Persze, nézhetjük ezt úgy is, hogy megjelenésünk napján még van hátra egy nap a vizes vébéig, tehát még legalább 24 óráig lehet fogadásokat kötni arra, hogy a sport e nagybetűs ünnepének költségei elérik-e a bűvös 200 milliárdos álomhatárt. Lehet persze, hogy csak rosszindulatú feltételezés ez a részünkről, hiszen amikor e sorokat rójuk, még csak kedd délután van, s reggel óta 170 milliárdon áll a taxaméter, ami épp egy hirtelen kiderült 30 milliárdos tételtől kúszott fel idáig; tehát ha szerdán is befigyel egy ekkora összeg, nem a 200 milliárd ostroma lesz a tét megjelenésünk napján, hanem a csillagos ég.
De akár meglesz a 200-as csúcs, akár nem, ez utóbbi 30 milliárd mellett talán mégsem kéne szó nélkül elmenni. Nem is csak azért, mert titkolták. De tán azért sem, mert könnyen előfordulhat, hogy e disznóságtól eleve sűrűn fertőzött történet legsötétebb gazsága húzódik meg mögötte. Egyelőre pusztán egy sajtóhírről van szó, igaz, cáfolatok nélkül; pontosabban, a cáfolatok helyett burleszkbe illő mellébeszéléssel fogadott sajtóhírről. Ma reggel ugyanis az Index kikukázta valahonnan, hogy ugyan a világbajnokság televíziós közvetítésének, internetes kiszolgálásának a költségei semmilyen kimutatásban nem szerepelnek, de attól még nagyon is léteznek, s épp 30 milliárdra rúgnak. Ezen önmagában nem is csodálkoznánk egy olyan rendezvényen, amit először 8 milliárdos várható költségekkel harangoztak be, s lám, azóta mennyinél tart; ilyen helyeken könnyű még néhány milliárdra akadni, pláne, ha az egy jól körülhatárolható kör farzsebe felé igyekszik éppen. Ám most nem csupán erről van szó, hanem obskúrus azeri és orosz cégek erősen kétes célzatú közreműködéséről, természetesen néhány szokott helyi tettestárs oldalán. A világbajnokság ingyenes wifi-szolgáltatásáról azt írja a portál, hogy „Facebook-, Twitter- vagy Instagram-profillal lehet majd felcsatlakozni, a program minden adatot beszív a profilunkból, és elemzi azokat. Amikor pedig legközelebb belépünk, frissíti az új információkkal az adatbázist”. A szoftvert tulajdonló, s eddig elsősorban a szállodaiparban tevékeny azeri cég reklámja szerint mindez arra jó, hogy kitalálják a törzsvendégek kedvenc sütijét, s azzal kedveskedjenek nekik. Ehhez kell nyilván egy Facebook-profil összes adata, nehogy véletlenül Rákóczi-túróst nyomjanak almás pite helyett. A világbajnokság költségeit firtató kérdésekre adott hivatalos válasz mindig azzal szereli le a kérdezőket, hogy maga az esemény pimf összeg, a nagyobb tételek abból adódnak, ami a versenyek után szeretett fővárosunknak megmarad: a csodás uszoda, a pompás sétány, az izé, s igen, ez a főuszoda tágabb környezetében elérhető wifi is. Ha tehát valaki a jövőben letolna egy rigójancsit, nem kell a cukrászdáig sem elfáradnia, elég, ha kimegy az észak-pesti Duna-partra, felcsatlakozik a Facebook-pereputtyával a wifire, s már kapja is. Vagy valahogy máshogy lesz. És ez tényleg egy, csak egyetlen vékony szeletkéje ennek a 30 milliárdos mai sütinek, amiben emellett még ott szaladgálnak Seszták miniszter és az oroszok, az Antenna Hungária vagy éppenséggel az egyik fideszes médiamogul, s még sokan mások.
Mindez valamelyest árnyalja a vizes képet, eddig ugyanis az volt, hogy egy dúlt elme nagyzási hóbortjára elverünk a közösből egy tudományos összeget, ami persze nem megy messze, mert útközben a jó részét ellopják ugyanazok, akik szerint ennek a cirkusznak örülni kell. No, most ehhez még hozzájöttek egyéb természetű, finoman szólva is biztonsági problémákat feltételező simlisségek.
Még mindig van egy nap a kezdetéig, s a cucc maga is eltart két hétig. Mi lesz még itt!
