Kósa Lajos hétfőn napirend előtt szólalt fel a magyar parlamentben, papírral a kezében, és megint összefüggéstelennek, értelmezhetetlennek tűnő mondatokat mondott. Idézte is a sajtó az illő kajánsággal őket; ami túl hosszú volt, azt kivonatolták.
„És az is teljesen nyilvánvaló, hogy ezek az esetek a legveszélyesebbek, amikor egy teljesen másik civilizációból érkezik valaki, már ugyan itt születik, de egész egyszerűen nem tud alkalmazkodni, sőt nem is akarja, nem is tudja elfogadni azokat a demokratikus vívmányokat vagy azokat az eredményeket, melyeket az európai vagy az amerikai civilizáció magáénak tud, nem tud mit kezdeni azzal a türelemmel, ami ezeket a társadalmakat jellemzi és önmaga is radikalizálódik és anélkül egyébként, hogy szervezeti kapcsolatot tartana a radikális szervezett csoportokkal, maga is felkészül és végrehajt ilyen borzalmas merényleteket, hozzáteszem, ami ellen védekezni szinte lehetetlen” – mondta a hétvégi orlandói tragédiáról Kósa Lajos a parlamentben, abból kiindulván, hogy az afgán származású elkövető az Egyesült Államokban született.
A magyart kerékbe törő nyelvi merénylet? Igen, persze. Csakhogy nem az következik belőle, hogy Kósa Lajos nem tud magyarul, s nem is az, hogy Kósa Lajos a Fidesz egyik hülyegyereke. Távolról sem. Azon már túlvagyunk. S még csak nem is azért, mert valaki (lehet az akár ő maga is) leírta neki egy papírra, hogy ezt kell mondani. Azért következik belőle más, mert e mondat tartalma rövid szenvedés után igenis kihüvelyezhető, s a napnál is világosabban kikerekedik belőle nemcsak a Fidesz e tárgyban megfogalmazott álláspontja, de az egész világszemlélete is.
Azok a legveszélyesebbek, akik egy másik civilizációból érkeznek, de már itt születnek. Szót se többet arról, hogy ez képtelen hülyeség: érkeznek úgy, hogy még meg sem születtek, majd itt fognak. Érkeznek bűnös gondolatként, jönnek a menekülők fejében, majd jól odamegyek, s ott olyan türelmesek lesznek velem, hogy nyugodtan csinálhatok egy gyereket, aki majd rájuk gyújtja a házukat vagy halomra lövi őket. Kósa Lajos mondandójának már ezen a korai pontján bízvást és jó okkal tekinthetünk el attól, hogy nevezett pártja éppen népszavazási kampányt folytat az Európai Unió menekültpolitikája ellen. Hiszen ez a közlés nyilvánvalóan magában hordozza a kérdést, hányad íziglen „ezek a legveszélyesebbek”, akik már itt születtek, de „nem tudnak, sőt nem is akarnak” alkalmazkodni, magukévá tenni a vívmányainkat?
Ki mindenki jött már ide eddig is, hogy közénk pottyantsa a fattyait? Akik aztán nemhogy alkalmazkodnának, de „maguk is radikalizálódnak és anélkül egyébként, hogy szervezeti kapcsolatot tartanának a radikális szervezett csoportokkal”. Beengedtük az apját, csinált egy gyereket, hogy öljön, bomlasszon. Innen már nem is kell egy lépés ahhoz sem, hogy kinek csinálta azt a gyereket. Hogy is hívják azt, aki véletlenül, dehogy véletlenül, inkább aljas indokból egy magyar anyának csinált gyereket? Vagy egy magyar apával csináltatta?
Kósa ugyan olyan, amilyen – de ezek nem az ő szavai. Tulajdonképpen nem is a Fidesz szavai. Ez a gondolatkör már akkor létezett, amikor a mai Fidesz-vezetők valahanyadik felmenői ideérkeztek, s először átfutott fejükön a gyermekvállalás ötlete. Ezeket a gondolatokat számon tartja a történelem, s pontosan tudható az is, hogy mivé lesznek, amikor egy állam fő politikai irányvonalává emelkednek. Bűnös és veszedelmes voltukon pedig az sem változtat szemernyit sem, hogy valaki most épp bagadozva, rossz mondatokban adta elő őket. A fő az, hogy a parlamentben mondta, kormánypárti frakcióvezetőként.
