A szerk.

Amíg félnek

A szerk.

Az előző cikkben tárgyalt csepeli esetet értelmezhetjük úgy is, hogy a NER tesztelte, elfogadható-e már egy tanintézet falainak teleszórása a nemzet legfőbb vezetőjének bölcsködéseivel. A néhány nap utáni visszakozás arra utal, hogy még nem.

Jelen felszólamlásunkban nem távolodunk el a közoktatás és a tesztelések világától, mivel A pedagógusok új életpályájáról (vagyis az ún. státusz- vagy bosszútörvényről) szóló 2023. évi LII. törvény végrehajtásáról címet viselő rendelet I. fejezetének (Bevezető rendelkezések) 1. §-a egyebek mellett ezt tartalmazza: „E rendelet hatálya kiterjed (…) a köznevelés területén működő munkáltatóra és annak fenntartójára, a munkáltatóval köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állóra és munkavállalóra”, illetve e munkavállalóknak „a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szerinti hozzátartozójára”. Ez utóbbi pont rögzítése elsőre céltalannak tűnik, mivel a közoktatásban dolgozók hozzátartozóira vonatkozó tiltásokat (például nem lehetnek tagjai a tanár rokonuk ügyét vizsgáló fegyelmi bizottságnak) és jogokat (például eljárhatnak a tanár rokonuk képviselőjeként annak fegyelmi ügyében) másutt tételesen rögzítik.

Amikor márciusban a sajtón – többek között e hasábokon is (lásd: Kánaánban, Magyar Narancs, 2023. március 9.) – végigfutott a státusztörvény tervezete, külön figyelmet kapott az a homályos – és dermesztő – passzus, amely szerint ha a pedagógus is hozzájárul, akkor munkahelyi tevékenységét elektronikusan rögzíthetik, horribile dictu, akár folyamatosan is kamerák pásztázhatják. Sőt a „munkavégzésével összefüggésben” a fenntartó betekinthet a pedagógus számítógépeibe, és nemcsak abba, amelyik a tavalyi választás előtti ingyenes laptoposztogatáskor került hozzá, hanem a saját pénzen vett, saját tulajdonú gépébe is – igaz, e „betekintés” a magánszféra maximális tiszteletben tartásával csakis „munkacélú” lehet. A minisztérium, illetve a propaganda reakciója gyorsan megérkezett a sajtóközlésekre: „beteges hangulatkeltés”, „aljas hazugság”, hogy a rendőrminisztérium vagy a tankerületek a tanárok privát szféráját ellenőriznék! A megszólalás hevessége és nívója azonban árulkodó volt, nem véletlenül: alig két hét múlva a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság adott ki állásfoglalást arról, hogy adatvédelmi szempontból több rendelkezése is kifogásolható annak a megállapodástervezetnek, amelyet egy tankerület íratna alá a pedagógusokkal azért, hogy még az otthoni számítástechnikai eszközeiket is ellenőrizhesse.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.