A szerk.

Reszket a kóc

A szerk.

Aláírta. Áder János aláírta. Hiába kérte va­sárnap 80 ezer, a fővároson átvonuló ember, hogy ne tegye, ő megtette. Aláírta Orbán Viktor CEU-t ellehetetleníteni akaró törvényét.

S milyen jól tette, hogy aláírta!

Mi történt volna, ha nem írja alá? Egy ország nyugtázza, hogy lám, vannak még derék embe­rek Orbán Viktor udvarában, akik kiállnak az elveikért, kiállnak, ha kell, a többiekért, ha kevesen is, de vannak, némelyikük főhelyen. A nép – köztük az a nyolcvanezer is, aki most épp a szabadság egyik utolsó szalmaszálát testesíti meg – hálás tehát, Áder meg visszaküldi a parlamentnek újratárgyalni ezt az „elhamarkodott” törvényt. A Fidesz frakciója röhög egy nagyot, s beadják újra, mire Áder János széttárja a karját, én megpróbáltam, látjátok, de nem maradt más lehetőségem: aláírok. S a nép felsóhajt, ő legalább megpróbálta.

Vagy Áder János összeszedi minden bátorságát, s az Alkotmánybíróságnak küldi egyenest a törvényt. S akkor majd Pokol Béla meg a gondosan kiválogatott hasonszőrűek testülete hivatalának teljes tekintélyével kinyilatkoztatja, hogy de bizony, kóser az. (Stumpf István fulmináns különvéleményt mellékel a végzéshez, mert vannak még, igen, vannak még jó fideszesek… S a nép nyugtáz megint, vannak).

De nincsenek jó fideszesek: Áder János mostani aláírása e kijelentésen a pecsét.

S innentől minden csak nyomorult magyarázkodás, hazug szerecsenmosdatás, legfőként Áder vonatkozó közleménye, melyben az aláírását igyekszik megmagyarázni… Kinek is? Mert annak a nyolcvanezernek aligha tudja (s aligha akarja). Az utókornak, ami majd lámpással keresi egy beteg korszak beteg populációjának egészséges egyedeit? Dehogy fogják azokat a Fideszben keresni. Akkor kinek? A lányának, aki egy ugyanolyan, ám éppenséggel méregdrága intézményben tanul közpénzen? (Ne kelljen már megmagyarázni, hogy Áder János egész életében a köztől kapta a fizetését.) Vagy mégis, kinek akarja beadni azt, hogy „a törvény két új feltételt támaszt a külföldi felsőoktatási intézmények magyarországi tevékenységével kapcsolatban. Ezek alkotmányos szabályt nem sértenek, nemzetközi szerződésbe, európai uniós irányelvbe nem ütköznek”. Sértenek, ütköznek. Ki hiszi el neki azt, hogy szerinte „mindannyiunk érdeke, hogy az az érték, amely a Magyarországon működő külföldi egyetemeken az elmúlt években létrejött, tovább gyarapodjék, és a tudományos munka zavartalanul folytatódjék”? Senki. Azt meg még kevésbé, „hogy kölcsönös jó szándékkal és közös akarattal a törvényben biztosított határidőn belül ez megoldható”. Ember, szó sincs itt kölcsönös jó szándékról, egy gonosz akarat van és passz.

Áder János nem szimpla megszokásból hazudik, hanem azért, mert meg akar felelni. Áder János ugyanis a legkevésbé sem a nemzeti egység megtestesítője, ő a Fidesz-tag megtestesítője, az pedig gondolkodás nélkül teszi azt, amit a főnök mond, s csóválja a farkát, ha az lopás közben rákacsint. Annak a megtestesítője, aki tehetséges embernek tartja az udvari gázszerelőt, s démonnak az éppen kijelölt ellenséget. Áder János s az általa megtestesített alakzat nem akar mást, csak hasonulni, s e hasonulás által előrébb jutni, a nem hasonulók rovására. Áder János csak egy gyáva bohóc, akinek esze ágában sincs reszketni érted.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.