A szerk.

Főnök az étlapon

A szerk.

Jaj, ki védi meg "a Clubot"?

Mert a vezetése bizonyosan nem, hiszen a Ferencvárosi Szurkolói Csoportok Összevont Etelközi Vésztanácsának közleménye szerint "Kubatov Gábor sokadszorra nem védi meg a Clubot és szurkolóit, nem áll ki az MLSZ szisztematikus, kizárólag a Ferencvárost és szurkolóit sújtó boszorkányüldözésével szemben. Ehelyett, ahogy korábban is, most is asszisztál a büntetéshez, szurkoló- és labdarúgás-ellenes rendelkezéseket vezet be, szembefordul a Ferencváros és táborának évszázados hagyományaival és - a magyar történelem legsötétebb korszakait idézően - immár nyilvánosan fenyegeti a Ferencváros szurkolóit."

Ja, az évszázados Clubot mindenki csak báncsa, még az is, akitől nem várná a magyar ember. Mert itt van például a Jobbik, ez a nemzetközi ismertségnek messze földön is örvendő magyar szélsőjobboldali párt, a zsidózás és egyéb kurucos dolgok máskor lelkes támogatója; nos, keddi sajtótájékoztatójuk tanúsága szerint ők sem védik meg a Clubot (vagyis, ugye, a hazát), inkább azt szeretnék, ha a kormány védené meg a Torna Clubot és a Kárpáthazát a Simon Wiesenthal Központ képében rátörő cionista veszedelemtől. Akiknek volt képe az UEFA vezetéséhez fordulni, mert már megint, ezúttal egy náci transzparens kifeszítésével uszított a Club jóérzésű szurkolótábora a zsidók ellen. Hogy merték? Kormány, tegyed te a kötelességedet, és utasítsad kifele e nyirokhazából a külföldi állampolgárságú tollfosztókat és zsidóbérenceket, ne zaklassanak már önhazánk honfibúval szentelt vértalaján minket (a Clubot) - így a küldetést kitestáló Jobbik.

S ez a lényeg, hogy a Jobbik megmondja, mit kell csinálnia a kormánynak - ja, a haza védelmében a Simon Wiesenthal Központtal. Most épp velük. A Fradi-szurkolók pedig Kubatov Gábornak mondják meg, hogy mit kell csinálnia - ja, a Club védelmében, s momentán Csatáry László emlékezetével (például: észben tartania). Most és mindörökké. A Magyar Hírlap pedig közli, hogy "Kubatov vesztésre áll az ultrákkal szemben". Mert ott csak az igazat írják, meg különben is, ha elégszer leírják, úgyis igaz lesz. A holnapi számban igaz lesz.

Hát, úgy nem is megy, hogyha székházat kell védeni, akkor füttyentek, ha az utcára kell menni, akkor megfújatom a harci kürtöket, ha meg a 800 ezres számlát kellene kicsengetni (mellesleg egyik zsebemből a másikba), akkor meg beállok ripacskodni egy leértékelt árú videokamera elé, és neveket és tagsági számokat követelek. Nem azzal a dumával, hogy nem vagyunk nácik, s kivetjük magunk közül a nácikat, hanem azzal, hogy de sokba fáj nekünk ez a náciskodás, egyébként rohadtul kevésbe, 800 ezer pimf összeg az okozott kárhoz képest. Ne kérdezze senki, hogy milyen kárról beszélünk, az IN MEMORIAM CSATÁRY LÁSZL" felirat egy MTK-meccsen is meg otthon négy fal között is pont azt jelenti, hogy halál a zsidókra!

Mert tudják, az a legnagyobb hülye, aki azt hiszi, hogy lábhoz meg csípd meg, domesztikálhatja a szélsőjobboldalt, kezessé teheti a nácikat. Pláne, ha egy Kubatov Gáborra futja csak neki e nemtelen szándékú, ám nyilván nagyralátó küldetéshez. Egy seggfejre, aki kiáll a mondott videokamera elé, és összevonja apró szeme öldjét, toppant kis lábacskájával, és azt mondja, álljatok ki, nácik.

Tessék, kiálltak, s megették Kubatovot reggelire. Fél fogukra sem volt elég, a következő fogás a főnöke lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.