A szerk.

Egyedül

A szerk.

A Momentum küldöttgyűlése a hírek szerint a minap azt a döntést hozta meg, hogy a párt egyedül vág neki a 2018-as országgyűlési választásoknak. Olyannyira, hogy nemcsak önálló listát állítanak (amit eddig is mondtak), de mind a 106 egyéni körzetben saját jelöltet indítanak (amit eddig nem mondtak ki egyértelműen). Sőt, arról is döntöttek, hogy döntésük végleges, vagyis még tárgyalni sem fognak más, a Fidesz ellenében induló pártokkal semmiféle együttműködésről, még koordinált jelöltállításról sem.

Annak a részletezésébe, hogy a Momentum valójában micsoda és mit akar, sajnos nem áll módunkban belemenni, értjük ezalatt azt, hogy fogalmunk sincs arról, hogy mi az új formáció – ódivatú kifejezéssel élve – programja, milyen szakpolitikákat tartana kívánatosnak ilyen vagy olyan, esetleg amolyan területeken, s ebből milyen általános haladási irány körvonalazódna, hogy az jobbra visz-e vagy balra. Vajon megtartaná-e a kormányhatalom akár részleges birtokában a párt a különadókat meg a közmunkát, s ha nem, milyen más költségvetési bevételi forrásokat és milyen szociálpolitikát képzelne el? Milyen felsőoktatást látna a legjobbnak (fizetőset vagy nem, és mennyit és kinek kéne fizetni), hogyan óhajtana fellépni a közoktatásban az egyházak szerepének növekedése meg a szegregáció ellen (ha egyáltalán)? Milyen önkormányzati rendszert, közösségi közlekedést, egészségügyet szeretne? Egy- vagy több-biztosítós rendszert, és milyen alapcsomaggal? Jobbos-e vagy balos a Momentum? Egyik sem? Mindezekre pedig, gyanítjuk, azért nem tudunk megfelelni, mert néhány közhelyen kívül a Momentum sem tudja a válaszokat. Reménykedni pedig csak abban lehet, hogy legalább a kérdéseket feltették maguknak, és az október közepére hirdetett dátumig megbirkóznak a legalább részleges, elnagyolt válaszadás kétségkívül embert próbáló feladatával.

Addig viszont annyit biztosan állíthatunk, hogy fenti döntésével a Momentum legalább félig kiszállt a 2018-as választási versenyből. Azt ugyanis, hogy egyéni körzetben önállóan, a fideszes és a többi ellenzéki jelölttel szemben akár egyetlen mandátumot is szerezzenek, annyira nehéz most, cirka hét hónappal a választás előtt elképzelni, hogy nekünk például nem is sikerült. A másik lehetőség a többi ellenzéki párttal (minddel, esetleg valamely kombinációjukkal, netán csak az LMP-vel) koordinált indulás lett volna, ám ezt is elvetették, merthogy ez is túlságosan közel mutatta volna a Momentumot a lúzernek tartott (mármint a Momentum által lúzernek tartott) formációkhoz. (Legalábbis az Index vonatkozó tudósítása szerint ez a megfontolás is elővezette magát a döntés meghozatalakor.)

De ez tulajdonképpen részletkérdés; a lényeg, hogy a Momentum aligha fog egyéni helyeket szerezni, s mert ezzel nyilván ők is tisztában vannak, arra tippelnénk: abból indultak ki, az volt az alapfeltételezésük, az analízisük arkhimédészi pontja, hogy a 2018-as választást halálbiztosan a Fidesz fogja nyerni. (Fekete-Győr András ezt egyszer expressis verbis ki is mondta, aztán kicsit visszavonta, de most visszatértünk az A1-es mezőbe.) Nekik pedig most annyi lenne a feladatuk – mivel az Orbán-rezsimet senki nem fogja elküldeni –, hogy listán bejussanak a parlamentbe, megkapaszkodjanak valahogy, szépen virítsanak a 2019-es önkormányzati választáson, és aztán kivárják, hogy a Fidesz mostani ellenzéke szétporladjon (beleértve ebbe talán a szocialista pártot is); s ehhez az utolsó, döntő lökést épp a 2018-as bukta fogja megadni. A cél számukra tehát nem 2018, hanem 2022, esetleg 2026. Sőt, a 2018-as választásig vezető, most választott út és stratégia – jobbról, a padkán előzni az ellenzéket – éppenséggel a 2022-es győzelem útját kövezi ki. A Momentum-káderek még 2026-ban is fiatal emberek lesznek, 40 körül járnak majd, idejük van, tejük van, ráérnek. (És ha a szocpárt speciel nem szívódik fel 2018 után sem, az sem tragédia: a megszűnő kis pártok szavazóinak besöprése, plusz az apró már bőven elég lehet valamire.)

