A szerk.

Karnyújtásnyira a döntetlen

A szerk.

Eddig okkal gondolhattuk, hogy a mohácsi csata tragikus és szégyenteljes vonatkozásai minden honfitársunk számára nyilvánvalóak.

Ezért is tűnt meglepőnek Mohács országgyűlési képviselőjének, a kereszténydemokrata Hargitai Jánosnak és társainak a három évvel ezelőtti kiáltványa, amely szerint „a magyarság és szövetségesei hősies küzdelme 1526-ban évszázadok után is alapzata a magyar identitásnak, önszemléletnek és történelemről való gondolkodásnak”. Hargitai azt is javasolta, hogy a mohácsi csata 500. évfordulóját nyilvánítsák nemzeti emlékévvé, a kapcsolódó rendezvények megvalósítását pedig támogassa a magyar kormány. „Mohács olyan emlékezetfolyamot érdemel, amelyben a legszélesebb összefogással hozunk létre új, maradandó, keresztény szellemi és tárgyi emlékjeleket, melyek által minden eddiginél mélyebb értelmet nyerhet a múlt és megmozdulhat a jelen” – nyilatkozta.

A kiáltvány nem maradt pusztába kiáltott szó, április végén született határozat arról, hogy mivel a mohácsi csata „történelmi, kulturális, nemzet- és külpolitikai, illetve térségfejlesztési szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír”, a kormány 6 milliárd forintot különített el a méltó megemlékezésre. De mindezt megelőzte, hogy 2022. július 1-jétől Hargitai Jánost – nem vicc – „a mohácsi csata 500. évfordulójáról történő méltó megemlékezéssel összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztosának” nevezte ki Semjén Zsolt.

Mohács kétségkívül történelmi emlékhely, és az sem lehet kérdéses, hogy az évforduló okán is helyes támogatni a történészek vonatkozó kutatásait, illetve a csatamező további régészeti feltárását. Ám úgy tűnik, hogy a Mohács-emlékév nemcsak az emlékezés fóruma lesz, hanem az aktuálpolitika szolgálatába állított hivatkozási alap, s gazdái adott esetben nem riadnak vissza történelemhamisítástól sem. Legalábbis erre utal az az interjú, amelyet a közvetlenül Orbán Viktor irányítása alatt álló Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, Móczár Gábor adott pár nappal ezelőtt a propagandasajtónak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.