Rágógumit osztogattak a gyerekeknek, behordták a csomagokat a (kitelepített) nyugatnémet rokonok. Rövid pihenő után szállhattak vissza a kocsiba, irány a megyeszékhely, be kell jelentkezni az óberhén. Látogatásának célja: rokonlátogatás. Időtartama, anyja neve, vendéglátó neve, rokonsági foka, három példányban. Üdvözöljük önöket a szocializmust építő Magyar Népköztársaságban, tartsák tiszteletben a törvényeinket.
Persze, mehettünk ám mi is a rokonokhoz a hanyatló Nyugatra, háromévenként, 70 dollárral felszerelkezve, ha nem is az egész család, csak az apuka, de ahogy jött a konszolidáció, már az anyuka is, s a pénz is felkúszott 120 dezsőre, persze a gyerek nem kapott hívólevélre sem útlevelet; ha mindnyájan mennének, még disszidálnának… A gyerek miatt visszajönnek.
Vasárnap közleményt juttatott el a külügyminisztérium az MTI-nek, melyben arra kérik a külföldre utazókat, hogy regisztráljanak a külügy honlapján, ha akármilyen rövid időre is elhagyják az országot. Mert a nemzetközi helyzet fokozódik: „A 2015-ös párizsi terrortámadás óta több mint háromszázan vesztették életüket, és mintegy ezren megsérültek terrortámadások során Európában.” Érted csinálják, nem ellened: megvédenek akár még magadtól is. Odamennél, ahol dúl a terror? Lelked rajta, a mi szemünk meg terajtad. De nehogy valami baj érjen ám a terrorba fulladt Nyugaton! Mi jön még? Az, hogy jobban tennéd, ha nem kószafaszálnál annyit össze-vissza, tök elég lenne háromévente? S muszáj neked elverni a pénzedet, amikor simán megoldhatnád egy fix összegből is?
Hétfőn a Belügyminisztérium terjesztett egy javaslatot a kormány elé, mellyel átírnák a személyi adatainkról szóló törvényt: eztán mindenféle szervek (rendőrség, közútkezelő, közterület-felügyelet, ilyenek) rólunk készített kép- és hangfelvételeit egy központi helyen tárolhatnák. Ahonnan később egyes – másik – szervezetek kikérhetnék azokat, mondjuk, bűnüldözési, nemzetbiztonsági, bűnmegelőzési, hovatovább közlekedésszervezési célokból. A tervezet kitér a szállásadók – ugyancsak a nemzetközi helyzet fokozódásából adódó – kötelezettségeinek elkerülhetetlen megnövekedésére is. Rögzíteniük kell a vendégeik nevét, nemét, születési helyét és idejét, állampolgárságát, s – tök komolyan – az anyjuk nevét is. Kötelesek lesznek lemásolni a vendégük okmányait, útlevelét, személyijét, jogsiját, arcképes uszodabérletét, s természetesen feljegyezni az érkezés és a távozás várható időpontját is. Aki nem teszi, kap egy jó nagy bírságot, aki viszont megteszi, attól – ugyancsak természetesen – ki is kérhetik a hatóságok ezeket az adatokat.
Persze, mondhatjuk, hogy ezek csak propagandaintézkedések, amelyek azt az egyetlen célt szolgálják, hogy a tájékozódni csak egy bizonyos határig kész polgártársaink elhiggyék, Európa tényleg lángokban áll a Lajtán túl, s az egyetlen biztonságos hely épp itt van, s az is nyilvánvaló, hogy ki garantálja ezt. Meg mondhatjuk azt is, hogy amit egyszer törvénybe foglalnak, az úgy is marad. És persze azt is, hogy szevasz, Orwell, hogy hívják anyádat, meddig maradsz, három példányban, Isten hozott, bazmeg, Orbániában. A nyolcvanas évek végén Magyarországon is kiszabadult valami szellem a palackból, amit most megpróbálnak valahogy kormányzati erővel visszagyömöszölni – de csak Magyarországon. Még nagyobb baj, hogy a szellem elég jól tűri ezt.
