A szerk.

Egy kis segítség a barátoktól

A szerk.

Vasárnap a G7.hu című gazdasági hírmagazin közölt szemelvényeket a 11. osztályosoknak szóló hivatalos orosz történelemtankönyvből.

A tankönyvben az 1956-os magyarországi forradalomról és szabadságharcról megfogalmazott állítások villámgyorsan végigfutottak a hazai nyilvánosságon, amit nem is nevezhetünk különösebb csodának, hisz’ mégiscsak jelen államiságunk legfőbb – és egyetlen közvetlen – legitimációs alapját tagadják kategorikusan. Legfőbb és egyetlen: Magyarország 1989/90-es rendszerváltását nem lehet ugyanis a mindent elsöprő népakaratra hivatkozva igazolni, lévén a népakarat akkoriban (nota bene ahogy ma is) a beletörődés és az alkalmazkodás volt. A létező szocializmussal szemben csak az értelmiség egy szűk köre (nagyon megengedően: egy-egy szűk köre) fejezte ki ellenérzéseit. A korábbi történelmi események, államalapítás, 1848-as forradalom pedig bár jogosan és erősen, de csak közvetve igazolják mai létformánkat.

Mindazonáltal a jelenlegi Magyarország legitimációs alapjai ezzel együtt is sziklaszilárdak, az 1956-os forradalom három-négy napja azon ritka nagyszerű alkalmak egyike volt a történelem során (egy kezünk is elegendő lenne, hogy megszámoljuk az ilyeneket), amikor egyet akart ez az ország, s ennek az egy akaratnak a „Ruszkik, haza!” volt a legszervesebb része. Korántsem véletlen tehát, hogy Magyarország jelenlegi uzurpátora azzal hazudja tele a honi közoktatást és minden lehetséges közfórumot, hogy ő maga a saját kis kezével mutatott ajtót 1989-ben a megszálló szovjet csapatoknak. Teszi mindezt egy beszédére hivatkozva, amelyet már a csapatkivonások eldöntése után adott elő, de ez csak róla árul el döntő információkat, a történelemről aligha. A történelemről az orosz tankönyv beszél, amely ezt a csapatkivonást „egy különösen átgondolatlan döntésnek” nevezi. S ha már idézünk, álljon itt az 1956-os forradalmat tárgyaló passzus is, végtére az még a kormányoldal kiterjedt sajtójának egy csekélyebb szegletében is panaszos vonyítást generált. Tehát „a magyar válságot a nyugati titkosszolgálatok és az általuk támogatott belső ellenzék akciói katalizálták. A Szovjetunió csapatokat vezényelt Magyarországra, és segített a magyar hatóságoknak a tiltakozás elfojtásában.” Csak a miheztartás végett: a tankönyv az emlegetett belső ellenzéket fasiszta gyilkosokként nevesíti.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.