A szerk.

Egy kis segítség a barátoktól

A szerk.

Vasárnap a G7.hu című gazdasági hírmagazin közölt szemelvényeket a 11. osztályosoknak szóló hivatalos orosz történelemtankönyvből.

A tankönyvben az 1956-os magyarországi forradalomról és szabadságharcról megfogalmazott állítások villámgyorsan végigfutottak a hazai nyilvánosságon, amit nem is nevezhetünk különösebb csodának, hisz’ mégiscsak jelen államiságunk legfőbb – és egyetlen közvetlen – legitimációs alapját tagadják kategorikusan. Legfőbb és egyetlen: Magyarország 1989/90-es rendszerváltását nem lehet ugyanis a mindent elsöprő népakaratra hivatkozva igazolni, lévén a népakarat akkoriban (nota bene ahogy ma is) a beletörődés és az alkalmazkodás volt. A létező szocializmussal szemben csak az értelmiség egy szűk köre (nagyon megengedően: egy-egy szűk köre) fejezte ki ellenérzéseit. A korábbi történelmi események, államalapítás, 1848-as forradalom pedig bár jogosan és erősen, de csak közvetve igazolják mai létformánkat.

Mindazonáltal a jelenlegi Magyarország legitimációs alapjai ezzel együtt is sziklaszilárdak, az 1956-os forradalom három-négy napja azon ritka nagyszerű alkalmak egyike volt a történelem során (egy kezünk is elegendő lenne, hogy megszámoljuk az ilyeneket), amikor egyet akart ez az ország, s ennek az egy akaratnak a „Ruszkik, haza!” volt a legszervesebb része. Korántsem véletlen tehát, hogy Magyarország jelenlegi uzurpátora azzal hazudja tele a honi közoktatást és minden lehetséges közfórumot, hogy ő maga a saját kis kezével mutatott ajtót 1989-ben a megszálló szovjet csapatoknak. Teszi mindezt egy beszédére hivatkozva, amelyet már a csapatkivonások eldöntése után adott elő, de ez csak róla árul el döntő információkat, a történelemről aligha. A történelemről az orosz tankönyv beszél, amely ezt a csapatkivonást „egy különösen átgondolatlan döntésnek” nevezi. S ha már idézünk, álljon itt az 1956-os forradalmat tárgyaló passzus is, végtére az még a kormányoldal kiterjedt sajtójának egy csekélyebb szegletében is panaszos vonyítást generált. Tehát „a magyar válságot a nyugati titkosszolgálatok és az általuk támogatott belső ellenzék akciói katalizálták. A Szovjetunió csapatokat vezényelt Magyarországra, és segített a magyar hatóságoknak a tiltakozás elfojtásában.” Csak a miheztartás végett: a tankönyv az emlegetett belső ellenzéket fasiszta gyilkosokként nevesíti.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.