A szerk.

Diktátorbál a Várban

A szerk.

Az sajnos semmilyen szinten nem igaz, hogy Türkmenisztán, esetleg Azerbajdzsán, netán Üzbegisztán fogja megoldani bármilyen szinten Magyarország gázellátását a következő években, amint azt Szijjártó Péter a hét elején, az augusztus 20-i mámoros „diplomáciai nagyüzem” után kilátásba helyezte.

Türkmenisztánnak történetesen tényleg sok gáza van a földben, a gond ott kezdődik, hogy inkább Kínának adja el, amerre van cső is (mindjárt három), viszont Magyarország (és Európa) felé meg nincs cső, és nem is tűnik nagyon valószínűnek, hogy lesz. (A türkmén gázt szállító csövet a Kaszpi-tenger keleti partjáról kéne elvezetni először is a nyugatira, ami szárazföldön kissé problematikusnak tűnik, mert útba esne Oroszország, a Kaszpi-tenger fenekén meg nagyon sokba kerülne.) Türkmenisztánon kívül nem fogunk még komolyan vehető mennyiségű gázt vételezni Üzbegisztánból (gázuk nekik is van, de sajnos annyira leharcolták a saját feldolgozóiparukat, hogy az idén már konkrétan Oroszországból importáltak), Azerbajdzsánból (ők ugye petróleumban erősek), Kirgizisztánból és az Oroszországi Föderáció Tatár Köztársaságából sem, az utóbbiban konkrétan nincs is gáz. Sokszor még a rezsóban sem. De ha még igaz lenne is, amit Szijjártó állít, és ha máshogy nem, ő személyesen nejlonzacskóban hoz 100 vagy 200 millió köbméter gázt Azerbajdzsánból vagy Türkmenisztánból – az a 100 millió ugyan mit számítana hazánk durván 9–10 milliárd köbméternyi fogyasztásához képest? Az sem igaz, hogy ha netán mégis­csak valahogy megkeletkezne az a cső, akkor Magyarország majd halálra keresi magát az Európába irányuló tranziton, Európa ugyanis épp jön lefele a gázról, és tényleg nincs szüksége a türkmén gázra. Különösen nem a nejlonszatyorból árultra.

Ennyit a hétvégi államfői reálpolitikai dimenzióról. Ja, a világ már csak olyan, hogy néha muszáj kétes erkölcsiségű döntéseket hozni, és a köz java a legmagasabb szintű morális áldozatvállalást épp a legmagasabb vezetőktől követeli meg, és demokratikus államvezetők is kénytelenek bizniszelni a legsötétebb diktatúrákkal, bla, bla, bla. De miféle államrezon rejtőzhet a miniszterelnöki irodában tartott augusztusi Halloween-parti vendéglistája mögött?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.