A szerk.

Elkerülheti-e Orbán a bukást?

A szerk.

Ma van november 15-e, az év végéig van hátra úgy 45 nap.

Ehhez képest lenne három nagy, fontos törvény a parlament előtt. Ami inkább öt. Ezeket kéne a kormányfő-pártelnöknek elfogadtatnia a saját frakciójával. Hogy a címben feltett kérdésre válaszolni tudjunk, vegyük őket sorra. Hisz Orbán (egyelőre) csak a parlamentben bukhat meg, és ezeknek a törvényeknek a sorsa a parlamentben fog eldőlni. Parlament alatt a továbbiakban a kormány kétharmados többségét biztosító 262 képviselőt értjük, a többiek nem számítanak.

 

A bíróságok átalakításáról szóló törvény simán át fog menni rajtuk. Hiszen ez a törvény csak a magyar igazságszolgáltatást vágja hidegre, képviselő bőrére nem megy, ebből eredően képviselő csak lelkiismereti, elvi okból, ún. demokratikus elköteleződésből szavazhatna ellene.

Na ne viccelődjünk.

 

A közoktatási törvény már nem ilyen egyszerű képlet. A képviselő itt már vakarhatja a fejét. Ha igazából a tökében sincs, hogy hány órát kell ezentúl értelmetlenül a tanáriban malmoznia a tanerőnek, azon már csak elgondolkodik, hogy érdemes-e elvadítani a háztól a pedagógustársadalmat. Ha magasról tesz is arra, hogy a törvény még jobban szegregálni fog, és felszámol minden autonóm pedagógiai törekvést, arra már csak felkapja a fejét - különösen, ha polgármester vagy önkormányzati képviselő is -, hogy kiszervezik alóla az iskoláját. (Jegyezzük meg azt is, hogy úgy tűnik, e ponton akadnak olyan képviselők is a Fideszben, akiket a törvény elleni szívóskodásukban nem okvetlenül az önérdek, hanem ún. szakmai szempontok vezérelnek.)

 

Harmadik fontos törvényünk az önkormányzati, amelynek a valódi vitája még el sem kezdődött. A fenti, az önkormányzati munkában valamilyen módon érintett képviselőnek bizonyára fel fog tűnni, hogy nemcsak az iskoláját veszik el, de a pénzét is, meg a kórházát is, és kábé mindenét, amije eddig volt, hogy a jövőjét (jó esetben) az újracentralizált gépezet egyik funkciójaként képzelheti el: a Központi Akaratot közvetítő idegrendszer egy kis végződéseként.

Negyedik törvényünk a választási lesz, ennek egyelőre még se híre, se hamva - pedig idénre szabta a határidejét Orbán. Annyit lehet róla tudni, hogy jól kevesen járnak majd vele a mostani frakcióból: az önkormányzati törvénytervezet összeférhetetlenségi kritériumaival együtt alaposan megrostálhatja azon polgártársaink számát, akik most a kormányzó hatalmi konglomerátum valamely szerény csavarjaként keresik a kenyerüket.

 

Belenéz a képviselő a tükörbe, és azt kérdezi: ki a jó atyaúristen festette ide ezt a juhot?

És végül nézzük az ötödiket: a költségvetésit. Abból az 1400 milliárdos egyenlegjavulásból, amit legutóbb a kormány - mint a 3 százalék alatti hiány garanciáját - kilátásba helyezett, és amely értelemszerűen a jövő évi bevételek növeléséből és a kiadások csökkentéséből állna össze, pár száz milliárdot konkrétan lehetetlen lesz előteremteni. Ez a kis bizonytalanság egyelőre 316 forintos eurót, és majd' 7 százalékos államkötvényhozamot ér nekünk. Hogy ez mitől lehetne jobb, arra nincs tippünk, hogy rosszabb, arra van: csak az kell hozzá, hogy a költségvetést decemberben se higgye el a piac.

Mi az, hogy összeomlás, és hogy néz ki a valóságban?

 

Azt bajosan tudnánk elképzelni, hogy a saját frakciójával most szembekerülő Orbán ne élné túl e konfliktusokat. Hisz erre készült régóta, és nem csak lélekben. Eszközei az engedelmesség kikényszerítésére szinte korlátlanok - a Magyar Nemzet vagy a Heti Válasz azt is be tudná bizonyítani, hogy Assisi Szent Ferenc tulajdonképpen fedőtevékenységként bohóckodott az erdő madaraival, valójában zug-kisállatkereskedést üzemeltetett, ahol nemcsak a legalapvetőbb higiéniai követelményeket hagyta figyelmen kívül, de áfát is csalt a verebekkel; másnap már az ÁNTSZ, harmadnap az ügyészség is nyomon lenne. A frakció kaphat is valamit: például lehet kissé lazítani a most még igen szigorúnak tűnő összeférhetetlenségi szabályokon. (Ha ezek a kompromisszumok épp az önkormányzati törvénytervezet értékelhető részeit fogják kilőni - hát, szar ügy.) És azt se feledjük, ezek lesznek a ciklus legkeményebb belfideszes konfrontációi. Ha Orbán most átviszi az akaratát a sajátjain, akár némi engedmények árán is, 2014-ig csak üzemeltetnie kell az új rendet. És még az is belefér, hogy páran lelépnek.

 

De Orbán azt is mondta: hogy vagy az IMF, vagy ő. Ebben biztosak is lehetünk: ő nem fogja őket visszahívni. Csak abban nem, hogy nem kell-e majd valakinek mégis. És van olyan forint/ euró árfolyam, amely mellett demokratikus eszközökkel nem, csak karhatalommal tartható fenn a rend ebben az országban. Ideig-óráig.

Gyurcsányt úgy 300 forint/eurónál vette le a saját pártja: az volt az MSZP kevés felelős döntéseinek egyike. Mekkora lehet Orbán marzsa?

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.