A szerk.

Diktátorbál a Várban

A szerk.

Az sajnos semmilyen szinten nem igaz, hogy Türkmenisztán, esetleg Azerbajdzsán, netán Üzbegisztán fogja megoldani bármilyen szinten Magyarország gázellátását a következő években, amint azt Szijjártó Péter a hét elején, az augusztus 20-i mámoros „diplomáciai nagyüzem” után kilátásba helyezte.

Türkmenisztánnak történetesen tényleg sok gáza van a földben, a gond ott kezdődik, hogy inkább Kínának adja el, amerre van cső is (mindjárt három), viszont Magyarország (és Európa) felé meg nincs cső, és nem is tűnik nagyon valószínűnek, hogy lesz. (A türkmén gázt szállító csövet a Kaszpi-tenger keleti partjáról kéne elvezetni először is a nyugatira, ami szárazföldön kissé problematikusnak tűnik, mert útba esne Oroszország, a Kaszpi-tenger fenekén meg nagyon sokba kerülne.) Türkmenisztánon kívül nem fogunk még komolyan vehető mennyiségű gázt vételezni Üzbegisztánból (gázuk nekik is van, de sajnos annyira leharcolták a saját feldolgozóiparukat, hogy az idén már konkrétan Oroszországból importáltak), Azerbajdzsánból (ők ugye petróleumban erősek), Kirgizisztánból és az Oroszországi Föderáció Tatár Köztársaságából sem, az utóbbiban konkrétan nincs is gáz. Sokszor még a rezsóban sem. De ha még igaz lenne is, amit Szijjártó állít, és ha máshogy nem, ő személyesen nejlonzacskóban hoz 100 vagy 200 millió köbméter gázt Azerbajdzsánból vagy Türkmenisztánból – az a 100 millió ugyan mit számítana hazánk durván 9–10 milliárd köbméternyi fogyasztásához képest? Az sem igaz, hogy ha netán mégis­csak valahogy megkeletkezne az a cső, akkor Magyarország majd halálra keresi magát az Európába irányuló tranziton, Európa ugyanis épp jön lefele a gázról, és tényleg nincs szüksége a türkmén gázra. Különösen nem a nejlonszatyorból árultra.

Ennyit a hétvégi államfői reálpolitikai dimenzióról. Ja, a világ már csak olyan, hogy néha muszáj kétes erkölcsiségű döntéseket hozni, és a köz java a legmagasabb szintű morális áldozatvállalást épp a legmagasabb vezetőktől követeli meg, és demokratikus államvezetők is kénytelenek bizniszelni a legsötétebb diktatúrákkal, bla, bla, bla. De miféle államrezon rejtőzhet a miniszterelnöki irodában tartott augusztusi Halloween-parti vendéglistája mögött?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”