A szerk.

Az élet tanítómestere

A szerk.

A gondolat olyan, mint az orangerie. Ízlelgessük ezt egy kicsit, aztán írjuk fel valahová, hátha egyszer nekünk kell teleraknunk falvédőkkel az ország összes középiskoláját, s nem lesz elég, amit a nagyitól örököltünk. („Az én uram csak a vizet issza, nem is sírom a lányságom vissza.” Kismadár, szívecskék, keszkenő.) Elöljáróban ennyit a gondolatokról, a későbbiekben még visszatérünk hozzájuk, ám addig tegyünk egy kis irodalmi kitérőt.

Emlékeznek önök Dickens első regényének mára már legendás klubjára, a Pickwickre, amelyből épp a hazát megismerni indul a tagság színe virága? Vagy esetleg Verne Gyula Reform Klubjára, ahonnan a világot körbejárni indul egy fogadás nyomán Phileas Fogg? Netán Conan Doyle Diogenész Klubjára, ahol Mycroft Holmes, a nagy detektív titokzatos bátyja igazítja el a birodalom legéletbevágóbb dolgait? Nos, nyilván ezekre, vagyis ezek méltán közismert televíziós változatára gondolhatott a Tiborcz István fedőnéven közismert titokzatos férfi is, amikor az egykori Fonográf Klub helyén nyitott egy a „több száz éves múltra visszatekintő angolszász privát klubok hagyományait, illetve a századforduló Magyarországának előkelő klubéletét” a maga teljességében továbbvivő, zártkörű magánklubot. S míg erre gondolt, bizonyára megképzett előtte a saját képe is, amint a Mayfair legjobb szabójának valamelyik remekművében sétál a Pall Mall gázlámpái alatt a klubjába (sőt clubjába), s nem harmonikázik, nem trottyos ám az a nadrág, nem kell folyton a nyakkendőt babrálni, s a világért sem vágná soha zsebre a kezét, hisz’ várja őt a kedves bőrfotelje és egy korty, de tényleg csak egy korty 50 vagy 500 éves single malt. S persze a fontos emberek, akikkel pár szóval, s egy-két jól elhelyezett félmosollyal eligazítja ő a világ dolgait.

De ez a cikk nem erről szól, mert ezt már megírtuk akkor, amikor a nevezett Mészáros Lőrinc fedőnév alatt vásárolt magának bor­deaux-i borospincét (chateau-t, basszus), s Jean Gabinnek öltözve szavalt Márait. Ez a cikk a Jedlik Ányos Gimnázium mára sajnálatos módon üresen, sötéten, vakon bámuló falairól szól, az ürességről, mely ottmaradt. Ez a cikk a gondolatról szól. Melyet most elvettek a fiataloktól. Mert a gondolat olyan, mint a gentlemen’s club. Vagy a chateau.

Ha van orangerie, ha van chateau, ha van zártkörű klub, akkor gondolatnak is kell lennie, mert az ugyanaz. Egy – a tévéfilmek alapján – elképzelt valami, ami van minden nagy embernek, volt például Churchillnek is, akinek volt ugyebár klubja is. A franc tudja, hogy fakazettás mennyezetű könyvtárcsarnokra nyíló orangerie-je kinek volt, de gondolatokat biztosan adtak hozzá neki is. S azokkal könyveket lehetett megtölteni, azokat idézték, azokat sokan vésték jól a fejükbe, azokat megőrizte a hálás utókor, feljegyezte a történelem, s akadtak oly merészek, akik vitatni is merészelték. Olykor még iskolák falára is felírták, mi is emlékszünk egyre, Lenintől volt: „Tanulni, tanulni, tanulni” – hát, ezt most mégsem írhatnák ki a falra, aligha bírnák röhögés nélkül. Inkább valami olyasmit, hogy „Emberhátrányból nehéz győzni”, vagy az ördög tudja, hogy mit, biztos valami hasonlót, s mindjárt hetet belőlük. Magyarország miniszterelnökének a gondolatait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”