A szerk.

Kampány

A szerk.

Amikor az idiotizmus a megszokottnál is erősebben tombolt egy aktuális kampányban, egy-egy mondat erejéig rendre kitértünk arra: a Fideszben vajon mit gondolhatnak odafönt a saját szavazóikról? Mire taksálják őket, akik döntenek arról, hogy milyen ún. narratívával etessék azt a tömeget, amelynek a jólétüket (tízemeletes jacht, orangerie meg fakazetta, lásd mint fent) köszönhetik. (Persze, pontosan tudjuk a választ: az urak számára annyit érnek a híveik, amennyijük van.)

És most hagyjuk azt a magyarázatot – bármennyire van is alapja –, hogy a Fidesz faék egyszerűségű kommunikációja a meglévő félelmek és különféle negatív érzelmek előhívására és mozgósító erejére épít. Ezúttal az sem érdekel minket, hogy nem minden kormánypárti szavazó hitte el 2022-ben Márki-Zayról vagy Karácsonyról azt, hogy saját kezűleg vonszolnák a gyerekeket Soros műtőasztalára.

Azt sem állítjuk, hogy a Fidesz-táborban senkinek nem sérti az önérzetét, amiért ennyire hülyének, gondolkodásra képtelen szavazógépnek tekinti őket a jacht-, bank-, földbirtok- és obszidiánfekete Mercedes-tulajdonosok kasztja; olyan szimpla szavazógépeknek, akiknek bőven elég bemondani az aktuális vezényszót – hol a Brüsszel, hol a Soros, újabban a szuverén, a háborúpárti, és mindig a Gyurcsány –, és azok már rohannak is az urnákhoz Orbánra voksolni. De azért ismerjük el, az urak az országgyűlési választások idején többnyire megadják mindenkinek a magáét a vélelmezett igényszint alapján: valakinek a szavazata három csomag száraztésztát és egy babkonzervet ér, másoké egyszeri adó-visszatérítést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.