A szerk.

Ki a mi barátunk?

A szerk.

„Ha a határ kellő sűrűséggel átjárható, az megkönnyíti az emberek életét. Ha viszont nem, akkor ez természetesen nehézségeket okoz az ott élőknek, és elválasztja az embe­reket egymástól. Éppen ezért számunkra stratégiai kérdés az, hogy van-e elég határátkelési pont két ország között” – mondotta Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere kedden, a Veľký Horeš (Nagygéres) és a magyarországi Nagyrozvány közti rövid összekötő út átadó ünnepségén.

Hogy közvetlenül utána mit csinált, arra két tippünk is van. Az egyik szerint kiment a focipályára, és megnézte a harmadik liga keleti csoportjában vitézkedő Družstevník Veľký Horeš edzését, a másik szerint pedig még helyben elkezdett szaporán imádkozni Robert Fico szombati győzelméért. (A harmadik opció az, hogy az edzésen imádkozott az ő Robertjéért.)

Robert Fico kedden, Szijjártó Péter megszólalásával szinte egy időben azt mondta, hogy „azonnal tessék lezárni teljes hosszban Szlovákia határát Magyarország felé, röff”. Onnan tudjuk, hogy ezt mondta, hogy jó ideje mindennap ezt mondja, többször is (e tényt a borotválkozótükre is megerősítette a világsajtónak). S mondta mindezt azért, mert szombaton (szeptember 30-án) előrehozott parlamenti választást tartanak északi szomszédunkban, amit az a tény is igazol, hogy különféle útszakaszokat adnak át különféle politikusok.

De hagyjuk Szijjártót, semmi keresnivalója ebben a cikkben, hiszen Magyarország tudvalevőleg soha nem avatkozik bele más országok belügyeibe, még akkor sem, ha külügyminiszterünk kedd után szerdán is Szlovákiában fog kavarni. Olyannyira nem avatkozik bele, hogy a Fidesz helyi filiáléjának, a Szövetség nevű pártnak a kampányrendezvényén (szemérmesen Szijjártó sajtótájékoztatójának nevezték) a főszereplő azt is kifejtette, hogy mennyire nem okés a szlovák parlament magyar képviselet nélkül, mert „anélkül nehéz eredményeket elérni”, kapja hát össze magát mindenki. S az a pénz van a szlovákiai magyaroknak, amelyet ők, a magyar kormány adnak, s a Szövetség oszt szét…

Azontúl, hogy ezzel Orbán Viktor azon szavait mondta csak föl, amelyet a romániai táborozáson (ún. Tusványos) ejtett el sub rosa a miniszterelnök, van itt más baj is. Jelesül az, hogy egy erősen távolodó hajó után kiabálta mindezt Szijjártó (vagy Orbán). A pártszintű magyar parlamenti képviselet lehetősége a preferenciák jelen állása szerint ugyanis oly messzire úszott el, hogy azt aligha hozza vissza már Szijjártó (vagy Orbán) a fogában tartva, legkevésbé a Szövetség nevezetű kihelyezett tagozatuk, mely a barátinak mondható mérések szerint is csak 3 százalék körül bócorog. Arról nem is beszélve, hogy további két (na jó, másfél) magyar formáció is megméretteti magát szombaton, természetesen még szerényebb reményekkel. Azért szerényebbekkel, mert mi dehogy avatkozunk be más belügyeibe, csak ennek a háládatlan és szerfelett mulya, nélkülünk kampányolni sem tudó Szövetségnek toljuk a pénzt ezerrel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.