A szerk.

Rájár a rúd Lölőre

A szerk.

Bántják a Lölőt. Szegény Lölő, mi lesz vele? Először az ősi fészekben, Tusványoson ment neki a jó nevű pártoperatőr, Pesty László, hogy a Lölő-jelenség erre meg arra, hogy micsoda egy fertelem az már, „lopunk, csalunk, zsarolunk, hazudunk”.

Ezen még szépített valamit, hogy számos magyarázkodásai során nevezett azt találta mondani, hogy szerinte Szíjj László a Lölő – de ezt valószínűleg még Lölő sem hitte el, Szíjj meg még annyira sem. Aztán valamelyik keresztény legényegylet táborozásán valamelyik legény szegezte neki Gulyás Gergely miniszterelnöki miniszternek a Lölő bűneit. Vagyis így maradt meg a Lölőt érő későbbi pergőtűzben. De mi adjuk meg a bátorságnak, ami jár neki. Tóth Bálint pontosan azt mondta a reformátusok zánkai táborának Csillagpont Fesztiválján, hogy „követelem a magyar keresztény ifjúság nevében, hogy tűnjön el Orbán Viktor és a sleppje a politikából”, illetve még azt is, hogy „Mészáros Lőrinc és Tiborcz István vagyonának gyarapítása bűn” (kiemelés tőlünk). Erre mondta azt nagy okosan Gulyás – aki abban az életszakaszában még nem tudta értelmezni Pesty szavait, de Tóthét simán –, hogy akkor lenne jó világ, ha térdig járnánk a Mészáros Lőrincekben, s lenne belőlük vagy harminc-negyven darab. Erre most, hogy Németh Dániel fotósorozatának sokkoló hatása alatt az összes magyar bulvárlap összes Riviérán nyaraló szemfüles munkáslevelezője telefonos fotókat készít a Lölő legújabb jachtjáról, szóval erre most nekimegy Gulyás is, és azt mondja, hogy „kisebb hajó, nagyobb szerénység” szükségeltetne ezekben a nehéz, válságos időkben, amikor összetartania kéne a magyarnak. Na jó, de ennyire összetartani? Hogy férne már el negyven Lölő, negyven Andi, negyven pereputty és negyven retyerutya egy kisebb hajón?

Száz szónak is egy a vége, rájár a rúd Lölőre. Ha ez így folytatódik, még a Hír Tv fenevadai is kikezdik. Az meg tényleg több lenne a soknál. Hisz már most megsajnáltuk. Áll szegény a parton a baszom nagy jachtja mellett keserves pofával, áll a legszebb nyári gatyájában, valami világmárka feliratú trikóban, lábán papucs vagy szandál, Andi motoz a háttérben, ő meg néz valahová a semmibe. Hátha ott van, vagy onnan jön elő a Viktor, és megmagyarázza, hogy miért. Hogy miért pont őt? Miért bántják, hisz ő nem csinált semmit, semmi mást, mint amit szokott! Most az a baj, hogy egy számmal nagyobb jachtot vett fel, mint legutóbb? Vagy mi? Miért, Viktor? Miért bántotok? Nem emlékszel, hogy én mindig megvédtelek, amikor a többi gyerek meg akart verni a sok szemétkedésedért? Viktor…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.