A szerk.

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Tavaly nyáron a Metropol című kormányzati ingyenújság címlapja öles betűkkel hirdette: „Itt a nagy koldustérkép! Hol zaklatják a kéregetők a budapesti járókelőket?” A mellékelt térképen majd’ az összes belvárosi csomópontot megjelölték, mint lehetséges helyszíneket.

Bár nem könnyű megállni, hogy a tusnádfürdői beszédet néhány mostanában divatos szélsőjobboldali panel véletlenszerűen egymásra hányt halmazaként olvassuk, amelyeknek a valósághoz kevés közük van, s ezáltal politikát sem lehet építeni rájuk, fussunk újból neki a performance értelmezésének. Ezúttal induljunk ki abból, hogy bármennyire is légből kapott az ismertetett tényanyag, nem, a szónoknak mégsem ment el az esze, sőt.

Magyarország miniszterelnöke nagy romániai fellépése előtt is, meg utána is megnézett egy-egy futballmeccset, az egyiket kifejezetten neki rendezték, hogy ő a kedve szerint szórakozhasson. Mert sokan – hívei, nem hívei – úgy tartják, hogy Magyarország miniszterelnöke él-hal a fociért, az a kedvenc sportja neki, akkor örül, ha szurkolói sállal a vállán a VIP páholyból, ispánjai karéjában nézheti, hogy a fiúk a pályán kergetik a pettyest.

Tavaly december 22-én az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) valamivel több mint hét hónapra (azaz idén július 31-ig) szóló bruttó 8,2 milliárd forint keretösszegű tanácsadói szerződést kötött a Mangold Consulting GmbH-val. A még a NER viszonyai között is kirívó kontraktust kiszúró momentumos képviselő, Tompos Márton ki is számolta gyorsan, hogy Mangoldnak a remek üzlet „az időszak 152 munkanapjával és 8 órás munkanappal számolva 6 746 875 forintos óradíjat / 53 975 000 forintos napidíjat” hoz a konyhára.

Borzalmas jövőképet vetített hallgatósága elé Orbán Viktor Tusnádfürdőn beszéde egy pontján, igazából most is remeg a gyomrunk, amikor felidézzük magunkban. Pontosan nem mondta, hogy mikor lesz ez, csak annyit, hogy nem a mi életünkben, hanem a gyerekeinkében.

Hétfőn délelőtt a Sándor-palotánál akcióztak a momentumos ifik (TizenX), mely megmozdulás során a közel fél tucatnyi aktivista még azt is felfestette a járdára, hogy „Ne írd alá, Kata!”. Valamivel tán szellemesebb lett volna, ha azt írják, hogy „Katalin, kaszáld el!”, de mindegy, így sem, úgy sem lett foganatja. Nagyot is néztek volna a népek, sőt maguk az ifik is, ha lett volna.

A „rezsicsökkentés” visszavételének részleteiről lapzártánkkor még nem tudni semmit, azt végképp nem, hogy ki mennyivel fog többet fizetni az eddiginél. A kormány a múlt héten annyit mondott, hogy az „átlagfogyasztás” feletti részt kell majd piaci alapon vásárolni, és elhangzott két határérték is – de ez a részletes szabályok ismerete nélkül a részletes számításokhoz édeskevés, legyen szó akár fogyasztóról (állampolgárról), akár nemzetgazdasági szintről.

Kedden este hatkor, lapzártánk végső szakaszában az az utolsó hír, hogy a rendőrség „arra kéri” a Margit híd tüntetőit, hogy engedjék át a villamost. A tüntetők – maroknyian – azt mondják, hogy nem.

Mi lehet az a „kiemelt kormányzati érdek”, ami miatt rapid módon ki kellett csinálni a katát mint adózási formát? Mert hogy erre hivatkozott az adózás közismert szaktekintélye, Semjén Zsolt, aki hétfőn benyújtotta a kis­adózó vállalkozók tételes adójáról szóló új törvényt. Amit lapzártánk napján, kedden már meg is szavaztak. Ennyit annak az Európai Bizottságnak tett ígéretről, hogy a kormány széles körben egyeztetni fog a jogszabályok tervezetéről.