A szerk.

Helyes gondolatok

A szerk.

A kormányoldalon nem enyhül a Svédország NATO-csatlakozását kísérő elmebaj. Politikailag értelmezhetetlen megfontolásból a szuverenitására máskor oly kényes Orbán-kormány változatlanul úgy táncol az ügyben, ahogyan Erdoğan török elnök fütyül, de ő legalább tud mire hivatkozni: a Svédországba kivándorolt vagy menekült kurdok tízezreire Ankara potenciális veszélyforrásként tekint, és sehogyan sem bírja megemészteni, hogy a svédek ezt a kérdést a saját demokratikus meggyőződésük szerint kezelik.

A magyar blokkolás indokaként a török iránymutatás kétely nélküli követését felhozni persze kínos lenne, mert nem illenék bele abba a képbe, amelyet a világpolitikát alakító Orbánról a saját propagandagépezete (és ő maga is) sulykol a társadalomnak. A konstruált magyarázatok viszont meghökkentően alacsony színvonalúak. A svédek (korábban a finnek is) nem tisztelik eléggé a magyarokat, igaztalan dolgokkal vádolják a magyarokat, pedig ők, mármint a magyarok, több tiszteletet szeretnének, sőt követelnek. A tiszteletet kikövetelni az idén még ún. parlamenti küldöttség (valójában néhány fideszes politikai turista) is utazott a célországokba.

Nyáron már úgy tűnt, hogy Erdoğan zöld jelzést ad a svéd csatlakozásnak – jellemző Orbán világpolitikai súlyára, hogy erről nagyjából ugyanakkor értesült, mint bármely más hírfogyasztó állampolgár. Akkor viszont hirtelen a helyére került minden Magyarországon is! Meglett a svédek tisztelete a magyarok iránt, és már nyugodt szívvel ki lehetett jelenteni, hogy októberben az Országgyűlés ratifikálja Svédország NATO-tagságát. Az emelkedett napokban Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke aztán kikotyogta, hogy a „legutolsó pillanatig szoros egyeztetés” volt a török és a magyar diplomácia között az ügyben.

Csakhogy Erdoğan a svéd kérdést az elejétől összekapcsolja nemcsak a kurdok, hanem az Egyesült Államoktól megvásárolni remélt F–16-os bombázók ügyével is. A 40 darab vadászgép eladását azonban az amerikai törvényhozás még nem szavazta meg, mire a török elnök, aki az efféle demokratikus pepecseléstől könnyen idegbe jön, megint csak lebegtetni kezdte a csatlakozás jóváhagyását. Most patthelyzet van: az amerikaiak azt mondják, hogy előbb ratifikálj, aztán lesznek F–16-osaid, Erdoğan meg azt, hogy előbb a kongresszusi ámen, aztán jöhetnek a svédek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.