A szerk.

Soros kapcsolás

A szerk.

A BKK online jegy- és bérletárusító platformjának két héttel ezelőtti debütálása óta jószerivel naponta kerül elő újabb és újabb bizonyíték arra, hogy az informatikai rendszer ezer sebből vérzik, és hogy nagy valószínűséggel legjobb esetben is félkész munkáról van itt szó.

Hovatovább a gondok puszta fölsorolása is – a lefagyásoktól kezdve a jelszókezelési problémákon át a jegyek, bérletek átírható vételáráig – e rovat terjedelmi korlátaiba ütközne. Ráadásul a hét elején a 24.hu portálnál egy olyan lista landolt, amely meggyőzően bizonyítja, hogy a rendszerből több ezer regisztrált felhasználó adatai (jelszavak, élő e-mail-címek, személyazonosításra alkalmas számok) kerülhettek ki. Aligha véletlen, hogy Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke már az adathalmaz nyilvánosságra hozatala előtt vizsgálatot kezdeményezett a BKK „online shopja” ügyében.

Kafkaivá – és egyúttal a NER Magyarországára nagyon is jellemzővé – akkor vált ez az alapjáraton is botrányos sztori, amikor egy frissen érettségizett fiatalembert, aki a BKK oldalán 50 forintért vett magának bérletet, majd elektronikus levélben rögtön fölhívta az anomáliára a közlekedési vállalat figyelmét, a rendszerfejlesztő T-Systems följelentett. A hatóság meg tette a dolgát: a fiút, aki a lehető legtisztességesebben viselkedett, a lakásából vitték el a rendőrök, és rabosították is annak rendje s módja szerint (ujjlenyomatvétel, bűnügyi fényképek). És természetesen megkezdődött a kármentő hazudozás az összehangolt kibertámadásokról, meg a provokációkat hősiesen visszaverő fantasztikus védelmi rendszerről. Mindezek nyomán elemi fölháborodás söpört végig mind az internetes közösségi oldalakon, mind a szabad sajtóban. A BKK vezérigazgatójának – a vérlázító hazugság fideszmagyar megfelelőjével élve – „kommunikációs trükközéseit” pillanatok alatt leleplezték; Dabóczi Kálmán legszánalmasabb próbálkozása az volt, amikor olyan szöveggel kívánta elkenni az etikus hekker elleni gyalázatos föllépést, hogy a fiatalember rossz e-mail-címre küldte figyelmeztetését – ami természetesen nem volt igaz.

Az etikus hekkerek megbecsült tagjai az online világának, mivel a munkájuk (vagy inkább a hobbijuk) közérdekű; nem véletlen, hogy normálisan működő társadalmakban a vállalatok megjutalmazzák azokat, akik kiszúrnak egy-egy hiányosságot az informatikai rendszerükben. (Magyar példánál maradva: a Prezi általában 250 dollárral honorálja egy adott hiba első bejelentőjét.)

Végső soron erről szól a BKK „online shop” botránya: a normális állam teljes, és a normális társadalom részleges hiányáról. A magyar állam működésében a felelősségvállalás totális kiiktatása, a lojalitás mindenek (például a szakértelem) fölé helyezése 2010 óta rendszerszervező elem. A legfelsőbb lény immunitása, ugyebár, vitán felüli: ez az axióma a rendszer alapja. Na most, ahogyan kedvenc amerikai korruptzsarus filmjeinkben mondani szokták, a szar mindig lefelé csorog. A NER-hez hű másod-, harmad-, negyed-, huszadvonal a maga immunitását hasonlóképpen oldja meg: ha gond van, a felelősséget reflexből hárítja, és ha nem akad az alsó szinteken egy szerencsétlen bűnbak, akkor jön az, amit most az egyszerűség kedvéért jellemezzünk sorosozásnak (esetleg háttérhatalmazásnak). (Hiszen e nagyszerű államférfi országlása alatt az ország hogyan is küzdhetne nehézségekkel? Vagy ha küzd is, akkor csakis azok miatt küzd.) Lám, mivel állt elő reflexből a BKK-vezér is? „Összehangolt” támadás, meg szervezett kiberbűnözők. Ha nem fullad bele idejekorán a saját pitlák idiotizmusába, talán ma már Sorosnál tartana ő is.

De meg ne feledkezzünk a T-Systemsről, a rendszer kifejlesztőjéről, amelynek az „online shop” tető alá hozásáért és működtetéséért havi 22-25 misit perkál a közpénzekből gazdálkodó BKK. A cég és annak jogelődje hosszú évek óta a főváros partnere. Az állami vagy önkormányzati szervekkel való hosszú távú és minden bizonnyal kölcsönös előnyökkel járó együttműködés a magyar „piacgazdaság” világában a tutit jelenti. A biztos bevételi forrást, aminek a megszerzéséért vagy megtartásáért még olyan nagy multi is bármire képes, mint például a Deutsche Telekom. (Feltesszük, sokan emlékeznek a hajdani Origo esetére.) A nem cáfolt sajtótudósításokból az körvonalazódik, hogy a rendszert az élesítés előtt nem tesztelték komolyabban. Mindegy is, hogy milyen okból: azért, mert a legfelsőbb lény parancsba adta, hogy a vizes-vb nyitónapjára márpedig ennek működni kell (vagy valamelyik BKK-s főmameluk azt hitte, hogy a főni ezt várja tőlük), vagy azért, mert a biztos önkormányzati megrendelések évtizedében elkényelmesedett a fejlesztőcég – piaci versenyhelyzetben ilyen trehányságot aligha engedhetne meg magának bárki is, aki boldogulni akar. A cég számára egyszerre vérciki és imázsromboló lépésre, a feljelentésre, azaz a felelősség pánikszerű hárítására, úgy véljük, a zsíros biznisz elveszítésének a lehetősége sarkallta a céget. Nem, nem ők hibáztak. Ők áldozatok.

A BKK-botrány előbb-utóbb lecseng, a rendszer valamikor majd működni fog, és mint oly sok más disznóságot, a többség ezt is elfelejti. Ez az ügy egy sima bocsánatkéréssel és azonnali vizsgálat elrendelésével simán rendezhető lett volna, de a NER-ben a dolgok normális kezelése immár elképzelhetetlen. Akinek hosszú az emlékezete, abban vagy a düh, vagy a letargia nőtt tovább ebben a néhány napban amiatt, hogy ezzé lett magyar hazánk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.