A szerk.

Amíg félnek

A szerk.

Az előző cikkben tárgyalt csepeli esetet értelmezhetjük úgy is, hogy a NER tesztelte, elfogadható-e már egy tanintézet falainak teleszórása a nemzet legfőbb vezetőjének bölcsködéseivel. A néhány nap utáni visszakozás arra utal, hogy még nem.

Jelen felszólamlásunkban nem távolodunk el a közoktatás és a tesztelések világától, mivel A pedagógusok új életpályájáról (vagyis az ún. státusz- vagy bosszútörvényről) szóló 2023. évi LII. törvény végrehajtásáról címet viselő rendelet I. fejezetének (Bevezető rendelkezések) 1. §-a egyebek mellett ezt tartalmazza: „E rendelet hatálya kiterjed (…) a köznevelés területén működő munkáltatóra és annak fenntartójára, a munkáltatóval köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állóra és munkavállalóra”, illetve e munkavállalóknak „a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szerinti hozzátartozójára”. Ez utóbbi pont rögzítése elsőre céltalannak tűnik, mivel a közoktatásban dolgozók hozzátartozóira vonatkozó tiltásokat (például nem lehetnek tagjai a tanár rokonuk ügyét vizsgáló fegyelmi bizottságnak) és jogokat (például eljárhatnak a tanár rokonuk képviselőjeként annak fegyelmi ügyében) másutt tételesen rögzítik.

Amikor márciusban a sajtón – többek között e hasábokon is (lásd: Kánaánban, Magyar Narancs, 2023. március 9.) – végigfutott a státusztörvény tervezete, külön figyelmet kapott az a homályos – és dermesztő – passzus, amely szerint ha a pedagógus is hozzájárul, akkor munkahelyi tevékenységét elektronikusan rögzíthetik, horribile dictu, akár folyamatosan is kamerák pásztázhatják. Sőt a „munkavégzésével összefüggésben” a fenntartó betekinthet a pedagógus számítógépeibe, és nemcsak abba, amelyik a tavalyi választás előtti ingyenes laptoposztogatáskor került hozzá, hanem a saját pénzen vett, saját tulajdonú gépébe is – igaz, e „betekintés” a magánszféra maximális tiszteletben tartásával csakis „munkacélú” lehet. A minisztérium, illetve a propaganda reakciója gyorsan megérkezett a sajtóközlésekre: „beteges hangulatkeltés”, „aljas hazugság”, hogy a rendőrminisztérium vagy a tankerületek a tanárok privát szféráját ellenőriznék! A megszólalás hevessége és nívója azonban árulkodó volt, nem véletlenül: alig két hét múlva a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság adott ki állásfoglalást arról, hogy adatvédelmi szempontból több rendelkezése is kifogásolható annak a megállapodástervezetnek, amelyet egy tankerület íratna alá a pedagógusokkal azért, hogy még az otthoni számítástechnikai eszközeiket is ellenőrizhesse.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.