Ezen az okoskodáson anélkül is lehetne fogást találni, hogy rögtön Fidesz-ügynököknek gondolná valaki ezeket a fiatalembereket. (Mely vádat – ellenzéki oldalról – nyilván jó párszor fogjuk hallani az elkövetkező hónapokban, miközben a kormánypropaganda legalábbis kímélni fogja őket.) Ha ne adj’ isten lesz egy, két, három egyéni körzet 2018-ban, ahol pár száz momentumos szavazaton múlik az ellenzéki jelölt győzelme, és például ezen az egy, két, három mandátumon áll vagy bukik a Fidesz kétharmada vagy abszolút többsége, nos, akkor a különcködés visszamenőleg egyáltalán nem fogja jó színben mutatni a pártot. Továbbá. A mostani kampányban a Momentumnak az ellenzéki pártokat is muszáj lesz támadnia, beleértve ebbe az erős komcsizást is. Azt fogják hajtogatni, hogy Orbán-rendszer pfuj, pfuj, pfuj, de hát az ellenzéke se jobb nála, az is pfuj, pfuj, pfuj – az ilyen szövegeket pedig mintha Rogán Antal vetné papírra, miután Habony-gombolyaggal játszó Finkelstein-cicával álmodik. Valamint: mintha ugyanezzel a pályával próbálkozott volna az LMP is, és hát, with all due respect, az áttörés még várat magára.

De az is világos, hogy a 2018-as kormányváltás, pontosabban a Jobbikon kívüli ellenzék sikerének sine qua non-ja az, hogy egyetlen ilyen alternatíva szerepeljen az étlapon – a szétforgácsolt, egymást is gyalázó demokratikus ellenzéki pártok nemcsak azért tesznek maguknak keresztbe, mert egymástól pumpálják ide s oda a biztos ellenzéki szavazókat, de azért is, mert eleve, a létükkel, minden mozdulatukkal a kilátástalanságot árasztják. Márpedig ez az egyetlen, legalább valamiféle közös minimumot felmutatni képes alternatív erő kétféleképpen keletkezhet meg. Vagy valami iszonyatosan bonyolult, sokszereplős, és iszonyatosan bonyolult, egymással összefüggő és egymást feltételező alkuk sorozatából összeálló választási szövetség révén (amely ráadásul csak egyetlen aktusra, az Orbán-rezsim elűzésére szól), vagy pedig úgy, hogy az egyik párt kiüti, esetleg felfalja az összes többit. Az előbbivel talán már senki sem, az utóbbival Botka László próbálkozik.

És valóban, a Momentumról alig tudunk valamit, valamiféle centrista izének néz ki, de ezenkívül se kép, se hang, és ez speciel elég lehangoló; némely tagjuk ráadásul hajlamos az ízetlen komcsizásra, a 2010 előtti és utáni világ ostoba összemosására. De azt, hogy a párt a politikai hatalom demokratikus megszerzésének mindkét, fent vázolt útját ma elképzelhetetlennek tartja, vagy legalábbis olyannak, amely nem tőlük függ, és amelyre befolyásuk sincs, s ezért most, tekintetüket a jövőre szegezve, inkább távolabb lépnének az egymást taposó mezőnytől, aligha hányhatja bárki a szemükre. Ha rosszul mérték fel saját erőiket, valamint a rajtuk kívül eső ellenzék és az ország állapotát, annak az árát ők fogják megfizetni úgyis.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.