MaNcs 35. évf. 36. sz. (2023-09-06)
A gondolat olyan, mint az orangerie. Ízlelgessük ezt egy kicsit, aztán írjuk fel valahová, hátha egyszer nekünk kell teleraknunk falvédőkkel az ország összes középiskoláját, s nem lesz elég, amit a nagyitól örököltünk. („Az én uram csak a vizet issza, nem is sírom a lányságom vissza.” Kismadár, szívecskék, keszkenő.) Elöljáróban ennyit a gondolatokról, a későbbiekben még visszatérünk hozzájuk, ám addig tegyünk egy kis irodalmi kitérőt.
Az előző cikkben tárgyalt csepeli esetet értelmezhetjük úgy is, hogy a NER tesztelte, elfogadható-e már egy tanintézet falainak teleszórása a nemzet legfőbb vezetőjének bölcsködéseivel. A néhány nap utáni visszakozás arra utal, hogy még nem.
Véget ért az atlétikai világbajnokság Budapesten. Maradt ránk néhány futó élmény és egy teljesen felesleges stadion, amelyre rávetül az olimpia hosszú árnyéka.
Arra válaszul, hogy a magyar kormány és az Országgyűlés letiporta az állami egyetemek többségének autonómiáját, és ún. közérdekű vagyonkezelő alapítványok tulajdonába adta, azaz kekvásította azokat, két európai uniós intézmény, a Tanács és a Bizottság súlyos szankciókat helyezett kilátásba.
A minőségi művészet nem olcsó – és nem is jó, ha az. Ha ez elfogadásra talál, akkor működhet a továbbiakban az Átrium állami támogatás nélkül is. Gauder Milán nem bánta meg, hogy támogatta az ellenzéki előválasztást 2022-ben. Az Átrium Színház egyik alapítójával Bécsben beszélgettünk.
Alulteljesítő polgármesterrel, szétszakadó párttal és sovány önkormányzati kasszával kellene a győri Fidesznek 2024-ben megverni a még mindig népszerű Borkai Zsoltot. A jachtozós, orgiázós, sárdobáló jobboldali belháború miatt a helyi civilekből verbuválódott ellenzék lehet a nevető harmadik.
Senkit nem gyanúsítanak, nem is történt bűncselekmény – közölte a rendőrség az országos jégkármérséklő rendszer kezelőit ért fenyegetések után. Pedig az agrárkamara állítása szerint a tarlót is rá akarták gyújtani egyik munkatársukra. A gazdák ennél sokkal fontosabb kérdésben sem tudják, kinek lehet hinni.
Bővülő napenergia-felhasználás, elenyésző szélenergia-hasznosítás, a biogáz, a geotermikus energia és a hőszivattyúk szerepének komótos tempójú erősödése – ez olvasható ki a Nemzeti Energia- és Klímaterv tervezetéből.
Tömeges menesztések, századvéges listák, rendszerszintű abúzus: ilyen hírek övezték az elmúlt időszakban a honvédséget. Közben intenzív toborzás zajlik, és elindult egy „nemzeti” imázsépítés. Mindez azonban egyelőre kevésnek tűnik, ahogyan a beígért hétszázezres fizetés is.
Az infláció ledobta magáról az ársapkát, most kötelező akciókkal és online árfigyelővel próbálkozik a kormány. A miniszterelnök pedig – a háború és az oroszellenes uniós szankciók mellett – újabban a „spekuláns” multi élelmiszerláncok nyerészkedési vágyában találta meg a pénzromlás fő okát.
Az ELTE orosz tanszékének professzora önkéntes tolmácsként segítette a menekülteket a budapesti pályaudvarokon. Erről szóló naplója az idén jelent meg, kiegészítve egy lehengerlő odesszai memoárral és a jelenlegi háború első évéről írt jegyzettel. Meghasonlásról, kiábrándulásról és felemelő élményekről beszélgettünk vele.
