A szerk.

Külön minden keretben, már az ecsetben

A szerk.

A Kincsem az valami nagy csuda volt a moziban, tán a nemzeti ünnep (március 15.) előestéjén mutatták be; akkor már vagy két éve arról szólt a fáma, hogy ez minden idők legdrágább magyar filmje, amelyet a rajtkövön (2015-ben) több mint kétmilliárd forinttal küldött meg az állam. (Azóta nyilván a fasorban sincs ez a büdzsé, ma már feltehetően Rákay Philip Godzilla háromszor hazavágja Gyurcsányt című új filmterve vezeti a listát, bár ennek tételesen nem néztünk utána.)

A bemutató és a jól alakuló nézettség izgalmában a Kincsem alkotói nagy kedvvel anekdotáztak a megvalósítás örömeiről és árnyoldalairól, s e mesketék legizmosabbika azt részletezte, hogy az akkori állami filmügyi főmameluk, Andrew G. Vajna milyen nagyon nem akarta, hogy a film főszerepét Nagy Ervin kapja. De aztán mégis sikerült valahogy „meggyőzni az Andyt”, s forrhatott az alkotói munka. Nem is lett volna semmiféle kázus, de a rendező Herendi Gábor szavai szerint ez „valahogy visszajutott Ervin fülébe, és azt hiszem, őt bántotta ez a dolog, és kikotyogta”. Ki és kotyogta, a lotyaszájú. A történet vége happy end, Nagy Ervin ugratta a lovat, nincs semmi látnivaló. Andrew G. Vajna regnálását – nem kis részben az ilyen adomák miatt – ma már sokan valamiféle aranykorként emlegetik, így nyilván könnyebb az élet vagy valami.

Csak Nagy Ervin nem tanult azóta sem.

Ő ma is ugyanolyan lotyaszájú, mint öt éve volt, hisz’ most az bírta „kikotyogni” Geszti Péter vlogjában, hogy Geszti valamelyik filmjében (Szia, Életem!; nevezett az egyik producere volt, s tavaly nyáron mutatták be – a szerk.) ő lett volna a főszereplő, de mivel az akkor regnáló gonosz állami filmfőpénztár azt mondta, hogy az áldott jó Andy megítélte pénzt nem adja oda, ha ragaszkodnak Nagy játékához, így némi őrlődés után le is cserélték valakire. Geszti szavaival „ott vakargattuk az állunkat, hisz volt egy stábunk, tehetséges rendezőink és forgatókönyvírónk, akik két-három éve dolgoztak ezen a filmen. És akkor meg kellett hoznunk egy döntést, hogy akkor engedjük el az Ervint, mert mi mást tehetnénk. Ezt fájt kimondani most is, mert rosszul­esik szembenézni azzal, hogy ebben van egy kis gyávaság is”. Egy kis gyávaság, Geszti nem büszke rá, ezt is kimondta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.