A szerk.

Kérlelhetetlen kritikával

A szerk.

A múlt héten kiderült, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt a minisztereivel együtt nem nyaraló, keményen dolgozó miniszterelnök mégiscsak lubickolt kicsit az Adriai-tengerben.

A Gulyáságyú Média beszámolójából az is kiderült, hogy a nem nyaraló miniszterelnök törülközős testületét az eleve gyönyörű Opatija (Abbázia) egyik különösen szép részén található tengerparti ingatlan nyelte el. Ezúttal viszont nem azon merengünk el, hogy a tavaly a „több Balaton, kevesebb Adria” jelszót kiadó kormányfő kicsit megint átverte az övéit; nem nagy ügy, csak a szokásos, annyit tennénk csupán hozzá, hogy ha ez volna Orbán legnagyobb hazugsága, Magyarország lenne a megvalósult földi paradicsom.

Hanem. A villa tulajdonosa Ungár Anna, annak a családi cégnek, a Pió-21 Kft.-nek az egyik tulajdonosa, amelyik a Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési (BIF) Nyrt. legnagyobb részvényese. A Pió-21 többségi tulajdonosa Schmidt Mária többszörös intézményvezető, tanácsadó, kormánybiztos, a történelmet újraíró, -értelmező orbánista emlékezetpolitikus, ideológus stb., de részesedik belőle a lánya (Anna) és a fia, Ungár Péter, az ellenzéki LMP társelnöke. A BIF Nyrt. – amely Schmidt már elhunyt férjének, Ungár Andrásnak az életműve – többek között a magyar állammal is remek üzletet kötött néhány éve, az Orbán-kormány az agrárminisztériumot költöztette az épületükbe évi 1,2 milliárdért. Ez az adat csakis azért tudható, mert a HVG 2019 elején kiperelte a szerződést. (Vicc, hogy a lapnak ezért bíróságra kellett mennie – mintha nem közügy lenne az, hogy az akkor épp kormánybiztos Schmidt Máriával milyen üzletet kötött a magyar kormány. De persze, tudjuk: ez a NER-ben nem közügy.)

Ungár Péter helyzete családi háttere és e vállalkozás miatt meglehetősen bizarr. A BIF nyereségéből neki is jut, még ha csak elenyésző is a részesedése. Tavaly például a főrészvényes Pió-21 Kft. 5 milliárd forintnyi osztalékhoz jutott, amelyből Ungár Péternek 530 millió járt. A vele készített interjúkban rendre előkerül e fura szituáció, és ilyenkor a politikus hol bővebben, hol szűkszavúbban reagál. Például a Magyar Narancsnak 2017 októberében meglehetősen kelletlenül, enyhe sértettséggel válaszolgatott az ezt firtató kérdésekre, néhány napja a Partizán videós beszélgetésében viszont valamivel nyitottabb volt. Érvelésének lényege az, hogy ez a pénz egy olyan családi vállalkozás gyümölcse, amelyet édesapja a rendszerváltozás után épített föl, akkor, amikor a NER még sehol nem volt; és az állammal folytatott üzletből szerzett pénz jó, ha eléri a BIF bevételeinek a 10 százalékát…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.