A szerk.

A HVG-ben megjelent Lánczi András-féle korrupcióértelmezés szerint ami a szemünk előtt zajlik, az 1. nem az ország el- és szétlopása, a magyar jövő ellehetetlenítése, hanem egy politikai elképzelés végrehajtása, jelesül a nemzeti burzsoázia megteremtésére tett kísérlet, és 2. különben is, ha ez lopás, akkor az 1945 utáni államosítás és az 1989 utáni privatizáció is ugyanilyen lopás volt.

A Jobbik kongresszusa kellemesen telt, a pártelnök szinte mindent elintézett, aminek elintézésére indult pár hete.

Az a jó politikus, aki nemcsak a jelen bajaira tudja az orvosságot, de azt is látja előre, hogy mit hoz a holnap.

Közeledik május vége, mely hó arról nevezetes, hogy utolsó napjáig kell a Fővárosi Főügyészségnek bizonyos beavatkozások után ismét a Fővárosi Törvényszék elé terjesztenie az ún. Quaestor-ügyben papírra vetett vádiratát.

Magyarország legfőbb vezetői paranoiásak, s a lelkiismeretük sem tiszta. Ezért kell még 100 meg 100 őr a védelmükre.

Elsőre nehéz eldönteni, hogy mi volt az érdekesebb, Németh Szilárd nagy dérrel-dúrral megejtett kivonulása az ATV stúdiójából, vagy a produkcióját követő élénk hangoskodás.

Új szakaszába lépett a népszavazási kampány, és nem igaz, hogy az egésznek nincs semmi értelme.

Ma reggel megint kiderült valami hányingerkeltő dolog Kiss Lászlóról. Semmi új, csak másvalakivel is erőszakoskodott.

Lapunk megjelenése előtt járt le a határideje annak, hogy a fölkért szervezetek, intézményvezetők véleményezzék a leendő szakközépiskolák és szakgimnáziumok módosított kerettanterveit. A tervezett változtatások már hetekkel ezelőtt nagy fölzúdulást keltettek az érintettek körében – sajnos, csak közöttük. Pedig az össztársadalmi tiltakozás volna a méltó reakció a szakiskolai oktatás végletes lezüllesztésének a szándékára.

Nincs szomorúbb annál, ha valaki megvalósítja az álmait, pláne, ha mindezt nem csekély késéssel és nem az önerejéből teszi. Magyarország miniszterelnöke nagyot focizott a hétvégén.

Itt következő tudományos-fantasztikus töredékünkben – melyet egyébiránt Az űrben bolyongó Ország c. nagyobb lélegzetű, készülő epikai hozzászólásunk részleteként nyújtunk most át önöknek – a Matocsy–Orbán dinamikát fogjuk árnyalni, de előre szólunk, hogy mi sem értjük.

A radikális-mérsékelt dialektika boncolgatása a három Jobbik-alelnök kipreparálásáról szóló történet e pontján terméketlennek tűnik, lévén senki nem érti, maguk az érintettek sem, hogy mi lenne a mértékegység ezen a skálán.

A 2010-es kormányváltás után a jogállamiság lebontása, az ország demokratikus közrendjének fölforgatása, a brutális klientúraépítés viszonylag gyorsan kitermelte az újságírás új műfaját, a parlamenti elrohanóst.

Több mint félmilliárd forint folyóirat-támogatásra – ezzel a címmel jelentette meg optimista hangulatú közleményét a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), és nem habozott rámutatni a látványos fejlődésre, a hatalmas összeg mellé állítva párhuzamként a korábbi szűk esztendőket, a tavalyi 368 milliós, illetve a 2014-es 352 milliós „nyílt keretet”.