„Te babilóniai szakács, makedóniai kerékgyártó, jeruzsálemi serfőző, alexandriai kecskeszopó, nagy- és kisegyiptomi kanász, örmény tolvaj, tatár tegez, kamenyici hóhér, az egész világ és alvilág bolondja, áspiskígyó unokája és faszunk kampója” – sommázta véleményét 1684-ben az akkor épp világuralkodó török szultánnak Ivan Szirko atamán (és írta alá a zaporozsjei kozákok egész tábora), amikor az megadásra szólította fel őket.
A szerzőt megrohanták az emlékek, és írni kezdett: a gyermekkoráról, fiatalságáról, tartalmas életének meghatározó pillanatairól. Aztán megtorpant, s hirtelen eszébe jutott, hogy mintha mindezt már elmondta, megírta volna egyszer.
A 84 éves fotóművész – saját megfogalmazása szerint fotográfus – 1983-ban azzal vált híressé, hogy Aczél György betiltotta a kiállítását – két teljes napra. A magyarországi zsidók életéről szóló, …és beszéld el fiadnak című anyag a következő évben azonban már fotóalbumban is megjelent, nagyobb dicsőségére nyilván a „húzd meg, ereszd meg” politikájának, de tekinthetjük mindezt a zsidósággal kapcsolatos egyéni és társadalmi elfojtások lassú felolvadásának is.
Ha van nagy női átalakuló művésze a rocktörténelemnek, akkor az egyértelműen PJ Harvey. Rengeteg műfajban kipróbálta már magát, és folyamatosan fejlődött – az atlétatrikós-farmeres garázsrocker Polly Jean a régmúlté, ahogy a miniszoknyát, tűsarkú cipőt és vastag rúzst viselő femme fatale is.
Nehéz lenne megmondani, mi is ez valójában. Podcast, vlog, esetleg egy rádióműsor? Vagy mindezek egyben? Talán ez utóbbi áll a legközelebb a sivár valósághoz.
Szomorú fűz, szendergő asszony címmel animációs antológia készült Murakami Haruki műveiből. Az író hat novelláját filmre adaptáló mozi magyar gyökerekkel rendelkező rendezőjét felmenőiről, Murakami hőseiről, és persze a japán szörnyekről kérdeztük.
Műsorán jazzsztenderdek és saját szerzemények is vannak. Bravúros énektechnikáját, a scattelést, nem véletlenül hasonlítják Ella Fitzgeraldéhoz és Sarah Vaughanéhoz. A New Yorkban élő olasz énekesnőt budapesti fellépése előtt kérdeztük.
Kevés népszerűbb versenyműve van a zeneirodalomnak, mint Rachmaninov négy concertója és a Paganini-rapszódia, a kiváló lemezfelvételeknek pedig – Horowitztól Trifonovig – se szeri, se száma.
Az embernek két alapmotivációja van, menekülni a fájdalom elől, valamint kergetni az élvezeteket – ahogy ezt már az elején elmagyarázza a Netflix új húzóterméke.
Wreckless Eric a punk nagy évében, 1977-ben adta ki Whole Wide World című kislemezét.
E regény szerint valójában egyetlen boldog pillanat sem adatott az anyák megmentőjének.
Jean-Paul Salomé lépre csalja nézőjét expozíciójával és eredeti címével (a francia la syndicaliste nőnemű szakszervezeti tagot/képviselőt jelent).
A klasszikus angol shoegaze formáció majd’ két évtizednyi szünet után 2014-ben alakult újjá egy Primavera Sound fesztiválos fellépésre.
Gallo kakas hétköznapjai szürke egyhangúsággal peregtek a tojásgyárban, ahol dolgozott.
Az orosz történelemkönyv revizionista történelemképe 1956-ról nem egyedi eset. Vannak orosz, de nyugati előzményei is.
Az ötven évvel ezelőtti augusztus 20. nemcsak a tűzijáték és a vízi parádé miatt volt nevezetes.
