A szerk.

A törzs szava

A szerk.

Kósa Lajos arról híres, hogy képtelen két összefüggő mondatot egymás után elmondani, akár papír van a kezében, akár fejből próbálkozik. Ha beütöd a keresőbe, hogy „Kósa Lajos belezavarodott”, találatok tömegét kapod, az igazán cifra fémkupakos dumától azon át, hogy most jó dolog-e a szegregáció vagy nem annyira, egy szimpla habonyozásig mindenből képes kabarétréfák tárgyául szolgáló értelmetlenségeket faragni a szájával.

Kósa Lajos hétfőn napirend előtt szólalt fel a magyar parlamentben, papírral a kezében, és megint összefüggéstelennek, értelmezhetetlennek tűnő mondatokat mondott. Idézte is a sajtó az illő kajánsággal őket; ami túl hosszú volt, azt kivonatolták.

„És az is teljesen nyilvánvaló, hogy ezek az esetek a legveszélyesebbek, amikor egy teljesen másik civilizációból érkezik valaki, már ugyan itt születik, de egész egyszerűen nem tud alkalmazkodni, sőt nem is akarja, nem is tudja elfogadni azokat a demokratikus vívmányokat vagy azokat az eredményeket, melyeket az európai vagy az amerikai civilizáció magáénak tud, nem tud mit kezdeni azzal a türelemmel, ami ezeket a társadalmakat jellemzi és önmaga is radikalizálódik és anélkül egyébként, hogy szervezeti kapcsolatot tartana a radikális szervezett csoportokkal, maga is felkészül és végrehajt ilyen borzalmas merényleteket, hozzáteszem, ami ellen védekezni szinte lehetetlen” – mondta a hétvégi orlandói tragédiáról Kósa Lajos a parlamentben, abból kiindulván, hogy az afgán származású elkövető az Egyesült Államokban született.

A magyart kerékbe törő nyelvi merénylet? Igen, persze. Csakhogy nem az következik belőle, hogy Kósa Lajos nem tud magyarul, s nem is az, hogy Kósa Lajos a Fidesz egyik hülyegyereke. Távolról sem. Azon már túlvagyunk. S még csak nem is azért, mert valaki (lehet az akár ő maga is) leírta neki egy papírra, hogy ezt kell mondani. Azért következik belőle más, mert e mondat tartalma rövid szenvedés után igenis kihüvelyezhető, s a napnál is világosabban kikerekedik belőle nemcsak a Fidesz e tárgyban megfogalmazott álláspontja, de az egész világszemlélete is.

Azok a legveszélyesebbek, akik egy másik civilizációból érkeznek, de már itt születnek. Szót se többet arról, hogy ez képtelen hülyeség: érkeznek úgy, hogy még meg sem születtek, majd itt fognak. Érkeznek bűnös gondolatként, jönnek a menekülők fejében, majd jól odamegyek, s ott olyan türelmesek lesznek velem, hogy nyugodtan csinálhatok egy gyereket, aki majd rájuk gyújtja a házukat vagy halomra lövi őket. Kósa Lajos mondandójának már ezen a korai pontján bízvást és jó okkal tekinthetünk el attól, hogy nevezett pártja éppen népszavazási kampányt folytat az Európai Unió menekültpolitikája ellen. Hiszen ez a közlés nyilvánvalóan magában hordozza a kérdést, hányad íziglen „ezek a legveszélyesebbek”, akik már itt születtek, de „nem tudnak, sőt nem is akarnak” alkalmazkodni, magukévá tenni a vívmányainkat?

Ki mindenki jött már ide eddig is, hogy közénk pottyantsa a fattyait? Akik aztán nemhogy alkalmazkodnának, de „maguk is radikalizálódnak és anélkül egyébként, hogy szervezeti kapcsolatot tartanának a radikális szervezett csoportokkal”. Beengedtük az apját, csinált egy gyereket, hogy öljön, bomlasszon. Innen már nem is kell egy lépés ahhoz sem, hogy kinek csinálta azt a gyereket. Hogy is hívják azt, aki véletlenül, dehogy véletlenül, inkább aljas indokból egy magyar anyának csinált gyereket? Vagy egy magyar apával csináltatta?

Kósa ugyan olyan, amilyen – de ezek nem az ő szavai. Tulajdonképpen nem is a Fidesz szavai. Ez a gondolatkör már akkor létezett, amikor a mai Fidesz-vezetők valahanyadik felmenői ideérkeztek, s először átfutott fejükön a gyermekvállalás ötlete. Ezeket a gondolatokat számon tartja a történelem, s pontosan tudható az is, hogy mivé lesznek, amikor egy állam fő politikai irányvonalává emelkednek. Bűnös és veszedelmes voltukon pedig az sem változtat szemernyit sem, hogy valaki most épp bagadozva, rossz mondatokban adta elő őket. A fő az, hogy a parlamentben mondta, kormánypárti frakcióvezetőként.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.