A szerk.

Hazai pályán

A szerk.

Karikó Katalin tudósi nagyságához kétség nem fér. Az ő döntő jelentőségű részvételével megalkotott, koronavírus elleni védőoltás világszerte emberek millióinak jelentett (jelent) biztonságot, emberek sokaságának mentette meg az életét. Az ő közreműködésével előállított vakcinában bíznak a legtöbben Magyarországon, s világszerte. Ezért őt mindenkor megkülönböztetett, vitán felüli tisztelet illeti.

Minden más csak ezután következik, bár távolról sem bizonyos, hogy egyáltalán következnie kéne bármi másnak, legfeljebb díjaknak, elismeréseknek. S hogy mégis következik ezután egy csomó más dolog is Karikó Katalin személyével és munkáján túli szerepvállalásával kapcsolatban, az sokat elárul nem csak róla, de rólunk is, arról a környezetről, ahonnan ő elindult, s ahol az utóbbi hetekben oly intenzíven forgolódik ismét. Karikó Katalin vakcinán túli története tipikusan olyan magyar történet, mely minden különösebb megerőltetés nélkül visz minket közelebb a honismerethez.

Tavaly nyáron a járvány első – jó hosszúra nyúlt – sokkja után fordult először ország és világ figyelme a vakcinafejlesztés lehetőségei felé, ekkor hallottunk először Karikó felől is, mint olyasvalakiről, aki csoportjával ígéretes kísérleteket folytat egy hatékony védőoltás kifejlesztéséért. Aztán november 18-án az őt is foglalkoztató cégkettős, az amerikai Pfizer és a német BioNTech bejelentette, hogy elkészült szérumuk hatékonysága 95 százalékos, s a világ megkezdte érte a sorban állást. Az Európai Unió megfelelő hatóságai december 21-én engedélyezték e vakcina használatát – elsőként az összes oltóanyag közül. A nemzetközi sajtó mindezzel párhuzamosan már a fejlesztők várható Nobel-díját pedzegette. 2020 szilveszterén Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke hosszas telefonbeszélgetést folytatott Karikó Katalinnal – és ezzel kezdetét vette egy másik történet, amelyet minden lelki nyugalmunkkal tekinthetünk teljesen függetlennek az eddigiektől, még akkor is, ha bizonyos elemei, kulcsszavai, fordulatai át is lógnak olykor az eredetiből, a világraszóló vakcinafejlesztés históriájából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.