A szerk.

Kérlelhetetlen kritikával

A szerk.

A múlt héten kiderült, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt a minisztereivel együtt nem nyaraló, keményen dolgozó miniszterelnök mégiscsak lubickolt kicsit az Adriai-tengerben.

A Gulyáságyú Média beszámolójából az is kiderült, hogy a nem nyaraló miniszterelnök törülközős testületét az eleve gyönyörű Opatija (Abbázia) egyik különösen szép részén található tengerparti ingatlan nyelte el. Ezúttal viszont nem azon merengünk el, hogy a tavaly a „több Balaton, kevesebb Adria” jelszót kiadó kormányfő kicsit megint átverte az övéit; nem nagy ügy, csak a szokásos, annyit tennénk csupán hozzá, hogy ha ez volna Orbán legnagyobb hazugsága, Magyarország lenne a megvalósult földi paradicsom.

Hanem. A villa tulajdonosa Ungár Anna, annak a családi cégnek, a Pió-21 Kft.-nek az egyik tulajdonosa, amelyik a Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési (BIF) Nyrt. legnagyobb részvényese. A Pió-21 többségi tulajdonosa Schmidt Mária többszörös intézményvezető, tanácsadó, kormánybiztos, a történelmet újraíró, -értelmező orbánista emlékezetpolitikus, ideológus stb., de részesedik belőle a lánya (Anna) és a fia, Ungár Péter, az ellenzéki LMP társelnöke. A BIF Nyrt. – amely Schmidt már elhunyt férjének, Ungár Andrásnak az életműve – többek között a magyar állammal is remek üzletet kötött néhány éve, az Orbán-kormány az agrárminisztériumot költöztette az épületükbe évi 1,2 milliárdért. Ez az adat csakis azért tudható, mert a HVG 2019 elején kiperelte a szerződést. (Vicc, hogy a lapnak ezért bíróságra kellett mennie – mintha nem közügy lenne az, hogy az akkor épp kormánybiztos Schmidt Máriával milyen üzletet kötött a magyar kormány. De persze, tudjuk: ez a NER-ben nem közügy.)

Ungár Péter helyzete családi háttere és e vállalkozás miatt meglehetősen bizarr. A BIF nyereségéből neki is jut, még ha csak elenyésző is a részesedése. Tavaly például a főrészvényes Pió-21 Kft. 5 milliárd forintnyi osztalékhoz jutott, amelyből Ungár Péternek 530 millió járt. A vele készített interjúkban rendre előkerül e fura szituáció, és ilyenkor a politikus hol bővebben, hol szűkszavúbban reagál. Például a Magyar Narancsnak 2017 októberében meglehetősen kelletlenül, enyhe sértettséggel válaszolgatott az ezt firtató kérdésekre, néhány napja a Partizán videós beszélgetésében viszont valamivel nyitottabb volt. Érvelésének lényege az, hogy ez a pénz egy olyan családi vállalkozás gyümölcse, amelyet édesapja a rendszerváltozás után épített föl, akkor, amikor a NER még sehol nem volt; és az állammal folytatott üzletből szerzett pénz jó, ha eléri a BIF bevételeinek a 10 százalékát…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.