A szerk.

Ki a mi barátunk?

A szerk.

„Ha a határ kellő sűrűséggel átjárható, az megkönnyíti az emberek életét. Ha viszont nem, akkor ez természetesen nehézségeket okoz az ott élőknek, és elválasztja az embe­reket egymástól. Éppen ezért számunkra stratégiai kérdés az, hogy van-e elég határátkelési pont két ország között” – mondotta Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere kedden, a Veľký Horeš (Nagygéres) és a magyarországi Nagyrozvány közti rövid összekötő út átadó ünnepségén.

Hogy közvetlenül utána mit csinált, arra két tippünk is van. Az egyik szerint kiment a focipályára, és megnézte a harmadik liga keleti csoportjában vitézkedő Družstevník Veľký Horeš edzését, a másik szerint pedig még helyben elkezdett szaporán imádkozni Robert Fico szombati győzelméért. (A harmadik opció az, hogy az edzésen imádkozott az ő Robertjéért.)

Robert Fico kedden, Szijjártó Péter megszólalásával szinte egy időben azt mondta, hogy „azonnal tessék lezárni teljes hosszban Szlovákia határát Magyarország felé, röff”. Onnan tudjuk, hogy ezt mondta, hogy jó ideje mindennap ezt mondja, többször is (e tényt a borotválkozótükre is megerősítette a világsajtónak). S mondta mindezt azért, mert szombaton (szeptember 30-án) előrehozott parlamenti választást tartanak északi szomszédunkban, amit az a tény is igazol, hogy különféle útszakaszokat adnak át különféle politikusok.

De hagyjuk Szijjártót, semmi keresnivalója ebben a cikkben, hiszen Magyarország tudvalevőleg soha nem avatkozik bele más országok belügyeibe, még akkor sem, ha külügyminiszterünk kedd után szerdán is Szlovákiában fog kavarni. Olyannyira nem avatkozik bele, hogy a Fidesz helyi filiáléjának, a Szövetség nevű pártnak a kampányrendezvényén (szemérmesen Szijjártó sajtótájékoztatójának nevezték) a főszereplő azt is kifejtette, hogy mennyire nem okés a szlovák parlament magyar képviselet nélkül, mert „anélkül nehéz eredményeket elérni”, kapja hát össze magát mindenki. S az a pénz van a szlovákiai magyaroknak, amelyet ők, a magyar kormány adnak, s a Szövetség oszt szét…

Azontúl, hogy ezzel Orbán Viktor azon szavait mondta csak föl, amelyet a romániai táborozáson (ún. Tusványos) ejtett el sub rosa a miniszterelnök, van itt más baj is. Jelesül az, hogy egy erősen távolodó hajó után kiabálta mindezt Szijjártó (vagy Orbán). A pártszintű magyar parlamenti képviselet lehetősége a preferenciák jelen állása szerint ugyanis oly messzire úszott el, hogy azt aligha hozza vissza már Szijjártó (vagy Orbán) a fogában tartva, legkevésbé a Szövetség nevezetű kihelyezett tagozatuk, mely a barátinak mondható mérések szerint is csak 3 százalék körül bócorog. Arról nem is beszélve, hogy további két (na jó, másfél) magyar formáció is megméretteti magát szombaton, természetesen még szerényebb reményekkel. Azért szerényebbekkel, mert mi dehogy avatkozunk be más belügyeibe, csak ennek a háládatlan és szerfelett mulya, nélkülünk kampányolni sem tudó Szövetségnek toljuk a pénzt ezerrel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.