Dobj egy nagyot, Fazekas!

A szerk.

"A doppinggyalázat elhomályosított mindent, ami előtte és utána történt sportolóinkkal az olimpián. Már semminek nem lehet annyira örülni, mint amennyire egy-egy siker normális esetben rászolgált volna. Fazekas, Annus, Gyurkovics és a többiek doppingbotránya beszennyezte az egészet, azt is, aminek semmi köze nem volt hozzá.

"A doppinggyalázat elhomályosított mindent, ami előtte és utána történt sportolóinkkal az olimpián. Már semminek nem lehet annyira örülni, mint amennyire egy-egy siker normális esetben rászolgált volna. Fazekas, Annus, Gyurkovics és a többiek doppingbotránya beszennyezte az egészet, azt is, aminek semmi köze nem volt hozzá. A legszörnyűbb mégis a reakció volt, az érintettek viselkedése az ügy kipattanása után. A menekülés, a bújócska, a kormolás, a történtek előadása. Meg az a mértéktelen szereptévesztés, ami ugyancsak minden szereplő sajátja e pillanatig is" - írtuk egy hónap híján négy esztendeje. Emlékeznek? A végtelenül méltatlan hercehurca aztán itthon folytatódott, a WADA képviselőit nem engedték be ide se, oda se, a bujdosók bujdostak, aztán ügyvédet fogadtak egyenesen Bécsből, perre mentek és elbuktak.

Ám a legnagyobb csoda is elmúlik, új trógerok jöttek rejtekutakon, s a kollektív emlékezet is látszólag sikerrel igyekezett szabadulni az "athéni incidens"-től. Csak a szereptévesztés maradt meg. Az örök mifelénk, alighanem.

Hisz most, amikor az olimpiai szereplésünkre Kolonics György halálának árnyéka vetül (nem vetül, már az a hír, hogy Kozmann-nak feltörték a kocsiját, Görbitz Anita leforrázta a lábát, innen is jobbulást), előlép valahonnan, mint a tékozló fiú a bukott népszínműben, Fazekas Róbert, és a diszkoszával megdobja - az egyébként nem túl magas - olimpiai szintet.

Mire jön a magyar olimpiai válogatott egyik kiemelt szponzora, a T-Mobile, hogy ezt azért már mégsem kéne, hogy rossz fény vetülne az országra, mit gondolnának rólunk, meg milyen ciki lenne már ez, hogy a dobbingbetyár az olimpián, mikor annyira odafigyelnek.

Egyéb szempontból meg esetleg az a ciki, amikor egy magyar sportoló föláll a dobogóra, adott esetben meghallgatni a himnuszt egy világversenyen a többiekkel, és a többieknek, a lengyel kislánynak, a fehérorosz vegyes párosnak olyan szép tiszta a mackója, nincs azon egy makulányi folt sem, a mieinké meg úgy néz ki, mint a Körút- Népszínház utca sarkán a hirdetőoszlop. Nemcsak a "főszponzor", de a solymári autómentő címkéje is ott van a szerencsétlen ruháján. Erre még (talán) mondhatjuk: ez van, ha egy állam nem áldoz eleget a sportjára (sem), ilyenkor máshonnan (és majdnem mindenáron) kell összeszedni a lóvét, mert sport (Magyarországon: a sportsiker) nélkül nem élet az élet.

Ez ugyan nem száz százalékig bizonyított. Ám abban hundertprozentig biztosak vagyunk, hogy nem a szponzor állítja össze a válogatottat, mert azt nem T-Mobile-nak hívják, hanem Magyarországnak. T-Mobile-nak például azt a kerékpárcsapatot hívták, aminek az élversenyzőjét, Jan Ullrichot úgy kellett a szervezőknek elzavarni a Tour de France-ról, nota bene: megrögzött doppingolás miatt.

Fazekas Róbert az, aki. Az történt vele, ami. Lehet, hogy disznóságaival egy csomó kellemetlen percet szerzett mindenkinek (abban persze kételkedünk, hogy azok miatt csökkent volna világszerte a telefonálási kedv). De mindazért megbüntették, s ha vétkességét nem ismerte is el, a büntetését rendben kitöltötte, a svájci frankokat, büntetéspénzeket befizette. És megdobta (épp hogy - na és) az olimpiai szintet. Akkor miről beszélünk?

Menjen isten hírével. Az olimpiára. Formaruha, bőrönd, repülőgép, és mutassa meg, hajrá, Fazekas!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.