A szerk.

Mindent jól csináltunk

A szerk.

„A négy és fél órán át tartó tárgyalás során a fenyegetőző férfi egyetlen alkalommal sem közölte, hogy robbantásra készül” – ezt Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatója közölte azon a múlt heti sajtótájékoztatón, amelyen a szeptember 20-án történtekről számolt be.

Múlt szerdán a rendőrség és a tűzoltóság nagy erőkkel vonult ki egy esztergomi családi házhoz, mert egy férfi aznap délelőttől azt hajtogatta, hogy felrobbantja az épületet. Idővel – és a protokollnak megfelelően – riasztották a TEK-et, amelynek az egyik egysége megérkezett a helyszínre és kora délután körülzárta a házat. Képzett túsztárgyalót is bevetettek (ámbár a fenyegetőző senkit nem tartott fogva), de hiába, mert bár a férfi egyszer-egyszer engedékenyebbnek mutatkozott, idővel egyre agresszívebb lett.

A parancsnok kora este, fél hét után rendelte el a behatolást, de alighogy az épülethez ért a csapat, nagy robbanás történt. A detonációtól a műveletet végrehajtó rendőrök 8–10 métert repültek, néhányan a ház melletti mesterséges tóba estek, mások az épület romjai alá kerültek. Az akcióban egy rendőr, Kónya Gábor Lajos a helyszínen életét vesztette, továbbá nyolc rendőr, valamint három tűzoltó sérült meg. A robbanást előidéző férfi, J. László is azonnal meghalt.

A főigazgató a tájékoztatón hangsúlyozta, hogy a kommandósok minden technikai eszközt megfelelően használtak, illetve mindvégig arra törekedtek, hogy megóvják a gyanúsított életét, hiszen ilyen helyzetekben az elkövetőben erős a késztetés az öngyilkosságra.

Minden az előírások szerint zajlott, ha visszapörgethetnénk az időt a szerdai fél hármas bekerítésig, alighanem ismét csak így kellene eljárni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.