A szerk.

Felolvas

A szerk.

A Terrorelhárítási Központ már hétfő éjfélkor lezárta a környéket, azt hittük, azért, mert szerfelett aggódnak a miniszterelnök biztonságáért, amikor az a Millenárison megtartja "immár hagyományos" évértékelő beszédét. Valami ilyesmire is hivatkoztak, sok a fokozottan védett személy, nagy a gépkocsimozgás. Apropó, védett személy, Schmitt Pál a lezárás ellenére sem jött el, bátran a feleségét küldte maga helyett.

Apropó, feleség, Orbán Viktor fellépése egyetlen olyan részében, amikor nem bámulta meredten a papírjait (tényleg, ilyet még nem csinált: csak szótöredéknyi időkre bírt felpillantani leírt beszédéből), azt találta mondani, hogy reggel megkérdezte a feleségét, mit mondjon délután, s ő azt tanácsolta: mondj el mindent. Komoly szava lehet otthon a nőnek, hiszen Orbán épp az ellenkezőt cselekedte. Nem mondott semmit, csak beszélt, beszélt, s amikor letelt az előre kikalkulált egy óra, abbahagyta, kínjában visszanyúlván Berlusconi fordulatához: hajrá satöbbi. Nem mondott semmi újat, semmi kézzelfoghatót, pláne előremutatót, csak mantrázta a szokott hülyeségeket, az unió hanyatlik, de közben van pofája akadékoskodni, a békemenet jól megmutatta nekik, különben meg a komcsik és az idegenekhez dörgölőző bandájuk ellopott már innen mindent, ami nehezebb a levegőnél. Ám a kormány kiáll a középosztályért, király az egykulcsos adó, s jövőre már a kisfizetésűek is jól járnak (ja, mindig jövőre), lesz sok munka és jogos az egyetemet végzők röghöz kötése.

Innentől érthető is, hogy miért zárta le a fél kerületet a terrorelhárítás. Nehogy egy árva gondolat is belopakodjék valahogy a Millenárisra, mert még Orbán Viktor közelébe talál férkőzni, s abból baj lesz.

Jól végezték a munkájukat.

Orbán Viktornak ez volt a tizennegyedik ilyen beszéde, idézzen fel valaki valamelyikből is bármit! (A "mindenről a komenisták tehetnek" nem ér.) Ezek a beszédek ugyanis nem érnek semmit, különösen kormányon nem. S nem azért nem érnek semmit, mert annyira elképzelhetetlen lenne, hogy egy felelős miniszterelnök kiáll a nép elé, s elmondja, hogy ebben az évben ezt és ezt végeztük, ezt akartuk, s abból ennyi sikerült, idén majd ezt és azt máshogyan próbálunk csinálni, amazt meg folytatjuk.

De Orbán Viktor kiáll a gondosan kiválogatott, ünneplőt húzó kegyeltjei elé (idén a kisdoktor volt a fekete seggű, aki nem jöhetett), és szól hozzájuk, nem mond ugyan semmit, de az nem is számít, az egybegyűltek csak akusztikai élményre vágynak, vezetőjük hangjának duruzsolása megmelegíti az ő szívüket.

Nem eleve az évértékelő beszéd érdektelen, hanem az, ahogy Orbán űzi: mellébeszélve, izzadva, blattolva. Sportszerűtlenül.

Nem a műfaj a halott.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.