"Ez 700 méter hosszú lenne, ami világcsúcs, ráadásul plexiből lenne az alja, tehát ahova néz az ember, mindenhol teret látna” – mondotta Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely fideszes polgármestere 2016. december 7-én egy közmeghallgatáson, külön is kiemelve, hogy a híd ugyan 2–3 milliárd forintba kerülne, de a pályázat „elvi támogatása megvan”. „Én nem fogok keresztülmenni rajta, de aki szereti az extremitást, az el fog jönni” – szögezte le, majd arra a következtetésre jutott az idegenforgalmi egyszeregy felmondása után (a turista a városban eszik, iszik, alszik), hogy a híd révén rengeteg extra bevételhez juthatna Sátoraljaújhely. A polgármester valamit tudhatott, mert két hónappal később, a Magyar Közlöny 2017. február 26-i számában megjelent kormányhatározatban már tételesen is szerepelt a „Sátoraljaújhely turisztikai attraktivitásának fejlesztése” címszó alatt az „üveghíd” szó, illetve az erre biztosított 2,5 milliárd forint.
A 2020 decemberére kiírt első közbeszerzési eljárást érvényteleníteni kellett, mert az önkormányzat rendelkezésére álló 2,8 milliárd forintnál csak drágább ajánlatok érkeztek, ám 2021 áprilisában már nem merültek fel ilyen aggályok. A kiírás után a Graboplan-Industrie Kft. nevű cég – amelynek fő tevékenysége az Opten cégtár szerint „konfekcionált textiláru (kivéve ruházat)” – simán elnyerte a kivitelezést. Nettó 4 milliárdért. Aztán a kormány 2021. október 20-án „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá” nyilvánította a híd építését, és a munkálatok – jelentős erdőirtást követően – megkezdődhettek. Talán csak abból adódott egy kis probléma, hogy idén januárban a szél deszkákat sodort le az épülő hídról, ami jelentős károkat okozott. A munka azonban nem állt le, április elején elvégezték a szükséges terhelési próbákat is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
