A szerk.

A pestlőrinci lepel

A szerk.

„Még harcolunk, de testünk oly sovány. Testvér, segítsd a lebukottakat” – írta szegény József Attila abban a versében, amelyikért a legtöbb komcsizást kapta a mai hatalom mindenkori eszmetársaitól.

Íme, itt a bizonyság mindenki színe előtt, a Fidesz nem komcsi. Dehogy komcsi! Abban az esetben egészen biztosan nem az, ha a lebukott a párt gyalogjai­nak tömött soraiból kerül ki. A Fideszben csak egy bizonyos szint felett lehet megúszni a lebukást, igaz, akkor még előléptetés is járhat érte, meghosszabbítják az illetőt Lovasberényig. De mielőtt csuromvizesre sírnánk a zsebkendőnket az állampárt aktuálisan leleplezett tyúktolvajáért, a XVIII. kerületben hétfőig még polgármesteri terveket dédelgető, s kedd délutánra már nullára radírozott dr. Lévai István Zoltán őpitlákságáért, nézzünk szembe a magyar állam, a magyar közélet, a magyar választási rendszer működéséről hitt tudásunkkal.

S erre nem csak nekünk, az események krónikásainak, szemlélőinek, elszenvedőinek van szükségünk, de majdnem az összes szereplőjének – kivéve a Fideszt, mert ott így mennek a dolgok, s maholnap aligha tör ki miatta palotaforradalom. A leleplezőnek éppúgy, mint a legkevésbé gyenge ellenzéki erőnek, minden demokratának. Mert így mennek a dolgok – mióta is? Most hullott le Pestlőrincen a lepel?

Nem, nem most, ilyenformán az azonnali kirúgásnak is csekély a hírértéke, a magányos elkövető elméletét senki nem veheti komolyan, aki mondjuk még emlékszik az elmúlt tizenakárhány év parlamenti választásaira, vagy a legutóbbi önkormányzati választásra a fővárosban. Aki kapásból fel tud sorolni öt-tíz úgynevezett kamupártot. Aki hirtelen nem is tudja megmondani, hogy ezen kamupártok közül melyiket érte utol az őt megillető büntetés. Aki látott már furcsa nevekkel leadott ajánlóíveket. Aki hallott már hirtelen felhízó lélekszámú településekről, vagy azonos lakcímre bejelentkező falkányi népességről. Aki látta a köztévé egyetlen választási műsorát is. Hogy azokat már ne is említsük, akik le tudják fordítani a gerrymandering kifejezést. Tényleg nem kell ehhez tudósnak lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.