A szerk.

Gondolsz-e majd?

A szerk.

A fentiek után lássuk most az ellenzéket: az összkép, hát, nem lesz vidámabb.

A szervezeti ziláltságot zavaros gondolatok súlyosbítják. A 2010-es kiütéstől még mindig szédelgő MSZP-t, az országos pártnak csak jóindulattal nevezhető LMP-t, vagy az egyelőre önmagukkal sem igen tisztában lévő parlamenten kívüli csoportosulásokat és potenciális híveiket egyvalami persze összetarthatja: mind elküldenék Orbán Viktort. Ám erre az indulatra a gazdasági és társadalmi válsághelyzetben kormányzást alapozni sovány kísérlet volna. Tudja-e bárki is, hogy ha Orbán holnap (vagy holnapután) bedobja a törülközőt, mire számíthatna az ország a demokratikus ellenzék különböző csoportjaitól? A kormányzat a szakadék szélén is képtelen a tiszta beszédre - tán a politikai ellenfelei képesek rá? Fog-e valaki azzal kampányolni, hogy tandíjra igenis szükség van, és nem az a baj, hogy Orbán (más néven) visszahozza, hanem az, hogy rosszul csinálja? Kimondja-e bárki is, hogy a devizahitelek végtörlesztéséről szóló törvény az utóbbi évek legostobább, már rövid távon is nagy károkat okozó döntése volt? Aligha - legalábbis jelenleg semmi esély nincs rá. Az MSZP vagy az LMP néhány nyilatkozatából jól látható, hogy mindkét pártban vannak, akik pontosan értik, miért végzetes a kormányzat erőltette konstrukció. Ehhez képest a szocialisták a nyaralókra fölvett devizahiteleket is bevonatták a végtörlesztésbe (módosítójukat a Fidesz is megszavazta); és úgy általában is az a legfőbb bajuk, hogy a kormány "nem eléggé" segít. Az LMP dettó, sőt, nekik még némi - távolról sem ironikus - "bankárkormányozásra" is futja a kreativitásból.

 

Sokan látják úgy (még a mérsékelt jobboldalon is), hogy az Orbán-kormány katasztrófapolitikája voltaképpen Bajnai Gordon diadalmas visszatérését alapozza meg (akinek alig egyéves kormányzását az idő múlása egyre csak szépíti). Bajnai nem győzi hangsúlyozni, hogy jó ideig nem kíván visszatérni, amit persze senki nem hisz el (többnyire mi sem). Visszajön, naná, csak a megfelelő pillanatra vár. De vajon kinek a fölkérését fogadná el? A bankárkormányozókét? Az újabb "baloldali" fordulat előtt állókét? Az eszmei iránytalanságát rövid idő alatt is bizonyító megannyi civil mozgalom valamelyikéét? És megfordítva - vajon melyik szervezet vállalná magáénak azt, amit Bajnai tervezne?

 

Márpedig e szervezetek valamelyikére - de leginkább az összesre - szükség van a Fidesz legyőzéséhez. Amihez egyelőre inkább a jó gondolatok, mintsem a megfelelő emberek hiányoznak.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.