A szerk.

Hídpénz

A szerk.

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

"Ez 700 méter hosszú lenne, ami világcsúcs, ráadásul plexiből lenne az alja, tehát ahova néz az ember, mindenhol teret látna” – mondotta Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely fideszes polgármestere 2016. december 7-én egy közmeghallgatáson, külön is kiemelve, hogy a híd ugyan 2–3 milliárd forintba kerülne, de a pályázat „elvi támogatása megvan”. „Én nem fogok keresztülmenni rajta, de aki szereti az extremitást, az el fog jönni” – szögezte le, majd arra a következtetésre jutott az idegenforgalmi egyszeregy felmondása után (a turista a városban eszik, iszik, alszik), hogy a híd révén rengeteg extra bevételhez juthatna Sátoraljaújhely. A polgármester valamit tudhatott, mert két hónappal később, a Magyar Közlöny 2017. február 26-i számában megjelent kormányhatározatban már tételesen is szerepelt a „Sátoraljaújhely turisztikai attraktivitásának fejlesztése” címszó alatt az „üveghíd” szó, illetve az erre biztosított 2,5 milliárd forint.

A 2020 decemberére kiírt első közbeszerzési eljárást érvényteleníteni kellett, mert az önkormányzat rendelkezésére álló 2,8 milliárd forintnál csak drágább ajánlatok érkeztek, ám 2021 áprilisában már nem merültek fel ilyen aggályok. A kiírás után a Graboplan-Industrie Kft. nevű cég – amelynek fő tevékenysége az Opten cégtár szerint „konfekcionált textiláru (kivéve ruházat)” – simán elnyerte a kivitelezést. Nettó 4 milliárdért. Aztán a kormány 2021. október 20-án „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá” nyilvánította a híd építését, és a munkálatok – jelentős erdőirtást követően – megkezdődhettek. Talán csak abból adódott egy kis probléma, hogy idén januárban a szél deszkákat sodort le az épülő hídról, ami jelentős károkat okozott. A munka azonban nem állt le, április elején elvégezték a szükséges terhelési próbákat is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.