Hogy e végzetes esetet a maga teljességében értelmezni tudjuk, fontos rögzíteni: az igazoltatás mindig jogszerű. Ha esik, ha fúj, ha negyvenfokos cudar hőség van, mint a múlt pénteken. Mert a rendőr igazoltathat a közrend és a közbiztonság megvédelmezése céljából, igazoltathat bűnmegelőzési és bűnüldözési okokból, igazoltathat közúti ellenőrzés céljából, s persze akkor is, ha éppen meg kívánja védelmezni az igazoltatottat vagy éppenséggel őtőle valaki mást, személyt, intézményt, kutyát, macskát. Az igazoltatás alá vont polgár pedig annyit tehet, hogy engedelmeskedik, s ha nem tetszik neki valami, panasszal él, kizárólag esemény után.
A szakszerűség már korántsem ennyire egyértelmű, külső szemlélő vagy éppenséggel az igazoltatás alá vont személy számára pedig kivált nem az. A nyilvánvalóan szigorú szakmai szempontok szerint működő rendőrség számára viszont egyértelmű – még jelen esetben is, amikor meghalt egy ember, hiszen írásba adták a sajtónak. Az éppenséggel nem egészen világos, hogy miért csak az őket az eset óta folyamatosan faggató sajtótermékek egyikének adták írásba (konkrétan a Zoom.hu-nak), s miért nem mondjuk egy közleményben tudatták az ország teljes nyilvánosságával. Mert ők nem kérdezték írásban? Vagy még nem zárult le a teljes vizsgálat, épp csak annyi derült ki, hogy az intézkedés jogszerű és szakszerű volt? S majd ha lezárul, akkor áll ki a rendőrség a teljes nyilvánosság elé a farbával? De ha annyi már kiderült, hogy az intézkedés jogszerű és szakszerű volt, akkor mit vizsgálnak még?
S ha még csak ezek a kérdések állnának nyitottan! De az eset egyetlen szemtanúja és az elhunyt családja nevében nyilatkozótól egy egészen más narratíva is a nyilvánosságra került, az ügyet a maga teljességében feltárni igyekvő sajtó pedig egymásnak ellentmondó rendőrségi információkról számol be: miért igazoltatták a férfit? Közúti ellenőrzés volt, vagy nem is az, hanem gyanús lett az utasa? Állt az autójuk vagy hirtelen kiállt a fogalomból? Az igazoltatáshoz rendőri erősítés érkezett, miért? Kábítószer-kereső kutyákkal kutatták át az intézkedés alá vont személy autóját, de bűncselekményre utaló jelet nem találtak, s a többi, s a többi, a lapok ontják a vonatkozó hír(szerűség)eket.
E hírek és híresztelések miatt vagy dacára, az állampolgárnak – immár jóval az esemény után –, ha felelősen akarja értékelni az információit, halvány sejtése sem lehet, hogy mi történt e végzetes rendőri igazoltatás során. Még az is lehet, hogy a rendőrök jogszerűen és szakszerűen jártak el. Vagy homlokegyenest az ellenkezője történt. Csak annyi bizonyos, hogy a tragédia után a rendőrség sem jogszerűen, sem szakszerűen nem járt el, de nemes egyszerűséggel nekiállt kormolni, mellébeszélni, mutogatni, nem szakszerűtlenségből, hanem tudatosan. Az ügyészség pedig kiszállt, s megrántotta a vállát. Közünk?
A rendőri tekintély szerfelett kényes pontja minden társadalomnak. Vajon mi segít megteremteni, fenntartani és öregbíteni?
Az, hogy egy ilyen esetben izomból rávágjuk, hogy jogszerű és szakszerű volt minden, tessenek gyorsan továbbhaladni? Vagy az, hogy egy alapos, mindenre kiterjedő vizsgálat után a megismert tényekkel, információkkal odaállunk a teljes nyilvánosság elé, s közöljük, hogy ez történt, amiből ez és ez következik, mi pedig ezt és ezt tesszük ezután, hogy máskor ne történhessen ilyen? Ne hamarkodják el a választ, mert az ugyanis attól függ, hogy az éppen regnáló hatalomnak mi az igazi célja a rendőrséggel. S már helyben is vagyunk.
