Ma van november 15-e, az év végéig van hátra úgy 45 nap.
Ehhez képest lenne három nagy, fontos törvény a parlament előtt. Ami inkább öt. Ezeket kéne a kormányfő-pártelnöknek elfogadtatnia a saját frakciójával. Hogy a címben feltett kérdésre válaszolni tudjunk, vegyük őket sorra. Hisz Orbán (egyelőre) csak a parlamentben bukhat meg, és ezeknek a törvényeknek a sorsa a parlamentben fog eldőlni. Parlament alatt a továbbiakban a kormány kétharmados többségét biztosító 262 képviselőt értjük, a többiek nem számítanak.
A bíróságok átalakításáról szóló törvény simán át fog menni rajtuk. Hiszen ez a törvény csak a magyar igazságszolgáltatást vágja hidegre, képviselő bőrére nem megy, ebből eredően képviselő csak lelkiismereti, elvi okból, ún. demokratikus elköteleződésből szavazhatna ellene.
Na ne viccelődjünk.
A közoktatási törvény már nem ilyen egyszerű képlet. A képviselő itt már vakarhatja a fejét. Ha igazából a tökében sincs, hogy hány órát kell ezentúl értelmetlenül a tanáriban malmoznia a tanerőnek, azon már csak elgondolkodik, hogy érdemes-e elvadítani a háztól a pedagógustársadalmat. Ha magasról tesz is arra, hogy a törvény még jobban szegregálni fog, és felszámol minden autonóm pedagógiai törekvést, arra már csak felkapja a fejét - különösen, ha polgármester vagy önkormányzati képviselő is -, hogy kiszervezik alóla az iskoláját. (Jegyezzük meg azt is, hogy úgy tűnik, e ponton akadnak olyan képviselők is a Fideszben, akiket a törvény elleni szívóskodásukban nem okvetlenül az önérdek, hanem ún. szakmai szempontok vezérelnek.)
Harmadik fontos törvényünk az önkormányzati, amelynek a valódi vitája még el sem kezdődött. A fenti, az önkormányzati munkában valamilyen módon érintett képviselőnek bizonyára fel fog tűnni, hogy nemcsak az iskoláját veszik el, de a pénzét is, meg a kórházát is, és kábé mindenét, amije eddig volt, hogy a jövőjét (jó esetben) az újracentralizált gépezet egyik funkciójaként képzelheti el: a Központi Akaratot közvetítő idegrendszer egy kis végződéseként.
Negyedik törvényünk a választási lesz, ennek egyelőre még se híre, se hamva - pedig idénre szabta a határidejét Orbán. Annyit lehet róla tudni, hogy jól kevesen járnak majd vele a mostani frakcióból: az önkormányzati törvénytervezet összeférhetetlenségi kritériumaival együtt alaposan megrostálhatja azon polgártársaink számát, akik most a kormányzó hatalmi konglomerátum valamely szerény csavarjaként keresik a kenyerüket.
Belenéz a képviselő a tükörbe, és azt kérdezi: ki a jó atyaúristen festette ide ezt a juhot?
És végül nézzük az ötödiket: a költségvetésit. Abból az 1400 milliárdos egyenlegjavulásból, amit legutóbb a kormány - mint a 3 százalék alatti hiány garanciáját - kilátásba helyezett, és amely értelemszerűen a jövő évi bevételek növeléséből és a kiadások csökkentéséből állna össze, pár száz milliárdot konkrétan lehetetlen lesz előteremteni. Ez a kis bizonytalanság egyelőre 316 forintos eurót, és majd' 7 százalékos államkötvényhozamot ér nekünk. Hogy ez mitől lehetne jobb, arra nincs tippünk, hogy rosszabb, arra van: csak az kell hozzá, hogy a költségvetést decemberben se higgye el a piac.
Mi az, hogy összeomlás, és hogy néz ki a valóságban?
Azt bajosan tudnánk elképzelni, hogy a saját frakciójával most szembekerülő Orbán ne élné túl e konfliktusokat. Hisz erre készült régóta, és nem csak lélekben. Eszközei az engedelmesség kikényszerítésére szinte korlátlanok - a Magyar Nemzet vagy a Heti Válasz azt is be tudná bizonyítani, hogy Assisi Szent Ferenc tulajdonképpen fedőtevékenységként bohóckodott az erdő madaraival, valójában zug-kisállatkereskedést üzemeltetett, ahol nemcsak a legalapvetőbb higiéniai követelményeket hagyta figyelmen kívül, de áfát is csalt a verebekkel; másnap már az ÁNTSZ, harmadnap az ügyészség is nyomon lenne. A frakció kaphat is valamit: például lehet kissé lazítani a most még igen szigorúnak tűnő összeférhetetlenségi szabályokon. (Ha ezek a kompromisszumok épp az önkormányzati törvénytervezet értékelhető részeit fogják kilőni - hát, szar ügy.) És azt se feledjük, ezek lesznek a ciklus legkeményebb belfideszes konfrontációi. Ha Orbán most átviszi az akaratát a sajátjain, akár némi engedmények árán is, 2014-ig csak üzemeltetnie kell az új rendet. És még az is belefér, hogy páran lelépnek.
De Orbán azt is mondta: hogy vagy az IMF, vagy ő. Ebben biztosak is lehetünk: ő nem fogja őket visszahívni. Csak abban nem, hogy nem kell-e majd valakinek mégis. És van olyan forint/ euró árfolyam, amely mellett demokratikus eszközökkel nem, csak karhatalommal tartható fenn a rend ebben az országban. Ideig-óráig.
Gyurcsányt úgy 300 forint/eurónál vette le a saját pártja: az volt az MSZP kevés felelős döntéseinek egyike. Mekkora lehet Orbán marzsa?
