Karnyújtásnyira a döntetlen

Eddig okkal gondolhattuk, hogy a mohácsi csata tragikus és szégyenteljes vonatkozásai minden honfitársunk számára nyilvánvalóak.

Ezért is tűnt meglepőnek Mohács országgyűlési képviselőjének, a kereszténydemokrata Hargitai Jánosnak és társainak a három évvel ezelőtti kiáltványa, amely szerint „a magyarság és szövetségesei hősies küzdelme 1526-ban évszázadok után is alapzata a magyar identitásnak, önszemléletnek és történelemről való gondolkodásnak”. Hargitai azt is javasolta, hogy a mohácsi csata 500. évfordulóját nyilvánítsák nemzeti emlékévvé, a kapcsolódó rendezvények megvalósítását pedig támogassa a magyar kormány. „Mohács olyan emlékezetfolyamot érdemel, amelyben a legszélesebb összefogással hozunk létre új, maradandó, keresztény szellemi és tárgyi emlékjeleket, melyek által minden eddiginél mélyebb értelmet nyerhet a múlt és megmozdulhat a jelen” – nyilatkozta.

A kiáltvány nem maradt pusztába kiáltott szó, április végén született határozat arról, hogy mivel a mohácsi csata „történelmi, kulturális, nemzet- és külpolitikai, illetve térségfejlesztési szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír”, a kormány 6 milliárd forintot különített el a méltó megemlékezésre. De mindezt megelőzte, hogy 2022. július 1-jétől Hargitai Jánost – nem vicc – „a mohácsi csata 500. évfordulójáról történő méltó megemlékezéssel összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztosának” nevezte ki Semjén Zsolt.

Mohács kétségkívül történelmi emlékhely, és az sem lehet kérdéses, hogy az évforduló okán is helyes támogatni a történészek vonatkozó kutatásait, illetve a csatamező további régészeti feltárását. Ám úgy tűnik, hogy a Mohács-emlékév nemcsak az emlékezés fóruma lesz, hanem az aktuálpolitika szolgálatába állított hivatkozási alap, s gazdái adott esetben nem riadnak vissza történelemhamisítástól sem. Legalábbis erre utal az az interjú, amelyet a közvetlenül Orbán Viktor irányítása alatt álló Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, Móczár Gábor adott pár nappal ezelőtt a propagandasajtónak.