kiadásokat növelnék, és úgy általában is egészen más mederbe terelnék az oktatáspolitikát.

Ez az esemény nemcsak azért volt fontos, mert a baloldali-liberális ellenzék – felülemelkedve a sokszor érthetetlen és értelmetlen pozíció- és presztízsharcokon – képes volt együtt föllépni, hanem azért is, mert végre valamit megtudtunk arról (ha mégoly vázlatosan is), hogy egy rendkívül fontos társadalmi ügyben miként képzelnék el a NER-telen jövőt. Az orbánizmus meghaladása ugyanis nem pusztán annyiból áll, hogy egyszer majd nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, és egyszer majd Orbán hűbéresei és utasításainak végrehajtói (akiknek a halmazát puszta megszokásból „Fidesz”-nek szokás nevezni) eltűnnek az állam és a gazdaság minden szintjéről. Érthetően arról kellene beszélni (már régóta), hogyan lesz NER-telenítve az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, a gazdaság, kormányra kerülve hogyan rángatná ki a mostani ellenzék Magyarországot Oroszország fenyegető árnyékából, miként építené újjá atlanti kapcsolatainkat – és így tovább.

Ennek hiányában ugyanis nem lehet Orbántól megszabadulni. A Fidesz infantilis propagandaszövegeire hajazó lózungokon előbb-utóbb túl kell lépni, mert ezeknek már akkor sem volt értelme, amikor még masszívan több mint kétmilliós volt a baloldali-liberális térfél. Hogy mást ne mondjunk, a rezsicsökkentés tönkrevágta a víziközmű-szolgáltatókat, és ezek rendbetétele nem megúszható feladat. Végiggondolta bárki is az ellenzékiek közül, hogy mit lépnének, ha a Fidesz a „rezsicsökkentés” eredményeit megvédendő tüzeli a híveit? Vagy majd „lassan magyarázzák, hogy Orbán Viktor is értse”, hogy kormányra kerülve dehogy nyúlnak ők ezekhez a „vívmányokhoz”? Az MSZP ilyen dumával próbált semlegesíteni egy demagóg fideszes állítást 2002-ben, de aztán csak annyit ért el vele, hogy belefulladt a saját hülyeségébe.

Orbánék Magyarországot lerabolták, a demokratikus intézményrendszert kiüresítették, a nagy ellátórendszereket tönkretették. Az újjáépítést, történjék az bármikor is, mindannyian megérezzük majd. Ha erről nincs őszinte beszéd, vagy – amibe belegondolni sem merünk – nincs erre egy kósza ötlet sem, akkor Orbán és mindaz, amit a politikája megtestesít – a magyar állam totális elfoglalásáért bármire, akár az ország polgárainak a jövőjét is kockáztatni kész kalandorság – beláthatatlan időkre velünk marad.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.