Ezek eredetének és működésének felfejtéséhez vissza kell menni a véres, zűrzavaros, tragikus, néha groteszk kezdetekhez. A jó tollú történész imponáló kitartással boncolgatja a 20. századi magyar történelem interpretáció szempontjából ma is tűzforró témának számító epizódjait, miközben a források bizony többnyire magukért beszélnek. Az 1918-as forradalommal, no és az összeomlással kezdődő, Károlyi Mihály lemondásával végződő időszak (ezzel foglalkozott 2018-as Elátkozott köztársaság című kötete), vagy az 1919-es kommün (a Rosszfiúk világforradalma általi) feldolgozását nem egyszerűen ezek folytatása követi. A Hideg polgárháború ugyanis sokkal inkább afféle szintetizáló munka, ahol a történész szerző a forradalmak és az ellenforradalom korszakának közös, inkább szomorú tapasztalatait és a máig ható következményeit elemzi.
A könyv felütése, a néhai Harold Nicolson politikus és magyarfaló diplomata frivol kalandjaival, az 1919–1920-as párizsi békecsináló hangulat felidézésével, no meg a történettudomány némely örökös dilemmájának felemlegetésével mintegy megnyitja az utat az eleven képek áradása előtt. Hatos sosem száraz akadémizmussal tárja elénk a tényeket: képei expresszívek, magyarázatai pedig gyakorta provokatívnak tűnnek.
1914 nyarának háborús hisztériájától startolunk a történelmi szellemvasúton, mely hamarosan egészen más irányba fordul – csalódott, kiábrándult, dühös, sokszor bosszút lihegő tömegek térnek haza a frontról. A Nagy Háborút (amiről nem tudták, hogy egy még nagyobb, szörnyűbb követi) végül elvesztette az összeomló Monarchia. Hatos könyvének fókuszában nem az áll, mennyire volt reális esélye egy másfajta (mondjuk kedvezőbb) trianoni végkifejletnek – bár e tekintetben sem ringatja illúziókba olvasóit. Annál többet tudunk meg arról, hogyan is kezdődött a revizionista propaganda – jóval azelőtt, hogy Benárd Ágoston (keresztényszocialista miniszter, belgyógyász, sebész, a fajkutyatenyésztés apostola és lelkes fajvédő), valamint Drasche Lázár Alfréd aláírták volna a békeszerződést. És persze arról is, kiknek fájt és kiknek nem fájt az addig is csak virtuálisan létező ország megcsonkulása – hiszen az 1919-től a fehér propagandában nemzetfenntartóként emlegetett parasztságnak, még inkább a mezőgazdasági nincsteleneknek aligha.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
