Minden más csak ezután következik, bár távolról sem bizonyos, hogy egyáltalán következnie kéne bármi másnak, legfeljebb díjaknak, elismeréseknek. S hogy mégis következik ezután egy csomó más dolog is Karikó Katalin személyével és munkáján túli szerepvállalásával kapcsolatban, az sokat elárul nem csak róla, de rólunk is, arról a környezetről, ahonnan ő elindult, s ahol az utóbbi hetekben oly intenzíven forgolódik ismét. Karikó Katalin vakcinán túli története tipikusan olyan magyar történet, mely minden különösebb megerőltetés nélkül visz minket közelebb a honismerethez.
Tavaly nyáron a járvány első – jó hosszúra nyúlt – sokkja után fordult először ország és világ figyelme a vakcinafejlesztés lehetőségei felé, ekkor hallottunk először Karikó felől is, mint olyasvalakiről, aki csoportjával ígéretes kísérleteket folytat egy hatékony védőoltás kifejlesztéséért. Aztán november 18-án az őt is foglalkoztató cégkettős, az amerikai Pfizer és a német BioNTech bejelentette, hogy elkészült szérumuk hatékonysága 95 százalékos, s a világ megkezdte érte a sorban állást. Az Európai Unió megfelelő hatóságai december 21-én engedélyezték e vakcina használatát – elsőként az összes oltóanyag közül. A nemzetközi sajtó mindezzel párhuzamosan már a fejlesztők várható Nobel-díját pedzegette. 2020 szilveszterén Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke hosszas telefonbeszélgetést folytatott Karikó Katalinnal – és ezzel kezdetét vette egy másik történet, amelyet minden lelki nyugalmunkkal tekinthetünk teljesen függetlennek az eddigiektől, még akkor is, ha bizonyos elemei, kulcsszavai, fordulatai át is lógnak olykor az eredetiből, a világraszóló vakcinafejlesztés históriájából.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
