A szerk.

Hídpénz

A szerk.

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

"Ez 700 méter hosszú lenne, ami világcsúcs, ráadásul plexiből lenne az alja, tehát ahova néz az ember, mindenhol teret látna” – mondotta Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely fideszes polgármestere 2016. december 7-én egy közmeghallgatáson, külön is kiemelve, hogy a híd ugyan 2–3 milliárd forintba kerülne, de a pályázat „elvi támogatása megvan”. „Én nem fogok keresztülmenni rajta, de aki szereti az extremitást, az el fog jönni” – szögezte le, majd arra a következtetésre jutott az idegenforgalmi egyszeregy felmondása után (a turista a városban eszik, iszik, alszik), hogy a híd révén rengeteg extra bevételhez juthatna Sátoraljaújhely. A polgármester valamit tudhatott, mert két hónappal később, a Magyar Közlöny 2017. február 26-i számában megjelent kormányhatározatban már tételesen is szerepelt a „Sátoraljaújhely turisztikai attraktivitásának fejlesztése” címszó alatt az „üveghíd” szó, illetve az erre biztosított 2,5 milliárd forint.

A 2020 decemberére kiírt első közbeszerzési eljárást érvényteleníteni kellett, mert az önkormányzat rendelkezésére álló 2,8 milliárd forintnál csak drágább ajánlatok érkeztek, ám 2021 áprilisában már nem merültek fel ilyen aggályok. A kiírás után a Graboplan-Industrie Kft. nevű cég – amelynek fő tevékenysége az Opten cégtár szerint „konfekcionált textiláru (kivéve ruházat)” – simán elnyerte a kivitelezést. Nettó 4 milliárdért. Aztán a kormány 2021. október 20-án „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá” nyilvánította a híd építését, és a munkálatok – jelentős erdőirtást követően – megkezdődhettek. Talán csak abból adódott egy kis probléma, hogy idén januárban a szél deszkákat sodort le az épülő hídról, ami jelentős károkat okozott. A munka azonban nem állt le, április elején elvégezték a szükséges terhelési próbákat is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.