A szerk.

De hát meztelen!

A szerk.

Budakalász és Békásmegyer között a régi úton, a két helységnévjelző tábla között lehet úgy 100 méter a távolság, de legyen 160.

Az út két oldalán öt óriásplakát teljesíti ki a fővárosba érkezés amúgy sem csekély örömét. A dolgok ma reggeli állása szerint e plakátok közül négyen Magyarország kormánya tájékoztat arról, hogy „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” Minek a végén? Az ötödik arról tudósít, hogy holnapig 70 forinttal olcsóbb a parenyica sajt, de ne induljanak a boltba, mire ez a cikk megjelenik, vége az akciónak: az ötödik plakáthelyen is Soros György szerepel majd. Az őt ábrázoló plakátra még azt is kiírta jóval kisebb betűkkel Magyarország kormánya, hogy „Nemzeti Konzultáció – 99% elutasítja az illegális bevándorlást.”

A kormány Magyarország teljes területén helyezett ki ilyen hirdetményeket, s erre 5,7 milliárd forint közpénzt fordított, amivel idén már a 13 milliárdot szagolja alulról a kormányzati propaganda plakátjainak összköltsége – és csak a plakátokról beszélünk. Szerencsére még csak az év felénél járunk, és bár jövőre parlamenti választások is lesznek, mégse ragadtassuk el magunkat, maradjunk annál, hogy az év végére a duplájára nő majd e számla. El tudjuk képzelni, hogy mire lehet képes egy tisztességes kormány 26 milliárd forintból? Annyi lélegeztetőgépet vesz, hogy az úton sorba rakva elérnek Londonig? Utakat épít? Fizetést emel? Oktatást fejleszt?

Magyarországnak nincsen tisztességes kormánya. Magyarországnak háborodott kormánya van – és akkor még egy árva szót sem szóltunk arról, hogy mi a rosseb van azokra a nyomorult plakátokra kiírva. Mert ez a praxis akkor is bűnös herdálás lenne, ha az lenne odaírva, hogy „Jó reggelt, kedves polgárok, mit szólnak, milyen szép időnk van, s milyen jó nekünk, hogy ma sem kell gyűlölnünk senkit!” De nem ez van rájuk írva, hanem az, hogy kit kell gyűlölni (már ha jó keresztények akarunk lenni, mert ha emlékezetünk nem csal, Magyarországnak mélyen keresztény kormánya van, de annyira, hogy még pap is van benne, ilyenformán tehát ez egy mélyen keresztény üzenet, ki tagadná).

Amúgy a plakát – s a kampány, amelynek részét képezi – tartalmán mi aztán rugóztunk már rengeteget, az ország meg épp ott tart, hogy olyan, ellenzékiséggel csak erős megkötésekkel vádolható közszereplők, mint Török Gábor is hajszálpontos Orwell-idézetekkel nyugtázzák a hirdetmények kihelyezését. Ám a kormánypárt minderre azt mondja, hogy kormányuk a széleskörű tájékoztatásra fordítja az állampolgárok rájuk bízott pénzét. „A Fidesz–KDNP egyetért azzal, hogy fel kell hívni a figyelmet a Soros-terv veszélyeire.”

Aha! Tehát a terve végén nevetne Soros!

Így már minden érthető. Vagy ők hülyültek bele a minden nyilvános szereplésén folyamatosan a szerelvényét igazgató főnök újabb és újabb ötleteibe, disznóságaiba, abba, hogy a miniszterelnök veje és intézője és kalucsnija nyer minden közbeszerzést, s nekik ehhez a nap huszonnégy órájában falazniuk kell. Vagy Magyarország lakosságát akarják tökéletesen elhülyíteni, hiszen másképpen hogyan is lehetne a gatyájukig kifosztani őket. Egyik rosszabb lehetőség, mint a másik, s egyelőre nem is látható tisztán, hogy melyik érvényesül. Egyelőre csak az látszik, hogy valaki tényleg belezakkant már ebbe a kétségkívül disztópikus rablómesébe, nem is kell különösebben éles szem hozzá, hogy észrevegyük: ott babrál épp a nyakkendőjével.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.