Holnap tartják a francia elnökválasztás második fordulóját: van miért szorítani

szerző
A szerk.
publikálva
2017. máj. 06., 19:30
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az első kör utáni szerkesztőségi analízis.

Az, hogy Monsieur Emmanuel Macron és Madame Marine Le Pen jutott a második fordulóba, nem a legjobb, de messze nem is a legrosszabb kimenetele a francia elnökválasztás első körének, különösen úgy, hogy M. Macron végül három százalékot vert rá Mme. Le Penre. (8,7 millió szavazatot kapott Le Pen 7,7 milliójával szemben.)

A jelöltek vitája

A jelöltek vitája

Fotó: MTI/EPA/AFP/Pool/Eric Feferberg

Saját, önös, magyar és európai, magyar–európai szemszögünkből tekintve a legrosszabb kétségkívül a nagyon baloldali Jean-Luc Mélenchon úr és Le Pen asszony második fordulós párbaja lett volna, ők ugyanis mindketten klopfolták volna kifelé az euróból, majd az Európai Unióból Franciaországot, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy teljesen más okokból. Az EU-t mindketten a globális nagytőke cselvetésének tartják, ebből Le Pennek a jó francia emberek elnyomása fáj jobban, a szocialistáktól 2008 táján leszakadt Mélenchonnak meg a jó munkásemberek kifosztása. És bár a végeredmény szempontjából majdnem mindegy lett volna, hogy Le Pen vagy Mélenchon omlasztja össze az uniót, a szélsőjobb és a nagyon bal közti különbséget hiba lenne összemosni: annyi tisztesség Mélenchonban (is) volt, hogy Le Pen nacionalista, incirit-pincirit, hát, rasszistácska, idegengyűlölőcske kampánya ellenében fogalmazza meg magát. Márpedig ennek a második fordulóban még komoly jelentősége lehet. Bár Mélenchon a jó ízlés diktálta tempónál egy hajszállal később szólította fel választóit Macron második körös támogatására (az első mondása az volt, hogy előbb megkérdezi a bázisát: miről, baszod, miről?), a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint szavazóinak mindössze 9 százalékára számíthat Le Pen, míg möszjő Macront 62 százalékuk fogja beikszelni május 7-én. (Más mérések ezt 12, illetve 50 százalékra teszik.)

false

 

Fotó: MTI/AP/Christophe Ena

Mely második forduló nagy esélyese értelemszerűen Macron: s ugyancsak a fenti, önös, magyar–európai szempontunk szerint ennek felhőtlenül örülnünk kell. Hiszen az ifjú közgazda, befektetési bankár és exminiszter (39 éves, és Hollande elnök kormányában vezette a gazdasági tárcát) a kampányban nem csak ímmel-ámmal európázott; nem óvatoskodott, nem játszott rá természetes bázisának (a Parti Socialiste egykori szavazói) vonatkozó gyanakvásaira, hanem full contact kiállt az euró és az unió erősítése, s úgy általában az európai projekt mellett. Választóit leginkább a jobb módú városlakók között találta meg, míg Mélenchon a szegényebb városi rétegeket vitte; a falu pedig (s a bevándorlás negatívumaitól súlyosan érintett nagyváros, Marseille) Le Pent szerette volna.

false

 

