Lógok a szeren.
Miért kell nekem visszamennem tornásznak, csak mert a Lázár meg a Kocsis Máté úgy akarja módosítani az Alkotmányt, hogy ne lehessen képviselő, polgármester, semmi se az, aki öt éve még katona volt vagy rendőr? Így akkor én mikor lehetek újra Győr polgármestere, ha csak 2006-ban szereltem le?
Lógok a szeren.
Na jó, jó, egyelőre persze még egy kicsit gyakorolni kell magamat. A lélek jóllehet, kész, de a test erőtlen, és a szereket nagyon ravasz emberek találták ki. A negyedik-ötödik fogás után egészen más az ember világnézete, mint odalent volt, s egyszerre világosan látom, milyen gyermekes hiúság volna nagy szerencsétlenségnek tekinteni, hogy egy kis ideig nem lehetek Győr polgármestere. Biztos talál helyettem valakit a párt. Én nem áltatom magam hiú reményekkel. De miért pont én, mit vétettem én?
Lógok ezen a szaron.
Jön a Lázár meg a Kocsis Máté röhögve, s mögöttük az egész osztály, őket is majd szétveti a röhögés, valaki az Orbán hátára tűzött egy cédulát, fejjel lefelé lógva nem látom, mi van ráírva. Kocsis megpróbálja túlüvölteni a röhögést: nem kell a dolgot elhamarkodni - mondja, és gyorsan hozzáteszi: nem kell beszarni, csak vicceltünk, ez csupán az Alkotmány, már átírtuk belőle az átírtat is. Kijavítottuk az öt évet három évre. Maradhatsz polgármester Győrben. Kászálódjál le arról a szerről, még lesz valami bajod, megütöd magadat vagy valami, és akkor hogyan polgármesterkedel?
Lekászálódom, látom, hogy a többiek hátán is van cédula, talán az van ráírva, Alkotmány vagyok vagy Hülye vagyok vagy Hülye Alkotmány - még nem látom jól a könnyeimtől. De nincs semmi baj, a fiúk csak tréfáltak, lassan hozzászokom, kibuggyan belőlem is valami megkönnyebbült nevetésféle, Alkotmány, hahaha. Alkotmány, bruhaha, most már gáttalanul, felszabadultan, torkom szakadtából röhögök én is, együtt a fiúkkal, Alkotmány, hahahaha, ki látott már ilyen jó tréfát! Utóvégre, ha meggondoljuk, tulajdonképpen micsoda marhaság az egész - ez az egész intézmény.
