Egymás ellen

A szerk.

Hogy a budapesti önkormányzati választás, pontosabban a főpolgármester és a közgyűlés tagjainak megválasztása nem előre lefutott meccs, az abból is látszik, hogy Tarlós István, a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje szokatlanul konciliáns hangnemben nyilatkozik a még hivatalban lévő városvezetésről, nem kíván ő elszámoltatást, sima átadás-átvételt kíván ő, és az sem igaz, hogy az elmúlt húsz évben csak szörnyűségek történtek a fővárosban.

Hogy a budapesti önkormányzati választás, pontosabban a főpolgármester és a közgyűlés tagjainak megválasztása nem előre lefutott meccs, az abból is látszik, hogy Tarlós István, a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje szokatlanul konciliáns hangnemben nyilatkozik a még hivatalban lévő városvezetésről, nem kíván ő elszámoltatást, sima átadás-átvételt kíván ő, és az sem igaz, hogy az elmúlt húsz évben csak szörnyűségek történtek a fővárosban. Tarlós nem akarja az ellentábort "mobilizálni". De az e nélkül is sejthető, hogy a fővárosban a Fidesz-KDNP verhető lenne: áprilisban a listán az ő 46-jával szemben az MSZP, az LMP meg az MDF összesen 42 százalékot kaszált - csak kicsit kéne romlania a kormánypártnak, és lehetne a fővárosnak nem kormánypárti főpolgármestere és nem kormánypárti többségű közgyűlése. Annál is inkább, mert a főpolgármestert az új rendszerben is közvetlenül, a közgyűlésbe a képviselőket meg listán választjuk - és hiába, hogy a közgyűlési képviselők számának csökkentése miatt a rendszer a győztesnek torzít, az esély, amit az arányos szisztéma a kisebb pártoknak kínál, legalább megmaradt.

Ehhez viszont a következő dolgok kellenének: egy alkalmas főpolgármester-jelölt, meg valami minimális együttműködés a két demokratikus ellenzéki párt, az LMP és az MSZP között, legalább annyi, hogy ezt az alkalmas főpolgármester-jelöltet mindketten aktívan támogatni bírják. A többi menne magától.

Ezt elmondani (nekünk) persze sokkal egyszerűbb, mint elképzelni, és elképzelni sokkal könynyebb, mint megvalósítani (nekik, mármint a szocialistáknak és az elempéseknek). Meglehet, nem akad egyetlen amúgy alkalmas jelölt sem, aki vállalná a macerát, egyrészt mert jelölése másnapján a kormánypárt média- és agitprop osztálya a torkának ugrana, másrészt mert naponta kéne tüzet oltania nem épp baráti kapcsolatban álló támogatói közt; és az illetőnek arra is fel kéne készülnie, hogy ha netán nyer, a kormány a következő pár évben szanaszét fogja szívatni.

De a két párt el se jutott idáig, a castingig, vagy legalább a közös casting fontolgatásáig. Az MSZP budapesti szervezete (hivatalosan övék a pártban a jelölés joga) a bukott országgyűlési választás másnapján előhúzta Horváth Csaba főpolgármester-helyettest - de hát a párt budapesti szervezete... fogalmazzunk úgy, hogy nem sikerült sértetlenül megúsznia a Hagyó-korszakot, és Horváth Csaba maga is e televényen sarjadt ki. Evvel a romhalmazzal nyilván nem boltolhatott az LMP, a szocpárt elnökségének meg nem sok lapot osztottak (nem mintha ők jobbnál jobb ötletekkel álltak volna elő - konkrétan eggyel sem, Vágó István az nem ötlet). De azt sem állíthatjuk, hogy az LMP annyira vágyott egy közös jelöltre, hogy éjjelente telesírta a párnáját. Így némi kacskaringók után maradt Horváth a szocialisták, és lett az ökopárt jelöltje a jóarcú Jávor Benedek (lapunk alkalmi szerzője).

Hogy a két párt valóban mindent megtett-e a Horváthon és Jávoron túli közös valaki felleléséért, nem fogjuk most megmondani, mert nem tudjuk, miként azzal sem okoznánk magunknak és önöknek kétes örömet, hogy kiporciózzuk a felelősséget a kudarcért, csak azt a mérsékelten vidító tényt rögzíthetjük, hogy mind az MSZP, mind az LMP végül visszamenekült a saját bunkerébe. És még abban sem lehetünk biztosak, hogy nem ez volt-e eredeti szándékuk, azaz hogy ezt a játékot valójában nem a kampány kezdeteként fogták-e fel. Hisz most, hogy a dolgok így alakultak, az MSZP és az LMP igazi ellenfele nem Tarlós vagy a Fidesz-KDNP lesz, hanem az LMP és az MSZP. Mivel leginkább egymás rovására növekedhetnek (vagy legalábbis ezt gondolják), egymás ellen fognak menni (már mennek is), legalább annyira, mint a Fidesz ellen; a szocpárt tolja rá az ökopártot a Fideszre, az ökopárt gyepálja a szocpártot viselt dolgaiért, meg egyáltalán: azért, amilyen.

Ez a vonat tehát elment, a legközelebbi talán akkor fut be, ha a Fidesznek a közgyűlésben nem lesz többsége. De a helyzet abszurditása nyomban megmutatkozik, mihelyst két lépéssel hátrébbról szemléljük az ábrát. Van két párt, amelyek képzete a gazdaság, a társadalom, a magyar alkotmányos berendezkedés kívánatos állapotáról, az egyén és a közösség viszonyáról, az előbbi szabadságáról mégiscsak több elemében hasonlít egymásra, mint a Fidesz világképére - és valahogy mégis úgy alakult, hogy főként egymás kompromittálásával vannak elfoglalva. Okoskodásunkat így a cikk vége felé most azzal a közhellyel lehetne elvarrni, hogy a jövő nagy kérdése, e küzdelemben vajon ki kerekedik majd felül. De nem evvel fogjuk. Hiszen a válasz a napnál is világosabb.

A Fidesz, természetesen.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.