A szerk.

Helyes gondolatok

A szerk.

A kormányoldalon nem enyhül a Svédország NATO-csatlakozását kísérő elmebaj. Politikailag értelmezhetetlen megfontolásból a szuverenitására máskor oly kényes Orbán-kormány változatlanul úgy táncol az ügyben, ahogyan Erdoğan török elnök fütyül, de ő legalább tud mire hivatkozni: a Svédországba kivándorolt vagy menekült kurdok tízezreire Ankara potenciális veszélyforrásként tekint, és sehogyan sem bírja megemészteni, hogy a svédek ezt a kérdést a saját demokratikus meggyőződésük szerint kezelik.

A magyar blokkolás indokaként a török iránymutatás kétely nélküli követését felhozni persze kínos lenne, mert nem illenék bele abba a képbe, amelyet a világpolitikát alakító Orbánról a saját propagandagépezete (és ő maga is) sulykol a társadalomnak. A konstruált magyarázatok viszont meghökkentően alacsony színvonalúak. A svédek (korábban a finnek is) nem tisztelik eléggé a magyarokat, igaztalan dolgokkal vádolják a magyarokat, pedig ők, mármint a magyarok, több tiszteletet szeretnének, sőt követelnek. A tiszteletet kikövetelni az idén még ún. parlamenti küldöttség (valójában néhány fideszes politikai turista) is utazott a célországokba.

Nyáron már úgy tűnt, hogy Erdoğan zöld jelzést ad a svéd csatlakozásnak – jellemző Orbán világpolitikai súlyára, hogy erről nagyjából ugyanakkor értesült, mint bármely más hírfogyasztó állampolgár. Akkor viszont hirtelen a helyére került minden Magyarországon is! Meglett a svédek tisztelete a magyarok iránt, és már nyugodt szívvel ki lehetett jelenteni, hogy októberben az Országgyűlés ratifikálja Svédország NATO-tagságát. Az emelkedett napokban Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke aztán kikotyogta, hogy a „legutolsó pillanatig szoros egyeztetés” volt a török és a magyar diplomácia között az ügyben.

Csakhogy Erdoğan a svéd kérdést az elejétől összekapcsolja nemcsak a kurdok, hanem az Egyesült Államoktól megvásárolni remélt F–16-os bombázók ügyével is. A 40 darab vadászgép eladását azonban az amerikai törvényhozás még nem szavazta meg, mire a török elnök, aki az efféle demokratikus pepecseléstől könnyen idegbe jön, megint csak lebegtetni kezdte a csatlakozás jóváhagyását. Most patthelyzet van: az amerikaiak azt mondják, hogy előbb ratifikálj, aztán lesznek F–16-osaid, Erdoğan meg azt, hogy előbb a kongresszusi ámen, aztán jöhetnek a svédek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.