A szerk.

Elandalodni Andalúziában

A szerk.

Spanyolhon. Tarka hímü rét. Tört árnyat nyujt a minarét. Bús donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon… álljunk csak meg egy pillanatra, nem is oly bús, inkább vidám, széles mosolyához milyen jól áll ez a fess ezredes! Aire fresco… hermosos caballos… bien, mi coronel. Jerez szőlővesszeiről szakadatlan csepeg valami kis nektár.

Magyarország bukott köztársasági elnöke Spanyolországban járt. Vagy jár még mindig, ezt nem tudjuk. Csak azt tudjuk (vagy tudtuk egy darabig) biztosan, hogy felkeresett – a helyi haderő kirakati ügyekért felelős ezredese oldalán – egy szerfelett patinás, egyenesen királyi lovasiskolát. Itt szép fényképek is készültek róla, amelyek szépen ki is kerültek a mondott műintézmény Facebook-oldalára. Örül nagyon Novák Katalin, el coronel Ignacio Rosales de Salamanca Rodríguez dettó, el van szinte ragadtatva, búsuljon a ló, de azok is inkább tele pofával vigyorognak bele a kamerába. Jerezben szép a nyár, a tattersall fényárban áll, sherry, sherry lady. Azaz csak állt – egy árva napig. Mert utána eltűnt minden, ti. a főkirályi főlovasiskola oldaláról, se kép, se szöveg sehol. Novák és a sukár hidalgo, mint a kámfor, odalett. Egy spanyol grand pedig ilyet nem tesz, inkább a torrók elé veti magát a legközelebbi arénában.

De akkor mi történhetett, hova, merre illant egy nap alatt a lósport honi imádója? A nyomozáshoz éles szem, jó szimat és egy füstölgő pipa szükséges: előttünk két lehetőség is körvonalazódik, melyiket válasszuk?

Az egyik szerint őfelsége, VI. Fülöp (Felipe Juan Pablo Alfonso de Todos los Santos de Borbón y Grecia) szólt le az istállókhoz, hogy ne égessétek már a Spanyol–Bourbon házat egy bukott kelet-európai asszonysággal – ezt kizárnánk. Egy királynak ennél azért jobb a modora. Ahogy azt is kizárnánk, hogy a lovisuli szeme nyílt ki, s maguktól határolódtak el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.