A szerk.

Mindent jól csináltunk

A szerk.

„A négy és fél órán át tartó tárgyalás során a fenyegetőző férfi egyetlen alkalommal sem közölte, hogy robbantásra készül” – ezt Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatója közölte azon a múlt heti sajtótájékoztatón, amelyen a szeptember 20-án történtekről számolt be.

Múlt szerdán a rendőrség és a tűzoltóság nagy erőkkel vonult ki egy esztergomi családi házhoz, mert egy férfi aznap délelőttől azt hajtogatta, hogy felrobbantja az épületet. Idővel – és a protokollnak megfelelően – riasztották a TEK-et, amelynek az egyik egysége megérkezett a helyszínre és kora délután körülzárta a házat. Képzett túsztárgyalót is bevetettek (ámbár a fenyegetőző senkit nem tartott fogva), de hiába, mert bár a férfi egyszer-egyszer engedékenyebbnek mutatkozott, idővel egyre agresszívebb lett.

A parancsnok kora este, fél hét után rendelte el a behatolást, de alighogy az épülethez ért a csapat, nagy robbanás történt. A detonációtól a műveletet végrehajtó rendőrök 8–10 métert repültek, néhányan a ház melletti mesterséges tóba estek, mások az épület romjai alá kerültek. Az akcióban egy rendőr, Kónya Gábor Lajos a helyszínen életét vesztette, továbbá nyolc rendőr, valamint három tűzoltó sérült meg. A robbanást előidéző férfi, J. László is azonnal meghalt.

A főigazgató a tájékoztatón hangsúlyozta, hogy a kommandósok minden technikai eszközt megfelelően használtak, illetve mindvégig arra törekedtek, hogy megóvják a gyanúsított életét, hiszen ilyen helyzetekben az elkövetőben erős a késztetés az öngyilkosságra.

Minden az előírások szerint zajlott, ha visszapörgethetnénk az időt a szerdai fél hármas bekerítésig, alighanem ismét csak így kellene eljárni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).