A szerk.

A rumot ön fizeti

A szerk.

A magunk részéről elég régen jártunk már a 8888. számú Italboltban (későbbi nevén: Mennyiségi borozó), de a nyakunkat tesszük rá, hogy ezt a történetet először H. Kovács Géza mesélte el a mondott műintézetben körülötte lábatlankodóknak.

H. Kovács, miután hallgatói kicsengették neki a ferencvárosi koktélját (egy rész rum és két rész rum, jól összerázva) arról mesélt, hogy volt egyszer egy nagy hatalmú őrült, aki elhatározta, hogy szülőfaluja futballcsapatával megnyereti a Vásárvárosok Kupáját. Felhúzott egy hatalmas stadiont rögtön a háza mellé, s a kemencesutban ücsörögve várta az eredményeket, amik kezdtek is csordogálni, de nem teljesen a kedve szerint. A hatalmas összegekkel kitömött Porfészek FC, a mezére hímezett bajnoki csillagok dacára, ahogy feljutott az első osztályba, azonmód ki is esett. Rosszulesett ez a nagy embernek, de csak a klub ifistáin verte le a dühét (akkoriban valamiért akadémistáknak hívták őket, ki tudja, miért), egyet sem rakott be belőlük a csapatába, pedig azzal a dumával gründolta az egészet, hogy ő a jövő magyar futballjáért dolgozik. A klub a fiatalok nélkül vissza is verekedte (képzelhetik: verekedte) magát az első osztályba, de a pacák látta, hogy ebből így sem lesz énekes halott, nemhogy Vásárvárosok Kupája, de még bennmaradás se nagyon.

Akkor az ürge válaszúthoz ért, mint III. Richárd – s úgy döntött, más módszerekkel próbálkozik. Eddig küzdöttünk sportszerűen, mondotta, majd megigazította a nyakkendőjét, lesimította a zakóját, most megpróbáljuk irányítani kicsit a szerencsénket. Mielőtt azonban ennek részleteibe belemennénk, emlékezzünk meg egy fél mondat erejéig ezekről a sportszerű eszközökről: Magyarországon akkoriban, éppen hősünk közbenjárására, úgy mentek a dolgok, hogy a vállalatok adójuk egy nem csekély részét egyből a focicsapatoknak adhatták, s hogy, hogy nem, a Porfészek FC egymaga többet kapott így, mint az összes többi csapat együttvéve. Nagyon szerették a vállalatok: minden hazai meccsen ott ült a lelátón legalább 314 fizető vállalat, aki egy emberként üvöltötte, hogy hajrá, Fészek! De a fanatikus közönség is kevés volt, közbe kellett gyorsan lépni.

S ami innen következik, azért nem is kell a 8888. sz. Italboltig menni, mert még a kormánypárti sajtó is röhögve számolt be róla: 12 játékost igazolt a felső osztályba lépő akadémiai csapat, a Felcsút FC. Hozták a Fradiból Jóskát, a Honvédból Pistát, sokáig a dózsás (újpesti) csávó története tűnt a legszebbnek, neki maga a klubtulaj szólt, hogy várnak, fiam Felcsúton. A szerencsétlen csapatkapitány egész a sportlapig szaladt panaszával, s az helyt is adott neki, holott épp a nagy focibolond zsebéből lógnak ki, de annyira, hogy az egyik szobadísze a főszerkesztő. „Elérhettem volna a kétszáz bajnoki meccset lilában, ez nagyon motivált, ezt azért nem mindenki mondhatja el magáról. Aztán hívott a tulajdonos, Roderick Duchâtelet úr, és ugyanazt mondta, mint az edző: itt a váltás ideje. Hozzátette, kapott értem ajánlatokat, de örülne, ha a felcsútit fogadnám el” – panaszolta az aranylábú legényke.

Ám a legutóbbi igazolás ennél is viccesebbre sikerült. Miután a nagy stadionépítő az egyik szomszédos országban is vett magának egy focicsapatot, hát, jónak látta onnan is leszerződtetni valakit, ő lett a csapat 12. igazolása pár héten belül. (Sokan nyilván nem tudják: a futballt tizenegy játékos
ját­ssza – még egy ideig, mert ha így sem lesz meg az a kupa, akkor egy ügyes törvénymódosítás után a Felcsút 15 emberrel lép majd pályára.) Ezen igazolásban a fiatal zseni megszerzésén túl az is jó, hogy a taó-t, vagyis a vállalatok adóforintjait (fellengzősen: a közös pénzt) egy füst alatt ki is lehetett vinni az országból, mert az Eszék ura nyilván nem adhatja ingyen a Felcsút urának a szélvészgyors Kneževićet.

Mindez történt pedig azért, mert egy Orbán Viktor nevű lecsúszott zoknis kisgyerek egyszer elhatározta, ő még egyszer világbajnok focista lesz – fejezte be a történetet H. Kovács, és várakozón körülnézett hallgatóságán, hátha fizet valaki még egy rumot neki.

S ha már rum, ismerik azt a viccet, hogy a rabszolgahajcsár lemegy a hajófenékbe a gályarabokhoz, s azt mondja, van egy jó hírem, meg egy rossz? A jó az, hogy ma dupla adag rumot kaptok, a rossz meg az, hogy a miniszterelnök úr vízisízni akar… Nos, a mi rossz hírünk meg az, hogy a rumot ön fizeti, drága olvasó.

Figyelmébe ajánljuk

A magyar tehetséggondozó, ahol másképpen néznek a tinédzserekre

A Milestone Intézet 15 éve készíti fel sikeresen a világ legjobb egyetemeire jelentkező középiskolásokat, akiket autonómiára és felelősségvállalásra nevel. Az intézmény oktatási igazgatója szerint a legfontosabb, hogy a diákok megtalálják azokat a kérdéseket és témákat, amelyek őszintén foglalkoztatják őket. Ebben segítenek a Milestone-ban oktató szakemberek.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.