A szerk.

Diktátorbál a Várban

A szerk.

Az sajnos semmilyen szinten nem igaz, hogy Türkmenisztán, esetleg Azerbajdzsán, netán Üzbegisztán fogja megoldani bármilyen szinten Magyarország gázellátását a következő években, amint azt Szijjártó Péter a hét elején, az augusztus 20-i mámoros „diplomáciai nagyüzem” után kilátásba helyezte.

Türkmenisztánnak történetesen tényleg sok gáza van a földben, a gond ott kezdődik, hogy inkább Kínának adja el, amerre van cső is (mindjárt három), viszont Magyarország (és Európa) felé meg nincs cső, és nem is tűnik nagyon valószínűnek, hogy lesz. (A türkmén gázt szállító csövet a Kaszpi-tenger keleti partjáról kéne elvezetni először is a nyugatira, ami szárazföldön kissé problematikusnak tűnik, mert útba esne Oroszország, a Kaszpi-tenger fenekén meg nagyon sokba kerülne.) Türkmenisztánon kívül nem fogunk még komolyan vehető mennyiségű gázt vételezni Üzbegisztánból (gázuk nekik is van, de sajnos annyira leharcolták a saját feldolgozóiparukat, hogy az idén már konkrétan Oroszországból importáltak), Azerbajdzsánból (ők ugye petróleumban erősek), Kirgizisztánból és az Oroszországi Föderáció Tatár Köztársaságából sem, az utóbbiban konkrétan nincs is gáz. Sokszor még a rezsóban sem. De ha még igaz lenne is, amit Szijjártó állít, és ha máshogy nem, ő személyesen nejlonzacskóban hoz 100 vagy 200 millió köbméter gázt Azerbajdzsánból vagy Türkmenisztánból – az a 100 millió ugyan mit számítana hazánk durván 9–10 milliárd köbméternyi fogyasztásához képest? Az sem igaz, hogy ha netán mégis­csak valahogy megkeletkezne az a cső, akkor Magyarország majd halálra keresi magát az Európába irányuló tranziton, Európa ugyanis épp jön lefele a gázról, és tényleg nincs szüksége a türkmén gázra. Különösen nem a nejlonszatyorból árultra.

Ennyit a hétvégi államfői reálpolitikai dimenzióról. Ja, a világ már csak olyan, hogy néha muszáj kétes erkölcsiségű döntéseket hozni, és a köz java a legmagasabb szintű morális áldozatvállalást épp a legmagasabb vezetőktől követeli meg, és demokratikus államvezetők is kénytelenek bizniszelni a legsötétebb diktatúrákkal, bla, bla, bla. De miféle államrezon rejtőzhet a miniszterelnöki irodában tartott augusztusi Halloween-parti vendéglistája mögött?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.