A szerk.

A szavak árulója

A szerk.

Az emberarcú Orbán Viktor szerepét a nemzetközi politikában újabban Novák Katalin köztársasági elnök játssza. (Ha csak az utóbbi éveket nézzük, eredetileg erre lett kitalálva Varga Judit volt igazságügyi miniszter, akinek aztán igen gyorsan be kellett állni a folyamatosan „brüsszelező” sorba, majd hasonló okból reaktiválták e szerep régi, bevált megformálóját, Navracsics Tibort is. Utóbbit vélt szalonképessége miatt az uniós pénzek ki­énekléséért küldte Brüsszelbe a miniszterelnök, mindhiába.)

Novák fő feladata a jelek szerint a penetráns, teljességgel irracionális – és nemcsak az uniós és NATO-szövetségesekkel, hanem az alapvető magyar nemzeti érdekekkel is szembemenő – orbáni külpolitikai ámokfutás árnyalása. Az első kísérlet tavaly november végén sikertelen maradt, hiszen a mérvadó nemzetközi politika és közvélemény gyakorlatilag tudomást sem vett a magyar államfő kijivi látogatásáról. Novák személyében – a Grain from Ukraine (Gabona Ukrajnából) programra – kilenc hónappal az orosz invázió kezdete után utazott először magyar közjogi méltóság a szomszédba, de ez senkit nem érdekelt, mivel Orbán Magyarországát addigra beárazta a nyugati politika az orosz birodalmi törekvések támogatójaként, az európai közösség árulójaként. A kormányfőt – okkal – az autoriter vezetők azon legrosszabbik fajtájából valónak tartják, aki a másik élet-halál harcából úgy igyekszik hasznot húzni, hogy közben befelé mindezt a „nemzeti érdek” képviseletének adja el.

Novák tavalyi kármentő missziója aligha volt véletlen (még ha előre rögzített konkrét eseményre utazott is ki), hiszen az unió által visszatartott 3500 milliárd forint érdekében nemcsak ezt, de a finn NATO-tagság további blokkolásának feladását is bevállalták Orbánék. Illúzióik persze nem lehettek – tekintettel a hivatalos magyar külpolitika gyakorlatára –, még ha Novák Katalin háborús tárgyú kijelentései jóval közelebb állnak is az európai, mint a magyar kormányzati állásponthoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.