A szerk.

Egy kis segítség a barátoktól

A szerk.

Vasárnap a G7.hu című gazdasági hírmagazin közölt szemelvényeket a 11. osztályosoknak szóló hivatalos orosz történelemtankönyvből.

A tankönyvben az 1956-os magyarországi forradalomról és szabadságharcról megfogalmazott állítások villámgyorsan végigfutottak a hazai nyilvánosságon, amit nem is nevezhetünk különösebb csodának, hisz’ mégiscsak jelen államiságunk legfőbb – és egyetlen közvetlen – legitimációs alapját tagadják kategorikusan. Legfőbb és egyetlen: Magyarország 1989/90-es rendszerváltását nem lehet ugyanis a mindent elsöprő népakaratra hivatkozva igazolni, lévén a népakarat akkoriban (nota bene ahogy ma is) a beletörődés és az alkalmazkodás volt. A létező szocializmussal szemben csak az értelmiség egy szűk köre (nagyon megengedően: egy-egy szűk köre) fejezte ki ellenérzéseit. A korábbi történelmi események, államalapítás, 1848-as forradalom pedig bár jogosan és erősen, de csak közvetve igazolják mai létformánkat.

Mindazonáltal a jelenlegi Magyarország legitimációs alapjai ezzel együtt is sziklaszilárdak, az 1956-os forradalom három-négy napja azon ritka nagyszerű alkalmak egyike volt a történelem során (egy kezünk is elegendő lenne, hogy megszámoljuk az ilyeneket), amikor egyet akart ez az ország, s ennek az egy akaratnak a „Ruszkik, haza!” volt a legszervesebb része. Korántsem véletlen tehát, hogy Magyarország jelenlegi uzurpátora azzal hazudja tele a honi közoktatást és minden lehetséges közfórumot, hogy ő maga a saját kis kezével mutatott ajtót 1989-ben a megszálló szovjet csapatoknak. Teszi mindezt egy beszédére hivatkozva, amelyet már a csapatkivonások eldöntése után adott elő, de ez csak róla árul el döntő információkat, a történelemről aligha. A történelemről az orosz tankönyv beszél, amely ezt a csapatkivonást „egy különösen átgondolatlan döntésnek” nevezi. S ha már idézünk, álljon itt az 1956-os forradalmat tárgyaló passzus is, végtére az még a kormányoldal kiterjedt sajtójának egy csekélyebb szegletében is panaszos vonyítást generált. Tehát „a magyar válságot a nyugati titkosszolgálatok és az általuk támogatott belső ellenzék akciói katalizálták. A Szovjetunió csapatokat vezényelt Magyarországra, és segített a magyar hatóságoknak a tiltakozás elfojtásában.” Csak a miheztartás végett: a tankönyv az emlegetett belső ellenzéket fasiszta gyilkosokként nevesíti.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.