Novák fő feladata a jelek szerint a penetráns, teljességgel irracionális – és nemcsak az uniós és NATO-szövetségesekkel, hanem az alapvető magyar nemzeti érdekekkel is szembemenő – orbáni külpolitikai ámokfutás árnyalása. Az első kísérlet tavaly november végén sikertelen maradt, hiszen a mérvadó nemzetközi politika és közvélemény gyakorlatilag tudomást sem vett a magyar államfő kijivi látogatásáról. Novák személyében – a Grain from Ukraine (Gabona Ukrajnából) programra – kilenc hónappal az orosz invázió kezdete után utazott először magyar közjogi méltóság a szomszédba, de ez senkit nem érdekelt, mivel Orbán Magyarországát addigra beárazta a nyugati politika az orosz birodalmi törekvések támogatójaként, az európai közösség árulójaként. A kormányfőt – okkal – az autoriter vezetők azon legrosszabbik fajtájából valónak tartják, aki a másik élet-halál harcából úgy igyekszik hasznot húzni, hogy közben befelé mindezt a „nemzeti érdek” képviseletének adja el.
Novák tavalyi kármentő missziója aligha volt véletlen (még ha előre rögzített konkrét eseményre utazott is ki), hiszen az unió által visszatartott 3500 milliárd forint érdekében nemcsak ezt, de a finn NATO-tagság további blokkolásának feladását is bevállalták Orbánék. Illúzióik persze nem lehettek – tekintettel a hivatalos magyar külpolitika gyakorlatára –, még ha Novák Katalin háborús tárgyú kijelentései jóval közelebb állnak is az európai, mint a magyar kormányzati állásponthoz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
