Könyv

Abúzus, család

Ivana Dobrakovová: Torino árnyékában

  • Balogh Magdolna
  • 2025. december 17.

Kritika

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

A Torinóban élő Dobrakovová sokadik könyve szól e kérdéskör valamelyik aspektusáról: műveinek népszerűsége elsősorban annak tudható be, hogy történetei középpontjába olyan kivételesen (olykor szinte betegesen) érzékeny nőalakokat állít, akik nem ritkán otthoni problémáik, saját komplexusaik elől menekülnek külföldre. Ezek a történetek ráadásul szinte kivétel nélkül arról tanúskodnak, hogy az 1990 előtt a lehetőségek tárházának, a boldog élet letéteményesének gondolt Nyugat-Európa nem oldja meg a hősök problémáit.

A kulturális különbségek éppúgy akadályai az alkalmazkodásnak, a beilleszkedésnek, mint a magukkal cipelt, magukban hordott, gyakorta nem is tudatosított viselkedésmódok, öröklött családi traumák lenyomatai.

Ebbe a tematikus sorba illeszkedik ez a regény is, amely egyszerre két forró témát is megpendít: a családon belüli erőszak, konkrétan a gyerekbántalmazás kérdésére fut ki, miközben a cselekmény fő vonala azt mutatja be, hogyan veszíti el a pszichés egyensúlyát egy, a házasságon kívüli titkos kalandját látszólag könnyedén vevő családanya, ami végül lefelé menő spirálként személyisége súlyos deformálódásához, énje és emberi méltósága úgyszólván teljes (habár utóbb ideiglenesnek bizonyuló) feladásához vezet. A kendőzetlenül nyers, durva és erőszakos, a nő teljes alávetettségére épülő, és rá kizárólag szexuális tárgyként tekintő viszonyban ráadásul nem egy kiszolgáltatott, alacsony iskolázottságú kelet-európai nő kerül bele, hanem egy nyelveket tudó, diplomás és öntudatos asszony. A nagyjából egy évet átfogó történet kezdetén harminckilenc éves szlovák Kristína nemcsak bele­egyezik az erőszakos viszonyba, hanem egyenesen függővé válik tőle, mindinkább elidegenedve családjától. A cselekmény mindazonáltal nem szűkül pusztán e viszony bemutatására, a gyerekek barátkozása révén egy „bennszülött” olasz család (amelyben az apa a hősnő szeretője, az anya pedig a barátnője) életének sajátos olasz problémáit, az Észak és Dél között feszülő tradicionális ellentét családon belüli rezonanciáját is megszólaltatja, de érinti a vallásosság, a bevándorlás, valamint a gyerekek iskolai élete kapcsán például a bullying kérdéseit, az iskolai konfliktusok kezelését is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

A hatalom tébolyult akarása

Az Orbánhoz hasonló önjelölt nemzetmentők a történelemben kivétel nélkül azzal etették (etetik) a népet, hogy adjatok nekem öt-tíz-húsz stb. évet (Orbán most épp harmincnál tart), és nem fogtok ráismerni a hazátokra. Ezek a vezérek kivétel nélkül társadalmi, gazdasági csőd- vagy romhalmazt hagytak, hagynak maguk után.

„Nem lehet kikerülni”

Hosszú, független színházi létezés után szeptembertől a Budaörsi Latinovits Színház tagja lett. Beszélgettünk váltásokról, határon túliságról, a semmittevés hasznosságáról és arról, hogy el lehet-e tüntetni a színházi bölényeket.