A szerk.

A pusztító csodafegyver

A szerk.

A rezsicsökkentés színtisztán választási kampányfogásnak lett kitalálva, eredeti funkcióját tekintve egy jól sikerült szlogennél vagy egy ügyes plakáttervnél nem több - illetve csak annyival több ezeknél, amennyivel jobb még a legjobbnál is.

Először is nem a kampány kedvezményezettje és megrendelője fizet érte - és nem is keveset: az engedélyezett kampányköltés többszörösét -, hanem egy harmadik fél, a szolgáltatók. Az meg, hogy a szolgáltatóknak még rá is kell írniuk a számlára, hogy a fogyasztónak mennyit spórolt a kormány, világszabadalom, az orcátlanság apoteózisa, magas művészetté emelése, az orcátlanság Dávid-szobra és Varázsfuvolája együtt. Azt is megírtuk már, hogy az ellenzéki pártok milyen hülye helyzetbe lettek hozva, a rezsicsökkentés ellen érvelni nem tipikusan szavazóbarát húzás, különösen az alacsonyabb státuszú, bizonytalan szavazók körében nem az, és a következő fél évben mindenki előttük akar majd jófej lenni. Nincs és nem is igen lehet az MSZP-nek más ötlete, mint hogy még csökkentsenek rezsit, sőt rángatják az áfát is, aminek, tekintettel arra, hogy a magyar áfa világverő szinten magas, akár értelme is lehetne; viszont azt kétségkívül a költségvetésnek kéne állni.

false

Az is a Fidesz és a kormány kezére játszik, hogy a rezsicsökkentésnek rövid távú, azonnali kárvallottjai lényegében nincsenek. Legalábbis olyanok, akik labdába tudnának rúgni. A szolgáltatók - nagy külföldi cégek, az RWE, a Gaz de France vagy az olasz ENI - le vannak szarva, értük ebben az országban senki egy könnyet elmorzsolni, netán kiállni nem fog, még ők maguk sem. A multik itthoni menedzsmentje inkább azt reméli, ha kussol, a következő pofont megúszhatják, vagy hogy a végén egy kicsit azért csak jól fognak járni. A német, francia, olasz kormány dettó tesz rájuk: Merkel és az RWE viszonya amúgy sem idilli, olasz kormány meg egyik nap van, másik nap nincs, pont ezzel fognak foglalkozni. Az a pár ezer beszállítói egzisztencia pedig, akik alól kicsúszik a talaj a vállalati költségcsökkentések és általános visszanyírás miatt, a választási matematikában észrevehetetlen mennyiség.

Ez így, ahogy van, tökéletes.

Egy hátránya lehet: hogy rámegy a haza.

És nem azért, mert ha ez a kormány a tökéletesen megbízhatatlan partner, hovatovább a partnereit az eszközökben nem válogatva kifosztó partner képét kelti, akkor ez a következő kormányokat is, amelyek esetleg nem ilyenek lennének, rossz fényben tünteti fel, és nekik, a mindenkori magyar kormányoknak nem akar többé a partnere lenni senki. Nem is csak azért, mert az egyszeri rezsicsökkentés logikus, elkerülhetetlen folyománya az újabb és újabb rezsicsökkentés, a következő rezsicsata, a rezsi-Armageddon, melynek tétje ez: vagy a rezsi, vagy a magyarság; és a végén ez az egész máshová nem bír kifutni, mint a közszolgáltatások államosítására, oda, hogy majd a magyar állam viszi házhoz a gázt meg a vizet meg a delejt. De az olyan is lesz. Tudjuk, ki van próbálva.

De ezek a kártételek legalább helyrehozhatók lennének; ha nem is egyszerűen és nem rövid idő alatt. És ezért ahhoz képest kisebbek is, ami pusztítást a rezsicsökkentés a fejekben végez. A rezsicsökkentés ugyanis azt állítja, hogy nem kell fizetni valamiért - pedig mindenki tudja, hogy kell. Azt állítja, hogy az olyan fogalmaknak, mint verseny, piacnyitás, egyenlő feltételek, a verseny állami szabályozása és felügyelete, nincs értelmük, vagy ha elvben és máshol van is, hát itt, Magyarországon biztos nincs - pedig épp ezek azok az intézményes, jogállami eszközök, amelyek révén a közszolgáltatások árai és a közszolgáltatást végző magáncégek még ezeken a monopóliumok kiépítésére szerfölött alkalmas piacokon is kordában tarthatók lennének. Továbbá. Mivel a rezsicsökkentés mindenki rezsijét csökkenti, és azét csökkenti a legtöbbel, aki a sok gázzal fűtött úszómendencéjét nagyon fényes reflektorral világítja meg, amikor esténként csobban egyet, a rezsicsökkentés az igazságosság tárgyában is csak azt állítja, hogy a gazdagoknak akkor is jól kell járniuk, ha amúgy nem kéne. Csupa olyan dolgot állít, amire nem lehet virágzó országot építeni. Azt állítja, hogy havi két-három-négyezer forintért - az intézkedés valódi célcsoportjának tagjai nagyjából ennyit foghatnak egy hónapban - megvehető vagy. Annak a felfogásához pedig, hogy erre később így vagy úgy, de rá fogsz fizetni, s hogy ez milyen kevés ahhoz képest, amit ez a kormány elvett tőled, ostoba és tudatlan.

Amikor a 2008. márciusi, ún. szociális népszavazáson elesett a 300 forintos vizitdíj, hosszú évekre, e pillanatban beláthatatlan időre elbukott minden olyan kísérlet, ami a magyar egészségügyet igazságosabbá és hatékonyabbá tette volna. A minden diák által fizetendő alacsony összegű tandíj elbuktatása a felsőoktatás mai káoszának, s nem utolsósorban az akkorinál nagyságrendekkel igazságtalanabb tandíjrendszer bevezetésének ágyazott meg. A rezsicsökkentés kezdeményezői ugyanazok; és ugyanaz a cinizmus is.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.