A szerk.

Az élet tanítómestere

A szerk.

A gondolat olyan, mint az orangerie. Ízlelgessük ezt egy kicsit, aztán írjuk fel valahová, hátha egyszer nekünk kell teleraknunk falvédőkkel az ország összes középiskoláját, s nem lesz elég, amit a nagyitól örököltünk. („Az én uram csak a vizet issza, nem is sírom a lányságom vissza.” Kismadár, szívecskék, keszkenő.) Elöljáróban ennyit a gondolatokról, a későbbiekben még visszatérünk hozzájuk, ám addig tegyünk egy kis irodalmi kitérőt.

Emlékeznek önök Dickens első regényének mára már legendás klubjára, a Pickwickre, amelyből épp a hazát megismerni indul a tagság színe virága? Vagy esetleg Verne Gyula Reform Klubjára, ahonnan a világot körbejárni indul egy fogadás nyomán Phileas Fogg? Netán Conan Doyle Diogenész Klubjára, ahol Mycroft Holmes, a nagy detektív titokzatos bátyja igazítja el a birodalom legéletbevágóbb dolgait? Nos, nyilván ezekre, vagyis ezek méltán közismert televíziós változatára gondolhatott a Tiborcz István fedőnéven közismert titokzatos férfi is, amikor az egykori Fonográf Klub helyén nyitott egy a „több száz éves múltra visszatekintő angolszász privát klubok hagyományait, illetve a századforduló Magyarországának előkelő klubéletét” a maga teljességében továbbvivő, zártkörű magánklubot. S míg erre gondolt, bizonyára megképzett előtte a saját képe is, amint a Mayfair legjobb szabójának valamelyik remekművében sétál a Pall Mall gázlámpái alatt a klubjába (sőt clubjába), s nem harmonikázik, nem trottyos ám az a nadrág, nem kell folyton a nyakkendőt babrálni, s a világért sem vágná soha zsebre a kezét, hisz’ várja őt a kedves bőrfotelje és egy korty, de tényleg csak egy korty 50 vagy 500 éves single malt. S persze a fontos emberek, akikkel pár szóval, s egy-két jól elhelyezett félmosollyal eligazítja ő a világ dolgait.

De ez a cikk nem erről szól, mert ezt már megírtuk akkor, amikor a nevezett Mészáros Lőrinc fedőnév alatt vásárolt magának bor­deaux-i borospincét (chateau-t, basszus), s Jean Gabinnek öltözve szavalt Márait. Ez a cikk a Jedlik Ányos Gimnázium mára sajnálatos módon üresen, sötéten, vakon bámuló falairól szól, az ürességről, mely ottmaradt. Ez a cikk a gondolatról szól. Melyet most elvettek a fiataloktól. Mert a gondolat olyan, mint a gentlemen’s club. Vagy a chateau.

Ha van orangerie, ha van chateau, ha van zártkörű klub, akkor gondolatnak is kell lennie, mert az ugyanaz. Egy – a tévéfilmek alapján – elképzelt valami, ami van minden nagy embernek, volt például Churchillnek is, akinek volt ugyebár klubja is. A franc tudja, hogy fakazettás mennyezetű könyvtárcsarnokra nyíló orangerie-je kinek volt, de gondolatokat biztosan adtak hozzá neki is. S azokkal könyveket lehetett megtölteni, azokat idézték, azokat sokan vésték jól a fejükbe, azokat megőrizte a hálás utókor, feljegyezte a történelem, s akadtak oly merészek, akik vitatni is merészelték. Olykor még iskolák falára is felírták, mi is emlékszünk egyre, Lenintől volt: „Tanulni, tanulni, tanulni” – hát, ezt most mégsem írhatnák ki a falra, aligha bírnák röhögés nélkül. Inkább valami olyasmit, hogy „Emberhátrányból nehéz győzni”, vagy az ördög tudja, hogy mit, biztos valami hasonlót, s mindjárt hetet belőlük. Magyarország miniszterelnökének a gondolatait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.