A szerk.

Gondolsz-e majd?

A szerk.

A fentiek után lássuk most az ellenzéket: az összkép, hát, nem lesz vidámabb.

A szervezeti ziláltságot zavaros gondolatok súlyosbítják. A 2010-es kiütéstől még mindig szédelgő MSZP-t, az országos pártnak csak jóindulattal nevezhető LMP-t, vagy az egyelőre önmagukkal sem igen tisztában lévő parlamenten kívüli csoportosulásokat és potenciális híveiket egyvalami persze összetarthatja: mind elküldenék Orbán Viktort. Ám erre az indulatra a gazdasági és társadalmi válsághelyzetben kormányzást alapozni sovány kísérlet volna. Tudja-e bárki is, hogy ha Orbán holnap (vagy holnapután) bedobja a törülközőt, mire számíthatna az ország a demokratikus ellenzék különböző csoportjaitól? A kormányzat a szakadék szélén is képtelen a tiszta beszédre - tán a politikai ellenfelei képesek rá? Fog-e valaki azzal kampányolni, hogy tandíjra igenis szükség van, és nem az a baj, hogy Orbán (más néven) visszahozza, hanem az, hogy rosszul csinálja? Kimondja-e bárki is, hogy a devizahitelek végtörlesztéséről szóló törvény az utóbbi évek legostobább, már rövid távon is nagy károkat okozó döntése volt? Aligha - legalábbis jelenleg semmi esély nincs rá. Az MSZP vagy az LMP néhány nyilatkozatából jól látható, hogy mindkét pártban vannak, akik pontosan értik, miért végzetes a kormányzat erőltette konstrukció. Ehhez képest a szocialisták a nyaralókra fölvett devizahiteleket is bevonatták a végtörlesztésbe (módosítójukat a Fidesz is megszavazta); és úgy általában is az a legfőbb bajuk, hogy a kormány "nem eléggé" segít. Az LMP dettó, sőt, nekik még némi - távolról sem ironikus - "bankárkormányozásra" is futja a kreativitásból.

 

Sokan látják úgy (még a mérsékelt jobboldalon is), hogy az Orbán-kormány katasztrófapolitikája voltaképpen Bajnai Gordon diadalmas visszatérését alapozza meg (akinek alig egyéves kormányzását az idő múlása egyre csak szépíti). Bajnai nem győzi hangsúlyozni, hogy jó ideig nem kíván visszatérni, amit persze senki nem hisz el (többnyire mi sem). Visszajön, naná, csak a megfelelő pillanatra vár. De vajon kinek a fölkérését fogadná el? A bankárkormányozókét? Az újabb "baloldali" fordulat előtt állókét? Az eszmei iránytalanságát rövid idő alatt is bizonyító megannyi civil mozgalom valamelyikéét? És megfordítva - vajon melyik szervezet vállalná magáénak azt, amit Bajnai tervezne?

 

Márpedig e szervezetek valamelyikére - de leginkább az összesre - szükség van a Fidesz legyőzéséhez. Amihez egyelőre inkább a jó gondolatok, mintsem a megfelelő emberek hiányoznak.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.