A szerk.

Gondolsz-e majd?

A szerk.

A fentiek után lássuk most az ellenzéket: az összkép, hát, nem lesz vidámabb.

A szervezeti ziláltságot zavaros gondolatok súlyosbítják. A 2010-es kiütéstől még mindig szédelgő MSZP-t, az országos pártnak csak jóindulattal nevezhető LMP-t, vagy az egyelőre önmagukkal sem igen tisztában lévő parlamenten kívüli csoportosulásokat és potenciális híveiket egyvalami persze összetarthatja: mind elküldenék Orbán Viktort. Ám erre az indulatra a gazdasági és társadalmi válsághelyzetben kormányzást alapozni sovány kísérlet volna. Tudja-e bárki is, hogy ha Orbán holnap (vagy holnapután) bedobja a törülközőt, mire számíthatna az ország a demokratikus ellenzék különböző csoportjaitól? A kormányzat a szakadék szélén is képtelen a tiszta beszédre - tán a politikai ellenfelei képesek rá? Fog-e valaki azzal kampányolni, hogy tandíjra igenis szükség van, és nem az a baj, hogy Orbán (más néven) visszahozza, hanem az, hogy rosszul csinálja? Kimondja-e bárki is, hogy a devizahitelek végtörlesztéséről szóló törvény az utóbbi évek legostobább, már rövid távon is nagy károkat okozó döntése volt? Aligha - legalábbis jelenleg semmi esély nincs rá. Az MSZP vagy az LMP néhány nyilatkozatából jól látható, hogy mindkét pártban vannak, akik pontosan értik, miért végzetes a kormányzat erőltette konstrukció. Ehhez képest a szocialisták a nyaralókra fölvett devizahiteleket is bevonatták a végtörlesztésbe (módosítójukat a Fidesz is megszavazta); és úgy általában is az a legfőbb bajuk, hogy a kormány "nem eléggé" segít. Az LMP dettó, sőt, nekik még némi - távolról sem ironikus - "bankárkormányozásra" is futja a kreativitásból.

 

Sokan látják úgy (még a mérsékelt jobboldalon is), hogy az Orbán-kormány katasztrófapolitikája voltaképpen Bajnai Gordon diadalmas visszatérését alapozza meg (akinek alig egyéves kormányzását az idő múlása egyre csak szépíti). Bajnai nem győzi hangsúlyozni, hogy jó ideig nem kíván visszatérni, amit persze senki nem hisz el (többnyire mi sem). Visszajön, naná, csak a megfelelő pillanatra vár. De vajon kinek a fölkérését fogadná el? A bankárkormányozókét? Az újabb "baloldali" fordulat előtt állókét? Az eszmei iránytalanságát rövid idő alatt is bizonyító megannyi civil mozgalom valamelyikéét? És megfordítva - vajon melyik szervezet vállalná magáénak azt, amit Bajnai tervezne?

 

Márpedig e szervezetek valamelyikére - de leginkább az összesre - szükség van a Fidesz legyőzéséhez. Amihez egyelőre inkább a jó gondolatok, mintsem a megfelelő emberek hiányoznak.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.