A szerk.

Vizes lepedők

A szerk.

Már csak egyet kell aludni, drága olvasóink, és részesei lehetünk a világ legcsodálatosabb (sport)eseményének, az ún. vizes vébének. Holnap felgördül a függöny, eldördül a startpisztoly, a játékvezető a sípjába fúj, este pedig a Duna fölött lebegő színpadon – a valamilyen puccos autóverseny okán épp a környéken csövező híresség – CeeLo Green belecsap a valamicskével több mint tízesztendős Crazy című slágerébe, s azzal kezdetét is veszi az ünnep, már ha nem a hét évvel ezelőtti Fuck yout énekli el, mintegy közkívánatra, de legyen ez meglepetés!

Persze, nézhetjük ezt úgy is, hogy megjelenésünk napján még van hátra egy nap a vizes vébéig, tehát még legalább 24 óráig lehet fogadásokat kötni arra, hogy a sport e nagybetűs ünnepének költségei elérik-e a bűvös 200 milliárdos álomhatárt. Lehet persze, hogy csak rosszindulatú feltételezés ez a részünkről, hiszen amikor e sorokat rójuk, még csak kedd délután van, s reggel óta 170 milliárdon áll a taxaméter, ami épp egy hirtelen kiderült 30 milliárdos tételtől kúszott fel idáig; tehát ha szerdán is befigyel egy ekkora összeg, nem a 200 milliárd ostroma lesz a tét megjelenésünk napján, hanem a csillagos ég.

De akár meglesz a 200-as csúcs, akár nem, ez utóbbi 30 milliárd mellett talán mégsem kéne szó nélkül elmenni. Nem is csak azért, mert titkolták. De tán azért sem, mert könnyen előfordulhat, hogy e disznóságtól eleve sűrűn fertőzött történet legsötétebb gazsága húzódik meg mögötte. Egyelőre pusztán egy sajtóhírről van szó, igaz, cáfolatok nélkül; pontosabban, a cáfolatok helyett burleszkbe illő mellébeszéléssel fogadott sajtóhírről. Ma reggel ugyanis az Index kikukázta valahonnan, hogy ugyan a világbajnokság televíziós közvetítésének, internetes kiszolgálásának a költségei semmilyen kimutatásban nem szerepelnek, de attól még nagyon is léteznek, s épp 30 milliárdra rúgnak. Ezen önmagában nem is csodálkoznánk egy olyan rendezvényen, amit először 8 milliárdos várható költségekkel harangoztak be, s lám, azóta mennyinél tart; ilyen helyeken könnyű még néhány mil­liárdra akadni, pláne, ha az egy jól körülhatárolható kör farzsebe felé igyekszik éppen. Ám most nem csupán erről van szó, hanem obskúrus azeri és orosz cégek erősen kétes célzatú közreműködéséről, természetesen néhány szokott helyi tettestárs oldalán. A világbajnokság ingyenes wifi-szolgáltatásáról azt írja a portál, hogy „Facebook-, Twitter- vagy Instagram-profillal lehet majd felcsatlakozni, a program minden adatot beszív a profilunkból, és elemzi azokat. Amikor pedig legközelebb belépünk, frissíti az új információkkal az adatbázist”. A szoftvert tulajdonló, s eddig elsősorban a szállodaiparban tevékeny azeri cég reklámja szerint mindez arra jó, hogy kitalálják a törzsvendégek kedvenc sütijét, s azzal kedveskedjenek nekik. Ehhez kell nyilván egy Face­book-profil összes adata, nehogy véletlenül Rákóczi-túróst nyomjanak almás pite helyett. A világbajnokság költségeit firtató kérdésekre adott hivatalos válasz mindig azzal szereli le a kérdezőket, hogy maga az esemény pimf összeg, a nagyobb tételek abból adódnak, ami a versenyek után szeretett fővárosunknak megmarad: a csodás uszoda, a pompás sétány, az izé, s igen, ez a főuszoda tágabb környezetében elérhető wifi is. Ha tehát valaki a jövőben letolna egy rigójancsit, nem kell a cukrászdáig sem elfáradnia, elég, ha kimegy az észak-pesti Duna-partra, felcsatlakozik a Facebook-pereputtyával a wifire, s már kapja is. Vagy valahogy máshogy lesz. És ez tényleg egy, csak egyetlen vékony szeletkéje ennek a 30 milliárdos mai sütinek, amiben emellett még ott szaladgálnak Seszták miniszter és az oroszok, az Antenna Hungária vagy éppenséggel az egyik fideszes médiamogul, s még sokan mások.

Mindez valamelyest árnyalja a vizes képet, eddig ugyanis az volt, hogy egy dúlt elme nagyzási hóbortjára elverünk a közösből egy tudományos összeget, ami persze nem megy messze, mert útközben a jó részét ellopják ugyanazok, akik szerint ennek a cirkusznak örülni kell. No, most ehhez még hozzájöttek egyéb természetű, finoman szólva is biztonsági problémákat feltételező simlisségek.

Még mindig van egy nap a kezdetéig, s a cucc maga is eltart két hétig. Mi lesz még itt!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.