MaNcs 35. évf. 34. sz. (2023-08-23)
Az sajnos semmilyen szinten nem igaz, hogy Türkmenisztán, esetleg Azerbajdzsán, netán Üzbegisztán fogja megoldani bármilyen szinten Magyarország gázellátását a következő években, amint azt Szijjártó Péter a hét elején, az augusztus 20-i mámoros „diplomáciai nagyüzem” után kilátásba helyezte.
Bántják a Lölőt. Szegény Lölő, mi lesz vele? Először az ősi fészekben, Tusványoson ment neki a jó nevű pártoperatőr, Pesty László, hogy a Lölő-jelenség erre meg arra, hogy micsoda egy fertelem az már, „lopunk, csalunk, zsarolunk, hazudunk”.
Pár hete arra ébredtünk, hogy megint 2003 van. Akkor a részben a Mol épp leváltott vezetőiből toborzott gárda próbálta megszakérteni a MÁV-ot – most szürreális módon az új igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok olyan helyekről jönnek, mint a Suzuki, a Waberer’s, a Mol vagy az Audi. Amikor a közösségi közlekedési szektor társadalmi feladata épp az autófüggés alternatíváinak felmutatása lenne, ez nem vicc, hanem katasztrófa.
Július első napjaiban tartotta kongresszusát Koppenhágában az Építészek Nemzetközi Szövetsége (Union Internationale des Architectes, UIA). A rendezvény középpontjában nem stíluskérdések, nem városépítészeti minták álltak, nem a műemlékvédelem – sőt nem is csupán az építészet. A kongresszus sokkal inkább az építés egészéről, a várospolitikáról, s mindenekelőtt az építészszakma társadalmi felelősségvállalásáról szólt.
Vallási szervezet, amely számít a nem hívőkre is; korrekt kapcsolatot ígér a kormánynak, amelynek egyúttal azt javasolja, hogy tegyen le egy új, második holokausztkiállítás tervéről, mert egy is elég. Figyel Izraelre, ahol válságát éli a demokrácia. Ilyen most a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), amelyet május óta Grósz Andor kecskeméti orvosprofesszor, nyugállományú dandártábornok vezet.
Az ország egyes útjain a tavasztól őszig tartó motoros szezon egyre több konfliktust hoz a felszínre. Ámokfutókként száguldozóktól rettegő helyiek, renitens kisebbségről beszélő szabálykövető motorosok, tehetetlen vagy tétlen rendőrök – olyan utakon jártunk, ahol megszűnt a törvény.
Július végén az Ózd melletti Farkaslyukon leállt a szíve egy 18 éves fiatalnak; bár sikerült újraéleszteni, azóta is kómában fekszik. A szomorú esetet követően újra fellángolt Magyarországon az ún. energiaital-vita. Megnéztük, hogy kinek lehet igaza, a gyártóknak vagy a szigorított forgalmazást, illetve tiltást követelőknek.
Máig megtalálható az OTP azon a feketelistán, amelyen az ukrán kormány az Oroszországot – szerintük – a háborúban segítő cégeket szerepelteti. Bár a bank tárgyal róla, egyelőre nem tudta meggyőzni a kijivi hatóságokat arról, hogy nem pártolja az orosz agressziót. De a legnagyobb gondot nem is ez a lajstrom jelenti.
Új verseskötete, az Egyszerre egy beszéljen apropóján beszédről és hallgatásról, környezetünk kommunikációs zajáról beszélgettünk, de kérdeztük szerkesztői tapasztalatairól és a magyar irodalom jelenlegi helyzetéről is.
A Kádár-kor egyik legféltettebb titka nem sokkal az első szabad választásokat megelőzően lepleződött le.
Vannak olyan kevésbé eseménydús történetek, amelyeken keresztül mégis egy egész világra láthatunk rá.
Annyira plasztikus a szenvedélybetegségről, függőkről, felépülésről szóló, Bodó Viktor rendezte előadás, hogy legfőképpen az a kérdésünk, tud-e egyúttal színház is lenni a valóság ennyire pontos, már-már ismeretterjesztői igényű leképezése.
Ami az Y generációnak Lady Gaga, az a Z-nek Billie Eilish. Ám azt a fegyvert, amelyet Gaga a férfiak lába közé tesz, Eilish már saját halántékához tartja. Az énekesnő nemcsak felvállalja mentális zavarait, de már-már fetisizálja is azokat, régóta várt frissítést nyomva ezzel a „normális” szó jelentésére.
Látszólag vakmerő vállalkozás hármasban előadni olyan komplex, részben erősen improvizatív jellegű, közben óriási energiákat mozgósító zenét, mint amilyet a londoni The Comet Is Coming játszik.
Hiába tartották a világ egyik legjobb szólógitárosának, hiába volt The Weight című száma a hippik himnusza, a legtöbben mégis Bob Dylan kísérőjeként tartották számon, máig tartó világhírét pedig főleg annak köszönheti, hogy feloszlatta a zenekarát, a The Bandet.
A Sziget Fesztivál Global Village színpadán lépett fel az ukrán Kommuna Lux. A fantasztikus hangulatú koncert után a zenekar klarinétosával beszélgettünk az odesszai gengszterfolkról, a banda jótékonysági turnéjáról és a háború árnyékában is pezsgő ukrajnai kulturális életről.
Örökre beírta magát a filmtörténetbe, nem csak az ötödik nő a világon, akit rendezői Oscar-díjra jelöltek, de az első nő, akinek a filmje több mint 1 milliárd dollárt hozott.
Amikor Sztupa és Troché megérkeztek a városi park avatóünnepségére, már szabályosan állt a bál.
Az ausztrál zenekar nem találta fel a spanyolviaszt.
Posztpunk zenekarként szokták őket felcímkézni, ami annyiban igaz, hogy produkciójukban felfedezhetők a punk és közvetlenül a punk utáni „daloskönyv” kedvelt elemei.
Jelentős késéssel, a színpad egyik láthatatlan pontján kezdte el Lorde a koncertjét.
A nemváltó dzsinn (Mészáros Máté) arról hadovál, hogy ilyenek meg olyanok a nők, azért lett ő inkább férfi. Szimpatikus persze, hogy egy ekkora produkcióban tematizálódnak genderkérdések is, de az már kevésbé, hogy ennyire reflektálatlanul.
Furcsának tűnhet, de a queer közösség nemcsak az artmozik sötét termeibe száműzött, fájdalmas drámákra vágyik az előbújás traumájáról, a gyűlölködésről és az önelfogadás bonyodalmairól, hanem romkomokra is, amelyek pont olyan butuskák és sziruposak, mint heteró társaik (ezt a vonalat képviseli a Kszi, Simon, a Karácsonyi meglepi és a Fülig beléd zúgtam is). A lefóliázott könyvek korában ez nem csupán ízlésbeli kérdés, hanem politikai manifesztum is.
Olyan, de olyan zabálnivaló kisfiú énekel olyan, de olyan édesen, hogy meg kell a szívnek szakadnia...
A kormányok legitimációját szolgáló emlékezetpolitika olyan múltbeli események, alakok emlékezetének fenntartását, ápolását jelenti, amelyek és akik a jelenben erősítik a kormányon lévők pozícióját, céljaikhoz támogatásként szolgálhatnak, számukra fontos értékeket reprezentálnak.
Reggelig sorolhatnánk az abszurd, jelentéktelen, megalomán, ízléstelen példákat – ugyanakkor remekműveket is –, de akad egy olyan síremlék az Új köztemetőben, amely e hatalmas mezőnyben is párját ritkítja.