Fotó: MTI/AP/Thibault Camus

Macron és rokonszenves gazdasági reform ígéretei (melyek némiképp az évezredforduló divatos szocdem irányzatát, a Blair- és Schröder-féle harmadik utat idézik, az akkorinál jóval erősebb szociális érzékenységgel) most minden politikai erő s minden első körös jelölt feltétlen támogatását bírják, s nehéz elképzelni, hogy a második fordulót el tudná veszteni. (Az első kör után készült becslések szerint ehhez az kéne, hogy a részvétel a múlt vasárnapi 78 százalékról 50 százalék körülire essen, s hogy Le Pen szimpatizánsai mind elmenjenek szavazni.) Mindezzel pedig újabb megerősítést nyer, hogy a szoftfasiszta forradalom elmarad Európában: először Ausztriában, aztán Hollandiában estek pofára a lázadás évének prófétái, s aligha kétséges, hogy a szeptemberi németországi választások is a mérsékelt, Európa-párti, józan közép győzelmét hozzák majd. (Az AfD például épp a minap esett szét megint: annak pedig, ami megmaradt belőle, akkora és olyan jól látható az interfésze a nácizmussal, hogy még a párt parlamenti képviselete is kétségessé vált.) De az azért nagyon nem mindegy, hogy a május 7-i döntőt milyen arányban nyeri Macron. 2002-ben Jean-Marie Le Pent, a Front National akkori vezetőjét a második körben a jobboldali Jacques Chirac valósággal agyonverte: a náci-papa a második körben nagyjából ugyanannyi szavazatot kapott, mint az elsőben, míg Chiracra az első forduló 5,7 milliója után a másodikban 25,5 millióan szavaztak, ha a többség az orrát befogva is. És persze, Marine Le Pen kevésbé kellemetlen jelenség, mint a kedves papa volt (bár az utolsó hetekben ő is belehúzott: például amikor a II. világháborús francia kollaboráció kártéteményeit és szörnyűségeit akarta ignorálni), és az sem közömbös, hogy a francia szélsőjobboldali választói korpuszt egy picinyt legalább behúzta a közép felé. De ha Le Pen a második körben sem kap jelentősen több szavazatot ennél a 8 milliónál, úgy lőttek a békés, organikus építkezés és az ebből kinövő 2022-es győzelem álmának is. Van miért szorítanunk május 7-én is.

szerző
A szerk.
publikálva
2017. máj. 06., 19:30
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 9
    rworse
    2017. május 07., 17:12
    Azért a franciák még mindig nem amerikaiak, bár sokmindenben korrelálnak mostanában.
  2. 8
    Kovacs
    2017. május 07., 16:13
    Idősebb nála. Elmaszatoltam a poént. Elnézést.
  3. 7
    Kovacs
    2017. május 07., 16:03
    yoyo 4: Igen, engem már megpuhítottak, hogy szavazzak Macronra. Hosszas keresgélés után találtam benne egy szimpatikus vonást: A felesége (a volt "tanító nénije") több mint húsz évvel fiatalabb nála. (Legalább a feleségeinket válasszuk szabadon, ha már a pártokat nem lehet. Igazán.)
  4. 6
    nyúl
    2017. május 07., 15:07
    Putyin természetesen megtett minden tőle telhetőt Le Pen érdekében, csak hát ennyire futotta.
  5. 5
    yoyo
    2017. május 07., 15:05
    És nem hiszem, hogy az elnökválasztásba bele tudott nyúlni Putyin.
    Annál sokkal nagyobb és egyértelműbb a különbség a jelöltek támogatottságában.
  6. 4
    yoyo
    2017. május 07., 15:03
    Kovacs, igen, sajnos egy Macron-győzelem csak időnyerés (amit persze nem szabad alábecsülni), elodázás. Ha a francia mainstream politika nem tud korszerű reakciókat adni, akkor pár év múlva jöhet a nagy koppanás.
  7. 3
    tiszapolgári
    2017. május 06., szombat 23:17
    A moszkvai székhelyű Központi Dezinformációs és Emailbuheráló Hivatal, az amerikai elnökválasztás sikerén felbuzdulva, ma Franciaországban dolgozott gőzerővel. Az majd csak holnap este derül ki, hogy Putyin elnök gratulálhat-e az operatív törzsnek, vagy száműzi őket Szibériába.
  8. 2
    rworse
    2017. május 06., szombat 21:22
    Az Orbán-média sunnyadtan Le-Pennek szurkol, de azért Macron is jól jön az unióellenes propagandához, hiszen Macron is sokat beszél a reformok szükségességéről.

    Mindenesetre menjenek el azok a franciák is szavazni, akiknek a jelöltje kiesett, hogy a második fordulóban se kapjon többet 25%-nál a szalonfasiszta kokott.
  9. 1
    Kovacs
    2017. május 06., szombat 19:50
    "Macron és rokonszenves gazdasági reform-ígéretei (melyek némiképp az évezredforduló divatos szocdem irányzatát, a Blair- és Schröder-féle harmadik utat idézik, az akkorinál jóval erősebb szociális érzékenységgel) most minden politikai erő s minden első körös jelölt feltétlen támogatását bírják, s nehéz elképzelni, hogy a második fordulót el tudná veszteni."

    Igen, azt viszont mi felejtjük el olyan hamar, hogy a Blair és Schröder féle "oly szimpatikusnak" tűnő
    szociális háló nyirbálása a végsőkig vezetett direktben a Le Pen félékig.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk