Hovatovább a gondok puszta fölsorolása is – a lefagyásoktól kezdve a jelszókezelési problémákon át a jegyek, bérletek átírható vételáráig – e rovat terjedelmi korlátaiba ütközne. Ráadásul a hét elején a 24.hu portálnál egy olyan lista landolt, amely meggyőzően bizonyítja, hogy a rendszerből több ezer regisztrált felhasználó adatai (jelszavak, élő e-mail-címek, személyazonosításra alkalmas számok) kerülhettek ki. Aligha véletlen, hogy Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke már az adathalmaz nyilvánosságra hozatala előtt vizsgálatot kezdeményezett a BKK „online shopja” ügyében.
Kafkaivá – és egyúttal a NER Magyarországára nagyon is jellemzővé – akkor vált ez az alapjáraton is botrányos sztori, amikor egy frissen érettségizett fiatalembert, aki a BKK oldalán 50 forintért vett magának bérletet, majd elektronikus levélben rögtön fölhívta az anomáliára a közlekedési vállalat figyelmét, a rendszerfejlesztő T-Systems följelentett. A hatóság meg tette a dolgát: a fiút, aki a lehető legtisztességesebben viselkedett, a lakásából vitték el a rendőrök, és rabosították is annak rendje s módja szerint (ujjlenyomatvétel, bűnügyi fényképek). És természetesen megkezdődött a kármentő hazudozás az összehangolt kibertámadásokról, meg a provokációkat hősiesen visszaverő fantasztikus védelmi rendszerről. Mindezek nyomán elemi fölháborodás söpört végig mind az internetes közösségi oldalakon, mind a szabad sajtóban. A BKK vezérigazgatójának – a vérlázító hazugság fideszmagyar megfelelőjével élve – „kommunikációs trükközéseit” pillanatok alatt leleplezték; Dabóczi Kálmán legszánalmasabb próbálkozása az volt, amikor olyan szöveggel kívánta elkenni az etikus hekker elleni gyalázatos föllépést, hogy a fiatalember rossz e-mail-címre küldte figyelmeztetését – ami természetesen nem volt igaz.
Az etikus hekkerek megbecsült tagjai az online világának, mivel a munkájuk (vagy inkább a hobbijuk) közérdekű; nem véletlen, hogy normálisan működő társadalmakban a vállalatok megjutalmazzák azokat, akik kiszúrnak egy-egy hiányosságot az informatikai rendszerükben. (Magyar példánál maradva: a Prezi általában 250 dollárral honorálja egy adott hiba első bejelentőjét.)
Végső soron erről szól a BKK „online shop” botránya: a normális állam teljes, és a normális társadalom részleges hiányáról. A magyar állam működésében a felelősségvállalás totális kiiktatása, a lojalitás mindenek (például a szakértelem) fölé helyezése 2010 óta rendszerszervező elem. A legfelsőbb lény immunitása, ugyebár, vitán felüli: ez az axióma a rendszer alapja. Na most, ahogyan kedvenc amerikai korruptzsarus filmjeinkben mondani szokták, a szar mindig lefelé csorog. A NER-hez hű másod-, harmad-, negyed-, huszadvonal a maga immunitását hasonlóképpen oldja meg: ha gond van, a felelősséget reflexből hárítja, és ha nem akad az alsó szinteken egy szerencsétlen bűnbak, akkor jön az, amit most az egyszerűség kedvéért jellemezzünk sorosozásnak (esetleg háttérhatalmazásnak). (Hiszen e nagyszerű államférfi országlása alatt az ország hogyan is küzdhetne nehézségekkel? Vagy ha küzd is, akkor csakis azok miatt küzd.) Lám, mivel állt elő reflexből a BKK-vezér is? „Összehangolt” támadás, meg szervezett kiberbűnözők. Ha nem fullad bele idejekorán a saját pitlák idiotizmusába, talán ma már Sorosnál tartana ő is.
De meg ne feledkezzünk a T-Systemsről, a rendszer kifejlesztőjéről, amelynek az „online shop” tető alá hozásáért és működtetéséért havi 22-25 misit perkál a közpénzekből gazdálkodó BKK. A cég és annak jogelődje hosszú évek óta a főváros partnere. Az állami vagy önkormányzati szervekkel való hosszú távú és minden bizonnyal kölcsönös előnyökkel járó együttműködés a magyar „piacgazdaság” világában a tutit jelenti. A biztos bevételi forrást, aminek a megszerzéséért vagy megtartásáért még olyan nagy multi is bármire képes, mint például a Deutsche Telekom. (Feltesszük, sokan emlékeznek a hajdani Origo esetére.) A nem cáfolt sajtótudósításokból az körvonalazódik, hogy a rendszert az élesítés előtt nem tesztelték komolyabban. Mindegy is, hogy milyen okból: azért, mert a legfelsőbb lény parancsba adta, hogy a vizes-vb nyitónapjára márpedig ennek működni kell (vagy valamelyik BKK-s főmameluk azt hitte, hogy a főni ezt várja tőlük), vagy azért, mert a biztos önkormányzati megrendelések évtizedében elkényelmesedett a fejlesztőcég – piaci versenyhelyzetben ilyen trehányságot aligha engedhetne meg magának bárki is, aki boldogulni akar. A cég számára egyszerre vérciki és imázsromboló lépésre, a feljelentésre, azaz a felelősség pánikszerű hárítására, úgy véljük, a zsíros biznisz elveszítésének a lehetősége sarkallta a céget. Nem, nem ők hibáztak. Ők áldozatok.
A BKK-botrány előbb-utóbb lecseng, a rendszer valamikor majd működni fog, és mint oly sok más disznóságot, a többség ezt is elfelejti. Ez az ügy egy sima bocsánatkéréssel és azonnali vizsgálat elrendelésével simán rendezhető lett volna, de a NER-ben a dolgok normális kezelése immár elképzelhetetlen. Akinek hosszú az emlékezete, abban vagy a düh, vagy a letargia nőtt tovább ebben a néhány napban amiatt, hogy ezzé lett magyar hazánk.
