A szerk.

Jogszerűen és szakszerűen

A szerk.

A múlt pénteken meghalt egy 57 éves férfi Budapesten, a Népsziget környékén, rendőri igazoltatás közben. A rendőri intézkedés jogszerű és szakszerű volt – állítja a sajtó írásban feltett kérdésére a Budapesti Rendőr-főkapitányság. Ebből az állításból aligha lehet másra következtetni, csak arra, hogy a véletlenek fatális egybeeséséről van szó, szerencsétlen flótásnak épp akkor ütött az órája, amikor rendőri intézkedés alá vonták. Meghalt volna akkor is, ha nincs épp intézkedés alá vonva. Sőt, az intézkedés olyannyira jogszerű és szakszerű volt, hogy a rendőrök még újraéleszteni is próbálták a férfit, feltehetően ugyancsak szakszerűen, de ez sem segített, sőt még a kiérkező mentők sem tudták megmenteni.

Hogy e végzetes esetet a maga teljességében értelmezni tudjuk, fontos rögzíteni: az igazoltatás mindig jogszerű. Ha esik, ha fúj, ha negyvenfokos cudar hőség van, mint a múlt pénteken. Mert a rendőr igazoltathat a közrend és a közbiztonság megvédelmezése céljából, igazoltathat bűnmegelőzési és bűnüldözési okokból, igazoltathat közúti ellenőrzés céljából, s persze akkor is, ha éppen meg kívánja védelmezni az igazoltatottat vagy éppenséggel őtőle valaki mást, személyt, intézményt, kutyát, macskát. Az igazoltatás alá vont polgár pedig annyit tehet, hogy engedelmeskedik, s ha nem tetszik neki valami, panasszal él, kizárólag esemény után.

A szakszerűség már korántsem ennyire egyértelmű, külső szemlélő vagy éppenséggel az igazoltatás alá vont személy számára pedig kivált nem az. A nyilvánvalóan szigorú szakmai szempontok szerint működő rendőrség számára viszont egyértelmű – még jelen esetben is, amikor meghalt egy ember, hiszen írásba adták a sajtónak. Az éppenséggel nem egészen világos, hogy miért csak az őket az eset óta folyamatosan faggató sajtótermékek egyikének adták írásba (konkrétan a Zoom.hu-nak), s miért nem mondjuk egy közleményben tudatták az ország teljes nyilvánosságával. Mert ők nem kérdezték írásban? Vagy még nem zárult le a teljes vizsgálat, épp csak annyi derült ki, hogy az intézkedés jogszerű és szakszerű volt? S majd ha lezárul, akkor áll ki a rendőrség a teljes nyilvánosság elé a farbával? De ha annyi már kiderült, hogy az intézkedés jogszerű és szakszerű volt, akkor mit vizsgálnak még?

S ha még csak ezek a kérdések állnának nyitottan! De az eset egyetlen szemtanúja és az elhunyt családja nevében nyilatkozótól egy egészen más narratíva is a nyilvánosságra került, az ügyet a maga teljességében feltárni igyekvő sajtó pedig egymásnak ellentmondó rendőrségi információkról számol be: miért igazoltatták a férfit? Közúti ellenőrzés volt, vagy nem is az, hanem gyanús lett az utasa? Állt az autójuk vagy hirtelen kiállt a fogalomból? Az igazoltatáshoz rendőri erősítés érkezett, miért? Kábítószer-kereső kutyákkal kutatták át az intézkedés alá vont személy autóját, de bűncselekményre utaló jelet nem találtak, s a többi, s a többi, a lapok ontják a vonatkozó hír(szerűség)eket.

E hírek és híresztelések miatt vagy dacára, az állampolgárnak – immár jóval az esemény után –, ha felelősen akarja értékelni az információit, halvány sejtése sem lehet, hogy mi történt e végzetes rendőri igazoltatás során. Még az is lehet, hogy a rendőrök jogszerűen és szakszerűen jártak el. Vagy homlokegyenest az ellenkezője történt. Csak annyi bizonyos, hogy a tragédia után a rendőrség sem jogszerűen, sem szakszerűen nem járt el, de nemes egyszerűséggel nekiállt kormolni, mellébeszélni, mutogatni, nem szakszerűtlenségből, hanem tudatosan. Az ügyészség pedig kiszállt, s megrántotta a vállát. Közünk?

A rendőri tekintély szerfelett kényes pontja minden társadalomnak. Vajon mi segít megteremteni, fenntartani és öregbíteni?

Az, hogy egy ilyen esetben izomból rávágjuk, hogy jogszerű és szakszerű volt minden, tessenek gyorsan továbbhaladni? Vagy az, hogy egy alapos, mindenre kiterjedő vizsgálat után a megismert tényekkel, információkkal odaállunk a teljes nyilvánosság elé, s közöljük, hogy ez történt, amiből ez és ez következik, mi pedig ezt és ezt tesszük ezután, hogy máskor ne történhessen ilyen? Ne hamarkodják el a választ, mert az ugyanis attól függ, hogy az éppen regnáló hatalomnak mi az igazi célja a rendőrséggel. S már helyben is vagyunk.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.